Súlyos milliárdok, állandóan elégedetlenkedő nézők, egymásra mutogatás a terjesztői és a gyártói oldalról, zsarolás, nyomásgyakorlás a sajtóban - a labdarúgó-bajnokságok közvetítését a hazai piacon látszólag olyan melodráma övezi, amilyet a Barátok közt írói sem tudnának kitalálni. Valójában a sportrajongók, ezen belül a focidrukkerek itthon korántsem annyira értékesek, hogy ennyi pénzt érdemes lenne beléjük feccölni, de ha mégis, nem feltétlenül a mára kissé elavult, hagyományos terjesztési módszerekkel.
A futballmeccsek közvetítési jogai miatt a szurkolók - legalábbis azok, akik a közösségi médiafelületeken vagy a kommentelhető cikkek és posztok alatt kifejtik a véleményüket - olyan érzelmi hullámvasútra ülnek fel, amihez hasonlót tévés tartalom (nem)közvetítése miatt nem nagyon látni. Ha csak ebből indulunk ki, és a háborgók számát levetítjük a teljes lakosságra (Vigyázat! Nem tudományos a módszer!), akkor úgy tűnik, mintha tízezrek állnának a teljes idegösszeroppanás szélén, mert nem láthatják az Eibar-Huesca rangadót. (Ha nem lenne meg, ezek első osztályú spanyol labdarúgó csapatok.)
A kommenteket olvasgatva nyilvánvalóvá válik, hogy a magyar futballrajongónak ez kell:
Ez nem fog menni, ugye, de még úgy sem, ha csak a legnézettebb vagy legnépszerűbb bajnokságokat nézzük, ugyanis a sportjogok tulajdonképpen drágábbak, mint bármilyen más tévés tartalom, és azt még a köztévé sem engedheti meg magának, hogy évi 20 milliárd forintot csak labdarúgásra költsön.
A jelenlegi általános helyzet az, hogy azok a világesemények, melyek magyar érintettségűek és/vagy nagy érdeklődésre tarthatnak számot az M4Sporton láthatók, ilyen a labdarúgó világ- és Európa-bajnokság, és, tényleg csak a kontraszt kedvéért, az NB I., aminek közvetítési jogai továbbra is maradnak a királyi tévénél.
A többi labdarúgó-esemény esetében a jogok bárki számára elérhetők, már ha van pénze, és megfelel pár olyan követelménynek, amit a médiatörvény vagy a jogtulajdonos támaszt vele szemben.
Ilyen például a Bajnokok Ligája, vagy az Európa-liga, melyeknél a jogtulajdonos UEFA egyik kikötése, hogy olyan tévén is menjen, ami a lehető legnagyobb lefedettségű, azaz földi sugárzású - ezért (is) került a BL részben az M4Sportra. Igaz, az átalakított menetrend miatt (kedden és szerdán is lesznek meccsek 7-től és 9-től) az M4 az eddigi Sport1 helyett összebandázott a Spíler TV-vel, így bizonyos meccsek, a “B” kategóriások, nem lesznek láthatók földi terjesztésű tévében. És ha már itt tartunk: a jelenlegi állapot az, hogy az Európa-liga, melynek jogai tavaly még az RTL Magyarországnál és a Diginél voltak, most a Sport1-nél és újfent a Diginél kötöttek ki, de az első választás a Sport1-é, így a Vidi FC csoportmeccseit ők fogják közvetíteni.
Az amerikai AMC tulajdonában levő Sport1 és Sport2 egyébként egy olyan portfólió része, amiben a Spektrum Home is megtalálható - egy olyan tévé, ami június 18. óta szabadon fogható minden háztartásban, így az a feltétel is teljesülhet, hogy országosan szabadon fogható tévé sugározza a meccset, már ha ezt az UEFA kiköti. Információink szerint a köztévé is nagyon szeretné a Vidi FC meccseit közvetíteni, de ha józan ésszel végiggondoljuk a helyzetet, az AMC nem fogja átadni őket csak úgy. Nem mellesleg a Sport1-től nem is olyan régen pont az M4 csaklizta el az NB I.-et, így érthető lenne, ha elzavarnák a köztévét a francba az ajánlatukkal együtt.
A többi jog viszont tényleg szabad préda, az viszi, aki tudja/akarja őket.
A kérdés csak az, hogy valóban megéri-e iszonyú pénzeket kifizetni egy-egy bajnokságért, van-e annyi nézője, hogy a reklámperceket - amik ráadásul tömbösítve, a szünetben láthatók csak - jó áron el lehessen adni. Megnéztünk egy hetet csak a futballközvetítések szemszögből, hogy kiderüljön, mit néznek a focirajongók, már ha tehetik ugye (értsd: a szolgáltatójuknál az adott csatorna látható). Olyan hetet választottunk, amin minden fontos sporttévén volt labdarúgó-közvetítés. (AMR: nézőszám, SHR: közönségarány, 18-49m és 18-59m: az m a férfiakat jelöli.)
