A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) után az LMP is a Médiatanácshoz fordult, mivel a közmédia jó mókának – vagy ahogy ők fogalmaznak, „folklorisztikus gegnek” – találta, ha egy férfi egy karikás ostorral elver egy nőt, miközben olyanokat kiabál, hogy „Ott marad, nem mozog, mert adok én neki!

A kutyafáját, így neveljük mi az asszonyt!

Nem főzött vacsorát? Adok én neki! Így neveli a betyár az asszonyt! Így kell ezt csinálni.”

A TASZ korábbi nyílt levelében azt írta, „Ezek a szavak, függetlenül attól, hogy milyen cselekmény kíséretében hangzottak el, már önmagukban méltatlanok egy közszolgálati médiaszolgáltatóhoz. A nők megkülönböztetése és bántalmazása egészen a közelmúltig nők millióinak életét tette tönkre csak Magyarországon.” Az MTVA válaszában azt írta, számukra elképesztően fontos a nők elleni erőszak visszaszorítása, és hogy ne lehessen a médiában megsérteni a nőket, ugyanakkor a Médiatanácsnak sajnos nincs hatásköre sem a közszolgálati, sem a kereskedelmi televíziók műsorszerkesztésének befolyásolására, „médiaszakmai ügyekbe nincs beleszólása”, és „nem töltheti be az ízlésrendőrség szerepét”. Azt azért Karas Monika is elismerte, hogy indíthattak volna eljárást, de sajnos nem volt miért, mivel „Ilyen felkérés a szóban forgó ügy kapcsán nem érkezett a Médiatanácshoz”.

Az LMP azonban már elküldte felkérését a Médiatanácshoz, amelyre kedden, azaz másfél hónappal később érkezett meg a válasz - tudta meg az Index. A tanács ezúttal is kifejtette: ők nem jogosultak „ízlésbeli kérdésekben” dönteni, és az „emberi méltósághoz való jog sérelme önmagában nem alapozható arra a tényre, hogy a közzétett humor (vagy annak szánt tartalom) a társadalom széles körének nemtetszését váltja ki, vagy a közmegítélés szerint vicc tárgyává nem teendő kérdésről, és ezáltal erkölcsileg kifogásolható magatartásról van szó.”

Mint írják, „A karikás ostor használatának a nőkkel szembeni (akár házasságon belüli) erőszak eszközeként történő használata sokak számára sérelmes üzenetet hordozhatott.  Nem vitás, hogy egyeseket sérthetett a nőkkel szembeni erőszak kérdésének ilyen formában, környezetben történt megjelenítése, azonban a vitatott tartalom – kontextusánál és jellegénél fogva – nem volt alkalmas az emberi méltóság objektív intézményes oldalának megsértésére.”

„A vizsgált tartalomban – a bemutatás fikciós jellegéből is adódóan –

a riporter nem került kiszolgáltatott és megalázó helyzetbe, ez pedig a közönség számára is nyilvánvaló volt.”

A Médiatanács hozzáteszi azt is, hogy a riporternő ráadásul önként vállalkozott szereplőnek, ami jogi értelemben nyilván igaz, hiszen ez a munkája, ugyanakkor a felvételen látszik, hogy esze ágában sem volt ostorcsapásoknak alávetnie magát. Ráadásul, mint írják, „tényleges fizikai bántalom” sem érte, ami megint csak jogos érvelés szó szerint véve, bár a valóságot csak imitáló műsorok erőszak- vagy szexábrázolását is vizsgáló hatóságtól mégis kicsit faramuci, hiszen miért is kéne éjszaka vetíteni a horrort, ha abban senkit nem ér tényleges fizikai bántalom?

Így tehát a Médiatanács nem indított eljárást a műsorszolgáltató ellen.

„Mindent összevetve sajnos az NMHH ugyan velünk ellentétben nem látott alapot hatósági szankcionálásra, de szerinte is ízléstelen volt és sokak érzékenységét sérthette a »folklorisztikus geg«. Mindezt látva reméljük, hogy a szintén Karas Mónika NMHH-elnök által vezetett Médiatanács az ügy tanulságait a közmédia irányításával kapcsolatos tulajdonosi döntéseiben is levonja majd” – mondta a döntésről az Indexnek Szél Bernadett, az LMP társelnöke.