Kétféle ember van. Jó, ez így nem igaz, van többféle, de most nekünk elég a kétfajta. Az egyik fajta ember az, aki nagyon sokat tud röhögni a Mi kis falunkon, és minden Torrente-filmet kívülről ismer, a másik meg az, aki nem érti, miért vicces egy susogós mackóban csetlő-botló, asztmás, falusi fociedző. A Jófiúk című új RTL-sorozat az előbbieknek szól, de az utóbbi csoport tagjait akarja meghódítani.

A vígjáték nehéz műfaj, még akkor is, ha széles, nagy mozdulatokkal kenjük fel a kontentot a vászonra vagy lapostévére, és nem a nüanszok kidolgozásával foglalkozunk naphosszat. A nálunk Balfék körzet címen vetített spanyol Los hombres de Paco egy alapvetően helyzetkomikumra és a karakterek gyökérségére épített, 80 perces epizódokkal jelentkező krimivígjáték volt, amit az RTL Jófiúk címen forgatott újra, azaz inkább dolgozott át, hiszen a kereskedelmi 60 perc, az részenként max. 42 perc tartalom, a részek közel felét egyszerűen ki kellett hajítani.

Ami nem baj, én szeretem, ha feszesebb a történet és nincs üresjárat, meg eleve, a kulturális különbségeket át kell hidalni: ma még nem tart ott az ország, hogy gúnyt űzzön a katolikus egyházból, ahogy azt a nálunk (egykor) sokkal mélyebben vallásos spanyolok teszik az eredeti sorozat mind a 117 részében. A Jófiúk éppen ezért, a drasztikusan visszavágott eredeti tartalom és az átdolgozott szerkezet/sztori miatt nem tekinthető olyan remake-nek, mint mondjuk A Tanár vagy az Alvilág, hanem olyannak, mint A mi kis falunk, a Drága örökösök vagy az Aranyélet, az eredeti karaktereket és felállást megtartva írt magyar sorozatnak. Jártunk a forgatáson, ahol az alkotók erről is meséltek. 

Olyan sorozatnak, amiben három, a kreténség különböző stációjában tartó főszereplőnk van, három rendőr, akik nem akarnak rosszat, csak éppen túl bénák/hülyék ahhoz, hogy úgy menjenek a dolgaik, ahogy egy normális rendőrnek. Az első rész ezt egyébként remekül be is mutatja, kár, hogy ehhez egy olyan elcsépelt eszközt vet be, amit a Hóbortos hétvége vagy A miniszter félrelép című filmekből már jól ismerünk, egy hulla kell hozzá, amiről csak mi, meg hőseink tudják, hogy az, más nem, és ennek megfelelően nem elég elvinni magunkkal a kocsmába, de le is kell ültetni, kicsit megborult a srác, tessék hagyni, majd magához tér, stb.

a Valami Amerika 1-3-ban összesen nem volt egy olyan jelenete, amiben ilyen jó lett volna, bár ezzel a lécet még nem tettük ijesztően magasra.

A Jófiúk lényege, hogy a három idétlen faszi, akiket persze a büdös életbe (?) nem vennének állományba a világ egyetlen rendőrségében sem, mindig megoldja, amit meg kell, a módszereik nem konvencionálisak, de nem dacból, lázadásból vagy meggyőződésből, hanem azért, mert hülyék. Mert aki a szolgálati fegyverét otthon egy papírdobozban tartja, bebaszva a felesége legyezői mellé, az nem normális. Amíg maga az ügy van a képernyőn, és a csetlés-botlás, addig a Király Dániel, Mihályfi Balázs, Hevér Gábor trió szépen hozza a figurákat, a dinamika jó, a színészek belerázódtak a karakterükbe, talán Mihályfi Balázs az egyetlen, akit annyi negatív szerep után nehéz elsőre hitelesnek tekinteni, de ez csak idő kérdése.

A bajok akkor kezdődnek, legalábbis a pilotban, amikor a magánéleti szálak is előkerülnek, amik érzésem szerint az eredeti könyvekben jóval vastagabbra voltak rajzolva. Úgy nem sok értelme van egy Pokorny Liát  és egy Parti Nórát betenni két, egyelőre annyira egydimenziós szerepbe, hogy az első rész után csak az maradt meg bennem, Parti Nóra a leghitelesebb nyóckeres prolinő. Nem működnek a konfliktusok, az egész költözéses szál (Gyula, az egyik béna rendőr kénytelen áttenni székhelyét a nem létező Kristófváros nevű kerületbe, az apósa főnöksége alá) nyögvenyelős. Nem a színészek tehetnek róla, a forgatókönyvvel kellett  volna kezdeni valamit, de simán lehet, hogy ez csak az első részre jellemző, és majd felépülnek a mellékszereplők is rendesen.

A poénokat én inkább hagynám, amikor én viccesnek tartottam egy jelenetet, az leginkább a színészek miatt volt, de ettől még tuti lesz egy csomó ember, akinek bejönnek. A megvalósítás is rendben van, 2019-re elértünk egy olyan atombiztos szintre a gyártásban, ami ugyan nagyon messze van egy Mindhuntertől, de hát kis túlzással egy Netflix-sorozat büfészámlája nagyobb összegről szól az évad végén, mint egy kertévés heti sorozat éves költségvetése.

A magyar népléleknek mostanában a nevetés az, amit biztosan el lehet adni, és aki A mi kis falunkon mulat, annak a Jófiúk is be fog jönni. Ha pedig a nem létező Kristófváros rendőrei egyszer eljutnának a képzeletbeli Pajkaszegre, az lenne a kertévés szórakoztatás non plus ultrája 2019-ben.