A fentiekből kiderül, hogy a Vidi FC hétköznap, főműsoridőben közvetített BL-selejtezője valós nézőszámban és közönségarányban is vert mindent, 10,33 százalékos közönségarányukkal konkrétan a TV2-t is. Sőt, az FTC-Vidi rangadó is jó számokat hozott, a 18-49-es férfi korosztályban elért 8,68-as közönségarány egészen figyelemreméltó. Persze az is, mekkora szakadék tátong a harmadik és az ötödik legnézettebb esemény között. Utóbbi egy Premier League-meccs volt a három éve ismét szexi Liverpoollal és a két évvel ezelőtti bajnok Leicester Cityvel, de a közönséget ez sem nagyon érdekelte, pedig szombat délután ment a meccs, akkor, amikor igazi konkurenciája nincsen. A 30 000-es nézőszám és a 2 százalék körüli közönségarány viszont árulkodó, és szépen megmutatja, istenigazából hány embert is érint valójában, ha éppen nincs Spíler TV-je.
Az angol, a német és a magyar bajnokság meccseinek közönsége átlagosan és a rangadókat nem figyelembe véve kb. egyforma.
A spanyol és olasz bajnoki meccseké ennél alacsonyabb, kivéve, ha a nagy csapatok is pályára lépnek, és mondjuk egy Real Madrid-Barcelona kerül képernyőre, az El Clásico ugyanis hagyományosan kiugró nézettséget hoz. Évente kétszer. Erre építeni nem nagyon lehet, hiszen az, hogy két meccsre odakapcsol a tévédre mondjuk 170 000 néző, de a többi bajnokira meg legfeljebb 10 000 (és akkor még nagyon optimisták voltunk), az nem életképes üzleti modell.
A fentiekből kiderül, hogy a B-kategóriás BL-meccsek mellett Spíler TV-nél van a két, itthon a legnépszerűbbnek számító labdarúgóliga közvetítései joga, az angolé és a spanyolé. Ehhez jött volna az olasz első osztályé is. Korábbi információinkkal ellentétben a történet úgy nézhetett ki, hogy a Spíler, azaz a TV2 2018 februárjában még csak szóban állapodott meg a jogtulajdonos IMG-vel, aminek főnöke Dirk Gerkens, a TV2 vezérigazgatója közeli ismerőse, és a személyes nexus sokat nyomhatott abban a latban, amiben egy, a piacon még csak egy éve létező tévé ígérete is hevert. A TV2 valószínűleg sokat pöcsölhetett a Spíler2 és 3 beindításával, az IMG meg egyre idegesebb lett, hiszen nem akarták, hogy magyar jogok mellett a szintén megvásárolt román közvetítési jogok is a nyakukon maradjanak (a spanyol liga romániai közvetítési jogaival infóink szerint így jártak). És itt jött a képbe a Digi egy kézzelfogható, két piacra, azaz a magyarra és a románra szóló ajánlattal, amit az IMG el is fogadott .
Ez viszont azt jelenti, hogy a Spíler2 TV-nek az égvilágon semmi értelme nincsen.
A TV2 szándéka persze érthető, neki a piac kell, és az eddigi üzletpolitikájukba pont belefér az, hogy még egy tévét indítanak a meglévő 11 mellé. Ez persze nem kevés pénzbe kerül, de a TV2 úgy gondolja, ha a kábelszolgáltatókat meg tudja győzni arról, hogy az ő tévéik kerüljenek be a csomagokba - akár más tévék kárára is - akkor már megérte a befektetés. Egyelőre a beszámolóikból nem ez derül ki: tavaly annak ellenére volt 2 milliárdos mínuszuk, hogy a bevételi oldalon 33 milliárd forint szerepelt, amiből tetemes részt képviselt az immáron a TV2-re is vonatkozó előfizetői díjak beszedése.
Az újabb sporttévé (sőt, sporttévék) indulását a TV2 május elején jelentette be:
Tovább bővül a cégcsoport sportportfóliója, a Bajnokok Ligája, a Premier League, az NHL és a MotoGP mellett a világ – sokak által - két legjobb klubcsapatát felvonultató spanyol bajnokság, a La Liga, valamint az olasz bajnokság, a Serie A is a TV2 Csoport kínálatát erősíti ősztől. A két bajnokság mérkőzései a két új csatornán, a Spíler2-n és a Spíler3-on lesznek láthatók.
