Index Vakbarát Hírportál

Sanyi ikermenyasszonyokat szül és ufókat rendel

A Múlt-kép blog a Nemzeti Fotótár szakmai együttműködésével valósul meg.

Ez valami vicc?, kérdi a közjegyző, amikor arra kérjük, hitelesítse a szerződést. A megállapodás szerint Sanyi a két menyasszonyi ruhás lányt megtanítja minden csodára, amit csak tud, cserébe a lányok elismerik, hogy ők azok az ikrek, akiket az uram szült, s akik az apatejtől egy hét alatt felnőttek. Ezek a hivatalnokok olyan földhözragadtak.

Miután az újságírók megrohamoztak minket, hogy mutassuk meg az ikreket, akiket az uram szült, teljesen bepánikoltam. Még szerencse, hogy a jóisten tengernyi ésszel áldott meg, s hogy hozzánk vezette ezt a két bolond lányt. Amikor megláttam őket egyforma menyasszonyi ruhában, rögtön tudtam, itt vannak a megmentőink. Már csak rá kellett beszélni őket, hogy vállalják be, miszerint Sanyi az apjuk. Mondhatnám, hogy azonnal rábólintottak a dologra, de nem így történt. Látván a hatalmas sajtóérdeklődést, rájöttek, hogy Sanyi híresség. Gondolom, az interneten is megtalálták a Sanyi csodái elnevezésű oldalt, így amikor előálltam az ötletemmel, azonnal pénzt kértek.

Isten az atyám, ezek aztán kapzsi teremtések, fejenként tízmillió forintot akartak. Még a lélegzetem is elállt. Mondtam nekik, hogy mi ennyi pénzt soha nem láttunk egyben, még a panziónk sem ér annyit, itt vidéken más árak vannak, mint a fővárosban. Ekkor vérszemet kaptak és azt kérték, írassuk rájuk a vendégházat, vagy legalábbis készítsünk végrendeletet, amelyben leírjuk, hogy Sanyi az ikreire, vagyis rájuk hagyja a vagyonát, miután meghal. Emberemre találtam ezekben a lányokban, de hiába voltam erősen kétségbeesve a helyzetünk miatt, a panziót mégsem akartam két idegenre hagyni.

Egész éjszaka hánykolódtam, töprengtem, hogyan szerezzek két felnőtt nőt, akik vállalják, hogy ők Sanyi ikrei. Eszembe jutott a szomszéd lány, tudják, aki sminkes a halottasházban, de másik hasonló korú teremtés nincs a faluban, így ezt az ötletet hamar elvetettem. Szidtam is magamat eleget, hogy miért találtam ki annak idején ikerterhességet, éppen elég lett volna egy gyereket is beszerezni. De hát ilyen a természetem, nálam a több mindig több, nem hiszek az egyszerű dolgokban. Addig-addig törtem a fejem, amíg eszembe jutott, hogyan lehetne csőbe húzni a két álmenyasszonyt. Reggel gazdag asztalt terítettem nekik, volt azon minden, ami már lejárt a diszkontban. De szépen kitálalva senki nem mondja meg, minek meddig tart a szavatossági ideje, ha meg esetleg valakinek hasmenése lesz a reggelitől, hát azt mondjuk, biztos laktóz- vagy gluténérzékeny, az most úgy is olyan nagy divat. Szóval tettem én mindent az asztalra, s miután a lányok degeszre ették magukat, s gondolkodni is alig bírtak, előálltam az újabb ajánlattal.

Arra gondoltam, mondtam nekik mézes-mázasan, hogy a legnagyobb kincsünket adnánk maguknak, ha bevállalnák az ikerséget. Felcsillant a szemük. Az én uram csodatevő, de hát ezt maguk is biztosan tudják. Híres ember, ezrek követik az interneten, nagyon sokan nézik a csodatevéseit. Az éjszaka megbeszéltük, hogy megtanítja mindkettőjüknek az összes csodatevését, ha aláírják a szerződést, miszerint az uram szülte magukat. Kértek egy kis gondolkodási időt. A fiam, Peti kihallgatta őket, amint az udvaron sugdolóztak. Azon röhécseltek, hogy megvezetnek majd minket, mert miután minden trükköt megtanulnak Sanyitól, lenyúlják a programsorozatunkat meg az uram rajongóit. Az egyik azt is mondta, hogy majd bikiniben csinálják a vízen járást meg a vízfakasztást, s így még nagyobb lesz a sikerük. A bevételből szilikonra is futja, suttogta az egyik, mire a másik azt felelte, hogy így most már az esküvőjüket is lefújhatják, nem kell hozzámenniük azokhoz a vén kecskékhez azért a kis pénzért. Miután Petike elmondta, mit hallott, egyre biztosabb voltam benne, hogy jól döntöttem, amikor átvertem a lányokat. Ha tudták volna, hogy Sanyitól semmit nem tudnak megtanulni, ugyanis ő sem tud semmit, biztosan hisztiznek. De szerencsére még butábbak voltak, mint amilyennek gondoltam őket.

