Az Eurovíziós Dalfesztivál lebonyolításában van egy nagyon fontos kitétel:

Magyarországnak erre még nem volt lehetősége a verseny történetében, bár az utóbbi két évben kifejezetten jól szereplünk.

Idén a bécsi Stadthalle ad otthont a nemzetközi versenynek, és az itteni tapasztalatok alapján azért ki lehet jelenteni, hogy

Magyarország képes lenne összehozni egy ilyen rendezvényt, de csak nagyon komoly központi irányítással.

Bármennyire is szeretné a magyar nép, a Pancho Aréna erre nem alkalmas

1. A többtermes Wiener Stadthalle több mint 16 ezer férőhelyes, ehhez csatlakozik még két nagyobb terem: az egyikben ezer, a másikban akár kétezer ember is elfér. A jelenlegi legnagyobb zárt terű magyarországi aréna, a Papp László kisebb, 12 500 ember befogadására képes, technikailag azonban abszolút alkalmas egy ilyen volumenű tévéközvetítés levezényléséhez. A 2014-es koppenhágai helyszínen alig 10 ezer ember fért el, így ez nem is jelentene problémát.
2. A Papp László Budapest Sportaréna ráadásul nem is fekszik annyira a városon kívül, bár egy sikeres rendezéshez ez az egy épület kevés. Bécsben a kétezer férőhelyes F termet adták a sajtósoknak, aminek a mérete megfelel a Petőfi Csarnok belterének. Budapest szerencséjére az Arénától nem messze található a Syma Csarnok, ami tökéletesen megfelel arra a célra, hogy legalább 38 ország tévéstábjának, újságíróinak és médiamunkásainak megfelelő körülményeket biztosítson, mint a gyors és könnyen hozzáférhető internet, bőven elég szabad asztal, interjúzónák, folyamatosan közvetítés az eseményről, illetve némi catering.
3. A harmadik fontos helyszín az úgynevezett Euro Village, az esemény hivatalos szurkolózónája, ahol minden náció közösen szurkolhat a kivetítők előtt. A Puskás Stadion melletti szoborpark erre pont jó, és meglehetősen közel található a verseny helyszínéhez is.

A dániai rendezvényt több mint 1200 fős személyzettel bonyolították le,  ebből 700 csak a műsor produkciós stábja, a többiek pedig  a kisegítő személyzet, vendéglátósok, takarítók vagy szimpla biztonsági őrök. Mivel a versenyszabályzat szerint a műsor lebonyolítását a helyi állami médiának kell megoldania, az MTVA-nak valószínűleg a teljes emberállományát be kellene dobnia egy ilyen projekthez.

Mielőtt még valaki megint vérben úszó szemekkel mutogatna a vízfejű Budapestre, érdemes kiemelni, hogy

a közmédia dönti el, melyik város és/vagy intézmény rendezhet hasonló eseményt, és szabja meg a feltételeket.

Ezért hiába akart 2014-ben a dániai Aalborg Eurovíziót rendezni, a város csak 1600 hotelszobával rendelkezett a szükséges 3000 helyett. Egy ehhez hasonló feltételnek Budapesten kívül egy nagyváros sem felel meg itthon. De ha meg is felelne, Debrecenen kívül nincs olyan fedett létesítmény, ami képes egy ilyen eseményt megrendezni.

Nem sokkal több, mint felépíteni egy stadiont

A rendezői költségek természetesen országtól függően változhatnak. Dániában a tervezett 1,6 milliárd forint helyett 4,6 milliárdosra nőtt a végére a költségvetés, ezért az ottani közmédiát komoly vádak érték, hogy a döntéshozók haveri cégek között osztották szét a munkát. Voltaképpen a jól ismert magyar mutyi nyugati megfelelőjéről beszélünk.

A 4,6 milliárdos költségvetés még enyhe ahhoz képest, amennyibe egy brit Eurovízió kerülne a Mirror számításai szerint. A brit újság tavaly májusban 30 millió fontra saccolta a rendezési költségeket, ez forintban átszámolva

Ezt azonban nem egyedül állná a BBC, ugyanis az öt automatikusan kvalifikáló ország (Franciaország, Nagy-Britannia, Spanyolország, Olaszország, Németország) adja a rendezési költség 50 százalékát, a többit a rendezők állják. A többi részt vevő ország is beszáll a költségekbe, de az összeg attól függ, hogy a műsort sugárzó médiumnak mekkora a lefedettsége.