Már akkor sem volt teljesen világos, hogy miért kellene ennyi jogra két teljes tévét indítani, hacsak azért ne, hogy újabb milliárdokat szedjenek be a terjesztésükért. Ha megnézzük, mit vett a TV2 a Spílerre és mennyiért, menten érthetővé válik, hogy miért ragaszkodik a közpénzből felturbósított TV2 egy olyan sporttévé elindításáért, amin effektíve heti 25-30 órányi eladható tartalom van:
Ezek a hároméves szerződések éves díjai, azaz a Spíler minden évben 17-17,5 millió euróról, 5,5-5,7 milliárd forintos mínuszról indul csak a futballközvetítéseket számolva.
Ennyit minden évben le kell írni, a sportjogokkal ugyanis nem lehet úgy játszani, mit egy nagyobb filmes csomaggal, amiben megvett az ember 50 filmet, de az első évben csak 4-re vetített költséget ír le, a sportjogok évente amortizálódnak. Ez az 5,5-5,7 milliárd forint ráadásul még csak a BL, a PL és a La Liga költsége, ezek mellé jönnek az apróbbak, az Észak-amerikai jégkorongliga meccseinek közvetítési jogai valamint a salakmotor- és MotoGP-futamok díjai is, azaz éves szinten a 6-6,3 milliárd forintos jogdíjkifizetéssel számolhatnak. A műsoroknak azonban vannak gyártási költségei is, van műholdköltség, műszakköltség, HR-költség, szerkesztőségi költség, stb., amivel együtt a TV2 csoport, számításaink szerint, csak a sportműsorokra úgy 7-7,5 milliárd forintot költ el éves szinten. És ezt valahogy vissza kellene termelni.
Ha viszont csak egy tévén ad több tartalmat (azaz a Spíler2 és a május óta már nem nagyon emlegetett Spíler3 megy a kukába), az azt jelentené, hogy a már érvényes szerződések alapján beszedett terjesztési díjon felül nem lenne plusz bevétel, a költség viszont a BL- és a spanyol liga meccseivel szépen megdobódott. A Spíler és a Spíler2 jelenlegi műsorrendjében elég sok nem sportjellegű műsorral találkozhatunk. Ilyenekkel:
Ezek meg ugye nem azok a tartalmak, amiket rendes sportcsatornák műsorán elképzelünk.
Az nyilvánvaló, hogy a kedd és szerda este 7-től és 9-től kezdődő BL-meccseket simán le lehetne adni a Spíler1-en, sőt belefér a magazinműsor, az ismétlés, a felvezető és lecsengető stúdióműsor is. A gondot a spanyol és az angol bajnokság jelenti, mert mindkét ligában vannak péntek esti és hétfői meccsek, ráadásul pont a tévéközvetítések miatt mindkettőben széttagolják a szombati és meccseket, hogy minél többet lehessen közvetíteni. Az ütközések miatt az járható út lenne, hogy mindig az adott sávban látható, érdekesebb tartalom megy élőben, ami meg nem, az később, felvételről. Ez nem annyira jó megoldás, mert sportműsort felvételről nagyon kevesen néznek, szerintem egy éjféltől leadott Girona-Leganes meccs nézőit név szerint is fel lehetne köszönteni másnap. Járható út lenne, ha a többi TV2-es csatornára egy-egy meccs erejéig átugranának, sőt, akár az is, ha bizonyos meccseket csak online, a belengetett, de el nem készülő Spíler Extra szolgáltatáson keresztül lehetne megnézni.
Csak akkor ám oda a lóvé.
A terjesztői matek nagyjából így néz ki:
Az egyelőre csak a Tarr Kft által lefedett kb. 106 000 háztartásban látható Spíler2 és a Telekom közti tárgyalások azért nem haladnak jól, - ellentétben a vélhetően a TV2-től kiszivárogtatott hurráoptimista infókkal - mert információink szerint nagyságrendbeli különbségek vannak az elképzelések között. Úgy tudjuk, a TV2 mindenütt, így a Telekomnál is az alapcsomagban szeretné futtatni a csatornát, azaz összesen 3,5 millió háztartásba akar bekerülni, ami eleve nem tűnik reális célkitűzésnek, de játsszunk el a gondolattal.
Egy ilyen csatornáért a TV2 250 forint körüli havidíjat kérhetne, és ha összejönne a dolog, akkor ez éves szinten 10,5 milliárd forint lenne (250 ft x 3,5 millió háztartás x 12) ami abszurd, hiszen a teljes terjesztési piacból nemigen jön be 50 milliárd forint évente (a TV2-csoportnak tavaly összesen 11 milliárd forintos bevétele volt a terjesztési díjakból.)
A Spíler2 nem alapcsomagos, hanem prémiumcsatorna, minimum egy családi csomag néz ki neki, ami abban az esetben, ha a Digivel nem számolunk (márpedig azzal a Digivel, amitől a piaci árra jól ráígérve elhozta a Premier League-et ne számoljunk), a Telekom és a UPC viszonylatában úgy 1,4 millió háztartásról van szó. A Spíler2-ért elkért 250 forintos terjesztési díj ebben az esetben évi 4,2 milliárd körüli összegre fut ki, ami viszont még mindig nem tűnik elégnek ahhoz, hogy a keletkező többletköltséget ellentételezze.