Miután a közjegyző nem volt hajlandó hitelesíteni a szerződésünket, keresnünk kellett valaki mást. Kiderült, hogy a körzeti orvosunk, Miki doki törvénytelen fia, aki az előző asszisztensnőjétől született, éppen tavaly lett közjegyző, s mivel egyetlen saját ügyfele sem volt eddig, szíves örömest vállalta a mi ügyünket. Még csak nem is csodálkozott, amikor elolvasta a megállapodásunkat. Miután aláírtuk a papírokat, abban is megegyeztünk a lányokkal, hogy egy hét múlva újra eljönnek hozzánk, ahol sajtótájékoztatót tartunk és hivatalosan is bemutatjuk őket, mint Sanyi újszülött ikreit. Az uram először hisztizett, amikor elmondtam neki, hogy csodákat kell tanítania a lányoknak, de a szokásos módon, egy üveg sörrel és egy pálinkával ismét rávettem az oktatásra. Azt azért megjegyezte, hogy hamar lebukunk, hiszen a lányok nem lesznek csodatévők, de én megnyugtattam, majd azt mondjuk, mindketten hitetlenek, s így a jóisten nem akarja, hogy ők is csodatévők legyenek, mint az „apjuk”. Sanyi egy húzásra megitta a sörét, és rábólintott a dologra. Azt azért hozzátette, rajta nem múlik majd, mindent elmond és bemutat az ikreknek, amit az interneten tanult a csodatevésről, még akkor is, ha ő valójában nem tud csodákat tenni. Az nem baj, mondtam neki, látod, így is mennyi rajongód van, jönnek a drága vendégek, téged pedig imádnak. A lényeg a kisugárzás, mosolyogtam, miközben előkészítettem a diszkontos túrós batyut a reggeli mikrózásra a holnap érkező vendégeknek, akiknek frissen sütött süteményt ígértem.

Egész éjszaka forgolódtam, azon agyaltam, mit kezdünk majd hosszú távon ezekkel a lányokkal, miből rendezzük meg a sajtónak beígért világraszóló lakodalmat, és honnan kerítek vőlegényeket az ikermenyasszonyok mellé. S ha azok is pénzt követelnek majd, vagy egyebet? Kivert a víz, ha erre gondoltam. Miután figyelemelterelésként megnéztem egy éjszakai filmet a tévében, újabb zseniális ötletem támadt. Az újságíróknak azt mondom majd, hogy az ikrek mégsem embertől fogantak, hanem ufóktól. Sanyit elrabolták, s beleültettek két idegen lényt, ezért is tudta kihordani és megszülni őket. S hogy még hitelesebb legyen a történet, eljátsszuk, ahogy az esküvőre megérkeznek az ufók és elrabolják az ikreket, akik így egy életre eltűnnek, ezzel az utolsó problémánk is megoldódik. Mindenki jól jár. A lányokat majd megijesztem azzal, hogy mi valójában mind földönkívüliek vagyunk, s ha továbbra is velünk szeretnének maradni, kénytelenek velünk jönni a mi hazánkba, ahol kísérletezni fogunk rajtuk. Vagy ha ez nem válik be, ígérek nekik szilikonmelleket, csak tűnjenek el örökre és hallgassanak. Amilyen ostobák, ez épp elég lesz.

