Fesztiválozni igenis jobb, mint sportolni
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Stenk cikkek
A mi korunkban már az maga emberkísérlet, hogy kimegyünk a Szigetre.
Hahaha, kacagtam olyan felszabadultan és gondtalanul, mint egyszeri külgazdasági futsalminiszter, aki végre beköltözhetett a jól megérdemeltbe, amikor elolvastam Móninak ezt a válaszát a levelemre, miszerint emberkísérletbe kezdek a Szigeten.
Jó húsz órával később felszabadultságnak és gondtalanságnak már nyoma sem volt. Elgyötört voltam, elcsigázott és olyan zsibbadt, mint az előbb említett egyszeri, akinek végig kellett dekáznia egy Sólyom László-portréval díszített afgán hátizsákkal a déli kerítés tetején.
Hogy mi volt az emberkísérlet tárgya?
Nem, nem az, hogy megpróbáljam minél pontosabban rekonstruálni, mi történik, amikor bedzsinázzák az embert.
Nem, nem is az, hogy mi történik egy épelméjű emberrel, ha meghallgat egy Avicii-bulit.
De még csak nem is az, hogy megvernek-e annyira, mint egyszeri fideszest egy ózdi időközin, ha egy nagymagyar társaságnál megpróbálok sékelt forintra váltani azzal, hogy magyar földet vennék rajta.
Hanem az, hogy hány lépés is a Sziget, és hogy milyen egészségügyi hatással van a szervezetünkre a rockzene. Módfelett tudományos kutatást végeztem tehát, majd ahhoz foghatót, mint Sajó kolléga a körtével és a sörrel, bár néhány pontban eltértünk egymástól. Vagyis hát elég sok pontban, a helyszín és a sör kivételével. Illetve még az egyezett meg, hogy mindketten a résztvevő megfigyelés módszerét választottuk – vagyis az önkínzó emberkísérletet önmagunkon végeztük el.
Csakhogy amíg ő körtézett, én mozogtam.
A történet úgy kezdődött, hogy kaptunk szigetes kipróbálásra-tesztelésre egy kütyüt. Én úgy tudtam, hogy egy szimpla lépésszámlálóról van szó, mivel felületesebb vagyok, mint a saját törvényjavaslatait sem elolvasó L. Simon László, így nem vettem észre, hogy a „fitnesz karkötő” kifejezés egy ennél jóval komplexebb cuccot jelent.
Úgy éreztem, eljött az én időm: végre tudományos alapokon bizonyíthatom be, hogy
Magyarán: kellő mennyiségű sörrel a gyomrunkban sokkal nehezebben, sokkal több lépésben tudunk eljutni ugyanaddig a célig, mint józanul. Én ebben egyébként is különösen erős vagyok, a pia nekem gyakran hamarabb száll a lábamba, mint a fejembe.
Az eredeti ötlet tehát az volt, hogy letesztelem: egy adott útvonalat hány lépéssel teszek meg tök józanul, és aztán mennyivel, miután egy-kettő-sok korsó sört magamba locsolok (vagyis az eredeti terv, ha már lépésszámláló, akkor a hosszúlépés lett volna, de technikailag egyszerűbb volt a sörözést megoldani). Az útvonal is adta magát, a zenei ízlésemhez leginkább illeszkedő Volt-Petőfi Színpad és a Nagyszínpad volt a két fix pont, mindkettő nézőterének kinéztem egy jól behatárolható helyét, míg a harmadiknak egy italmérő helyet kerestem. És nagyjából félúton a két hely között is találtam egy helyet, itt vettem meg minden alkalommal az egy-egy korsó Drehert (hagyományos ízvilág, korsónként 650 forint). Felülnézetből tehát egy nagyon lapos, majdnem egyenes szárú háromszöget kell elképzelni ideális útvonalként.
Szóval ilyen faék egyszerűségűnek indult a teszt.
Aztán viszont, amikor megkaptam és felcsatoltam ezt a Fitbit Surge terméket, kiderült, hogy úgy jártam vele, mint adócsaló vállalkozó a kirúgott szeretőjével: sokkal többet tud annál, mint hittem. Szerencsére értem nem a NAV csöngetett be már másnap, hanem rájöttem, hogy megmérhetem azt is, hány kilométert tettem meg, illetve hogy aktuálisan hány kalóriát fogyasztottam. Egyes útszakaszokat külön is lehetett mérni, de a felcsatolástól folyamatosan is számlált – nagy bánatomra egyébként éjfélkor lenullázott, nem tudom, csak én voltam-e a balfék, és nem fedeztem fel, hol iktathatom ki ezt a funkciót, vagy ez elkerülhetetlen velejárója-e a kütyünek.
Viszont a kalóriamérő lázba hozott – rájöttem, hogy végre bebizonyíthatom, hogy én tényleg sportolok. Mármint legalábbis azt, hogy koncentrált testmozgással és rendszeresen nagy mennyiségű kalóriát égetek el, még ha nem is pont úgy, mint ahogyan azt Schobert Alkoholmentesvébéká Norbi megálmodta.