Rugaszkodjunk el most a hagyományos tévétől, hiszen a világ is más irányba tart. A sportközvetítések piaca átalakulóban van. A tematikus csatornák eleve nem érnek el annyi embert, mint egy általános filmes vagy szórakoztató adó, ha pedig sportáganként vizsgáljuk a nézőszámot, elég elkeserítő adatokkal találkozunk. Nem véletlen, hogy pár liga közvetítési jogait bizonyos területeken már a Facebooknak adták el - Indiában például ők adják a spanyol meccseket, ráadásul ingyen. (A 270 millió indiai Facebook-felhasználóból a meccsekre ráklikkelők a reklámokkal és személyes adataikkal bőven kitermelik azt az évi kb. 4 millió dollárt, amibe a jogok kerülhetnek.)
A magyar piacon az internetes tartalomfogyasztás egyre izmosodik, de leginkább az ingyen elérhető tartalomé - ha valamiért fizetni kell, óvatos duhajok vagyunk. Épp ezért nem lenne reális az a modell, amiben például a DAZN nevű cég utazik: ők megvették a legnépszerűbb ligák jogait az USA, Kanada, Svájc, Olaszország és Németország területére, olasz-, angol-, spanyol bajnokik mellett kismillió más sporteseménnyel rendelkeznek, amiket pont úgy streamingelnek a neten, mint a filmeket és sorozatokat a Netflix. Az árképzésük is hasonló: havi 10 eurót kérnek elérte. Ha a Spíler meglépné ugyanezt, és teszem azt a teljes kínálatukat havonta 5000 forintért adnák, akkor is 117 000 előfizetőre lenne szükségük, hogy az éves költséget kitermeljék. Ez egy ilyen kis piacon elképzelhetetlen.
Az a stratégia, ami a TV2-csoport portfóliójának többi részét az egész napos, 18-59-es korosztályra vonatkozó nézettségi adatokat tekintve sikerre vitte, és bezárta az ollót a TV2-csoport és az RTL Magyarország között, arra épített, hogy a sok kis, relatíve olcsó tartalommal jelentkező tematikus csatorna nézettsége összeadódva kompenzálja az anyacsatorna alacsonyabb számait.
A TV2 újkori stratégiájA, az „ígérjünk 2500 dollárt azért az epizódért, amit tavaly még 900-ért vitt el egy konkurens, így tuti a miénk lesz” nem értelmezhető egy piaci alapon felépített tévére, de a TV2 nagyon nem az.
A sportjogok vásárlásánál a TV2 pont úgy játszotta a Csekonics bárót, mint a szappanoperák beszerzésekor. A B-kategóriás BL-csomagért az Sport Televízió 3 millió eurót fizetett az előző évadban, most a TV2 4,5 euróért vitte (igaz, a csoportkörben plusz meccsekkel, de ez még nem indokolja a 1,5 millió eurós különbséget), a spanyol liga eddig nem került többe 3,5 milliónál, most 5,5-6 milliót fizettek érte, és így tovább.
Úgy tűnik, az állami reklámköltéssel alaposan kitömött TV2 aránytalanul sokat költött olyan jogokra, melyek közül igazán csak kettő, a BL és a PL értékes. A spanyol bajnokságból az eddigi évek nézettségi adatait megnézve csak a Barcelona és a Real Madrid meccsei mozgatják meg a nézőket, esetleg még az Atlético Madridé, de ha sereghajtókkal játszanak, akkor ők sem. Az olasz liga elvesztésével a Spíler2 legitimitása megszűnt, de mivel a kifolyó pénzt valahogy be kell hozni, a TV2 ragaszkodik hozzá, és tovább üti a vasat, csak éppen a másik oldalon sem hülyék ülnek, hanem olyan szakemberek akik pontosan tudják, mi forog éppen kockán: az, hogy ha a Spíler2 legalább valamennyit nem termel vissza az irdatlan nagy befektetésből, annak következményei lehetnek a TV2-ben, már ha ugye üzleti vállalkozásnak tekintjük és nem egy olyan feneketlen gödörnek, amibe csak úgy hajigálják a pénzt. Az biztos, hogy a közönség nyomására hiába spendírozik a TV2, információink szerint az ügyfélszolgálatokhoz ezernél is kevesebb olyan kérés futott be, ami a Spíler2-t követelte a kínálatba.
A cikk megírásához több iparági szakértő, a piacot jól ismerő tévés, egykori és jelenlegi sporttévés dolgozó és a Nielsen közönségmérés adatai járultak hozzá.
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index )