Ma reggel levelet írtam a sajtónak. Mindenkit tájékoztattam, hogy mégiscsak ma tartjuk meg az ikreink világraszóló lakodalmát, ahol olyan dolgok várhatók, amelyek ismét azt bizonyítják, Sanyi csodatévő. Az ufókról egy szót sem szóltam, az ő eljövetelüknek váratlanul kell történnie. Jól megterveztem az egészet. Megvárjuk, amíg besötétedik. A susnyás felől jönnek majd a földönkívüliek. A szeméttelepen évek óta tárolnak egy hatalmas tányéros antennát, azt elhozzuk, rája erősítjük a karácsonyi égősort, betesszük a bokrok közzé, és egy adott pillanatban Petike megmozdítja. Úgy tűnik majd, hogy épp akkor szálltak le az ufók. A szomszéd gyerekeket befestjük zöldre, adunk a kezükbe egy-egy elemlámpát és megkérjük őket, hogy cseppet bújjanak ki a fák közül, de csak annyira, hogy éppen látni lehessen őket. Egy-egy fagyiért megteszik, ismerem őket. Tudom, nem túl eredeti, de sötétben és elég piásan már mindenki számára hihető lesz a földönkívüliek érkezése, de legalábbis elég ahhoz, hogy kételkedjenek abban, amit saját szemükkel láttak. Terveztem némi előjátékot is, el kell ütni az időt valamivel, amíg besötétedik. Sanyi majd borrá változtatja a vizet és egy halból csinál néhány tucatot. Hogyan? Ez mellékes, az uram ezt is megoldja, mint ahogyan a többi csodáját is. A lényeg, hogy hitelesek és stílusosak maradjunk.

Gyülekeznek az újságírók, még a híradótól is kijöttek, azt mondják, élőben közvetítik az esküvőt. Jobb híján az unokám, Virdzsike két iskolatársát öltöztettük be vőlegénynek. Színésznek készülnek, a mostani lesz az első fellépésük a tévében, semmit nem kértek cserébe, csak azt, hogy bemondhassák a nevüket. Kicsit izgultak, de adtam nekik egy-egy nyugtatót, arra meg egy kis pálinkát. Mostanra egészen ellazultak. Sanyi egyfolytában aggodalmaskodik, hogy le fogunk bukni, mert a tányéros antenna nem elég jó űrhajónak. Csitítgatom, nehogy valaki meghallja. Inkább készülj a csodáidra, mondom neki, mindjárt hozzák a vizeskancsókat, azokból valahogy bort kell csinálni. Ne izgulj, teszem hozzá, a zakód ujját becsöveztem, málnaszörp jön belőle, az majd megszínezi a vizet. Ezzel annyira el lesz foglalva mindenki, hogy észre sem veszik, amikor megtöltjük a kosarakat hallal. Az uram vigyorog, nem lesz baj, mondja, az éjszaka jelenése volt, egy angyal azt mondta, ma minden sikerül neki. Uram atyám, már megint berúgtál, szidom, hát nem megmondtam, hogy várd ki az ufós jelenet végét. Állítja, hogy ő bizony egy kortyot nem ivott még ma, de nem hiszek neki. Közben a vendégek asztalhoz ülnek, az újságírók követelik, jöjjön az első csoda. Petike hozza a kancsókat, leteszi Sanyi elé, aki úgy tesz, mintha transzba esett volna. Jól csinálja, meg kell hagyni. Veszik a kamerák. Aztán a kezét a víz felé emeli, ami elszíneződik. Ügyes vagyok, állapítom meg, egészen hitelesen színezte meg a szörp a kancsó tartalmát. Az egyik tévés ott terem Sanyi mellett és tölt magának egy pohárral. Csettint, azt mondja, ilyen jó bort még nem ivott. Mindenki tapsol, éljenez. Én meg arra gondolok, Sanyi vajon mivel fizethette le ezt az embert, hogy a szörpöt bornak kiáltja ki. Közben a többiek is isznak, senki nem panaszkodik. Én is belekortyolok az egyik kancsóba, boríze van a folyadéknak. Nem értem. De nincs időm gondolkodni, ugyanis a susnyás felől szélvihar kerekedik. A híradós nő kiabál, vegye gyorsan a kamera. Egy hatalmas ufó száll le a bokrok közé, kis zöld emberkék szállnak ki belőle. Ha nem én intéztem volna a tányérantennát meg a szomszéd gyerekeket, azt hinném, tényleg eljöttek a földönkívüliek, annyira hiteles az egész. A vendégek szájtátva bámulnak. A zöld alakok odamennek az asztalhoz, megragadják a két mennyasszonyt, akik visítanak, hogy erről nem volt szó a szerződésben. Pár perc múlva az űrhajó felemelkedik a lányokkal együtt.

Sanyi, mondom a mellettem álló uramnak, miből volt pénzed ezeket a színészeket megfizetni, mert az biztos, hogy ezek nem a szomszéd gyerekek voltak. Ha a dugi pénzemre jársz rá, kicsinállak! Senkit nem béreltem fel, mondja, csak meditáltam az éjszaka, ahogy a neten láttam. Felvettem a kapcsolatot az ufókkal, kértem, jöjjenek el a lányokért. Nem ezt akartad?, kérdi, aztán felemeli a pálinkásüveget és meghúzza.



Rovatok