Az omnibusz 1832-ben tűnt fel Pest utcáin. A társaskocsik megindulását a budapesti közösségi közlekedés kezdetének tekintik. Három évtizedig ez uralta a budapesti közlekedést. A belvárosból a Városligetig járt, a szórakozni vágyó alsó középosztály közlekedési eszköze volt. Az omnibusznak inteni kellett, és akkor állt meg, amikor szóltak.

A lóvasútra innen csak 35 évet kellett várni. A kiegyezéstől lóvasút szállította az utasokat az egyesített Pest-Budán a Kálvin tér és Újpest között. Az első tömegközlekedési cégek magánvállalkozások voltak. A Pesti Közúti Vaspálya Társaság az Újpestig haladó lóvasút után számos más vonalat is indított. Később magánvállalkozók tucatjai üzemeltettek villamosvonalakat.

A sikló létesítésének gondolatát gróf Széchenyi Ödön vetette fel, és megszerezte Buda városának, a Belügy- és Közlekedésügyi Minisztérium, valamint a budai „Császári és Királyi Hadi Főparancsnokság” támogatását. A szerződést 1868. május 25-én kötötték meg, a terveket Juraszek Ödön és Wohlfarth Henrik készítette. A budavári sikló (Budai Hegypálya Rt.) 1870 márciusában kezdte meg üzemét a kontinensen másodikként, ekkor még gőzhajtással működött. A bécsi Spiering-féle gyárban készült kocsik különös kialakításúak voltak: három, lépcsőzetesen egymás fölé emelkedő fülkével, ez a megoldás a világon egyedülálló, és a sikló legnagyobb műszaki nevezetessége lett.

1870-ben Budapestre látogatott Nikolaus Riggenbach, az első európai fogaskerekű vasút tervezője. Elgondolása az volt, hogy az 1850-es években nyaralóhellyé átalakult Svábhegyet hegyi pálya által kösse össze a fővárossal. 1873-ban kérelmezték az Internationale Gesellschaft für Bergbahnen baseli cég képviselői a Svábhegyre vezető fogaskerekű vasút építését, amelyről még ebben az évben megállapodtak. A fogaskerekű 1874. június 24-én indult első útjára, harmadikként Európában. A sikeres működés következtében meghosszabbították a vonalat, és 1890-ben megindult a forgalom a Széchenyi-hegyig.

1896. május 2-án megindult az európai kontinens első, villamos motorkocsikkal működő földalatti vasútja. Az „Ezredévi Kiállítás” megnyitása alkalmából Budapesten tartózkodó Ferencz József 1896. május 8-án meglátogatta a földalatti vasutat, és a külön erre a célra elkészített 20-as pályaszámú, ún. „királyi kocsin” a Gizella téri végállomástól az Állatkertig utazott. Az uralkodó „legkegyelmesebben” megengedte, hogy a vasút róla „neveztessék el”. Így kapta a vasút a Ferenc József Földalatti Villamos Vasút Rt. cégnevet (FJFVV). A földalatti vasút eszméje Balázs Mórtól származott, a terveket a Siemens és Halske cégek közreműködésével dolgozta ki. A földalatti vasút építése mindössze 22 hónapot igényelt.

Budapesten 1915-ben indult meg az első autóbuszjárat. A buszok az Aréna (Dózsa György) út Nagy János (Benczúr) utca sarkától az Andrássy úton át a Vilmos császár (Bajcsy-Zsilinszky) útig közlekedtek.

November 8-án 23 órakor aztán leállt a tömegközlekedés, hogy elvégezhessék a szükséges műszaki átalakításokat, és 1941. november 9-én hajnal 3 órától hazánkban mindenütt jobb oldali közúti közlekedés lépett érvénybe. A jobbkormányos gépkocsik persze továbbra is közlekedhettek, de új forgalmi engedélyt már csak balkormányos autók kaphattak.

Huszonöt évvel később a szerencsések már a saját Trabijukat szerelhették és pucolhatták a ház előtt. A többieknek maradt a busz, a villamos, a troli.