A Népszava szúrta ki, hogy Venezuelában kissé fapados módszerrel igyekeznek az állami szűrőn nem átfolyó (értsd: nem habonyizált) híreket a lakossághoz eljuttatni. Pár újságíró létrehozta a Bus Tv nevű kezdeményezést, ami tulajdonképpen egy élő tévéhíradó Caracas legsűrűbben közlekedő buszjáratain. A dolog úgy működik, hogy hat újságíró száll fel a buszra, megveszik a jegyet, ahogy kell, engedélyt kérnek a sofőrtől, majd amikor a busz elindul, egyikük bemondóként egy kartonpapírból kivágott, stilizált tévéképernyőbe beállva olvassa fel azokat a híreket, amiket a venezuelaiak a cenzúrázott kormánymédiában nem láthattak/hallhattak.

Az első buszhíradót május 27-én mutatták be, és elég gyorsan fel is kapta a nemzetközi sajtó. A hat újságíró egyike, a magyar származású Abril Mejías Romhany a Népszavának azt mesélte, hogy az ötlet akkor jött, amikor egyik kollégája egy erőszakos tüntetésről tartott haza Caracasban, és a buszra felszállva egy teljesen más valóságba került.

Nyugalom volt. Úgy érezte, hogy valamit tenni kell, hogy az utasok is végre ráeszméljenek arra, valójában mi történik az országban.

Ekkor már több mint két hónapja tartottak a kormányellenes tüntetések Venezuelában, melyekről a kormány kezében lévő média alig számolt be, de ha mégis, akkor a tényeket elferdítve, folyamatosan hazudozva tette azt. Két hét alatt összerakták a buszos tévét, mostanra 50 adáson vannak túl (heti három ilyen performanszuk van). Tartottak attól, hogy nem lesz egyöntetűen a lekes a fogadtatás, ráadásul Caracas a világ egyik legveszélyesebb városának számít, a közbiztonsága pocsék, néhány környéke pedig konkrétan életveszélyesnek számít. Az utasok örömmel fogadták a kezdeményezést, és volt, hogy a sofőr nem is fogadta el tőlük a menetjegy árát.

A visszajelzések között az is szerepelt, hogy az ellenzékkel szemben kritikus híreket is bemondhatnák, amire Romhany azt felelte, hogy az információt részben a kormányzati statisztikákból és közleményekből szerzik, ezeket helyezik kontextusba, részben a terepen dolgozó független újságíróktól, valamint olyan online portálok híreire támaszkodnak, amelyek függetlenek a szocialista kormánytól. Ez annyira nem is egyszerű dolog egy olyan országban, ahol

Igazán nem akarunk tippeket adni a kevés független hazai napilap elpusztítására, de mégis érdemes felidézni a Népszava cikkének egyik megjegyzését: az országban (mármint Venezuelában) normális lett a sajtóban a megfélemlítés, a médiumok felvásárlása, a cenzúra és az öncenzúra. A kormány azzal is biztosította a sajtó feletti kontrollt, hogy állami kézbe került a terjesztés és a papíreladás.

Sok újság egyszerűen papír nélkül maradt. A kormány nem adott el nekik többé.

A printből internetre menekülő újságírók azonban Venezuelában nem jutnak el a lakosság feléhez - a 30 milliós országban 15 millió embernek nincs internethozzáférése. A Bus Tv-vel eljutnak ugyan a lakossághoz, de a penetrációjuk egyelőre elég alacsony, annak ellenére is, hogy a projekt híre eljutott vidékre is, és több vidéki kollégát is betanítottak, akik azóta szintén buszoznak és olvassák be a cenzúrázatlan híreket.