Én ugyanis nem járok a Szigetre futni (kétszer megpróbáltam, szóval volt szándék), a dokijaim által indokoltnak tartottnál sokkal kevesebbet úszom, az általam ideálisnak gondoltnál sokkal kevesebbet biciklizem, mást meg egyáltalán nem csinálok. Viszont rendszeresen járok rockkoncertre, a Budapest Parkot már jobban ismerem, mint egyszeri szociszavazó az MSZP titkos reménységét, és ezeket a másfél, előzenekarral együtt két órákat egy olyasfajta koordinálatlan mozgással töltöm, amit jobb híján táncnak neveztem el.
Így hát jött az ötlet: az emberkísérlet álljon két részből! Egyfelől jöjjön a lépésszámlálás, másfelől viszont
nem is beszélve a bicikliről vagy a sztrítvörkautolásról. Szerda délután, este és éjszaka, és csekély mértékben még csütörtök hajnalban is folyt az önkínzó, embert próbáló emberkísérlet, amelyről rengeteg szám és feljegyzés maradt az utókorra, még ha nem is annyi, mint szerettem volna.
Ugyanis esetemben a résztvevő megfigyelésnek, vagyis a magamon folytatott emberkísérletnek volt egy durva csapdája. Hogy először bármennyire a lábamnak is árt meg a sör, utána már a fejemnek is – pláne, ha olyan tisztességes mennyiségben issza az ember, hogy jól látható legyen a lépéseken megtett hatása. Így aztán a 16.15 környékén kezdődött és hajnali fél kettőig jegyzetelésben vannak kisebb-nagyobb kimaradások (természetesen és érthető módon a kísérlet kései fázisaiban), amikor az agy és a kéz összhangja már nem feltétlenül volt tökéletes.
No de miután hosszabb lett az előjáték, mint egy Tarr Béla rendezte pornóban, jöjjön a Módfelett Tudományos Szigetjárás két igen fontos konklúziója.
1. A távolságok megnőnek sör hatására
Ha az ember nagy melegben, sokat ugrálva megiszik hat óra alatt 16 korsót sört, és az az ember én vagyok, akkor nagyjából kétszer több lépést kell megtennie ugyanazon célpontok elvileg ugyanazon az úton történő megközelítéséhez.
A teszt elején, tök józanul – leszámítva, hogy mire a Flórián térről 2723 lépéssel, 250 kalóriát elsétálva a Volt-Petőfi Színpadhoz értem, biztos kaptam egy kisebb napszúrást –, 163 lépéssel jutottam el az első korsó Dreheremhez, innen további 134 lépés volt a nagyszínpad. A két szám összege (297) szinte pontosan ugyanannyi volt visszafelé is (132 és 161, összesen 293), miután egy Gogol Bordello-szám meghallgatása alatt (ez mindössze 22 kalória volt, szolid kis táncikálással) megittam az első korsóval, így visszaúton vettem még egyet.
A következő körben még semmi változás nem volt, a sörcsappal tarkított utam 296 lépés volt vissza a nagyszínpadhoz, majd a negyedik sör megvásárlása után 304 lépéssel értem újra a Volt-színpadhoz (közben ki kellett kerülnöm egy méretesebb német lánycsapatot). A söröket ezután is párosával vettem egy ideig, az első észrevehető kilengés fél 8 körül következett be, ekkor, hét sör után, a nyolcadikkal a kezemben már 383 lépéssel jutottam a Volt-színpadhoz.
A jegyzeteim szerint 20.17-kor a tizedik sört vettem meg, majd egy nagyobb szünet után azt jegyeztem fel 10 előtt nem sokkal, hogy a 14. söröm megvásárlásával együtt a teljes út 449 lépésre nőtt – ekkor a Kiscsillag-koncertre igyekeztem, de a lépések száma alapján az a valószínű, hogy nem találtam meg elsőre a jó színpadot.
Az utolsó feljegyzésem már töredékes formában maradt fenn, aszerint már csak a Volt-színpadtól a sörözőig vezető, eredetileg 163 lépéses út 301 lépés hosszúra nőtt - hogy közben mi történt, arra a résztvevő megfigyelés okozta nehézségek miatt már nem emlékszem. Illetve van még hajnalról egy élményem, a Volttól megyünk a nagyszínpad felé, és végig azt mondogatom, hogy ez hatszáz lesz, ez hatszáz lesz – de hogy ez valóban megtörtént-e, arról semmilyen írásos feljegyzés nem maradt fenn.
A nagyon okos kütyük és a nagyon okos felhasználók kombinációja általában az, hogy az eszköz grafikusan is meg tudja jeleníteni a megtett utat. Az esetünkben csak a kütyü volt okos, így én saját grafikai eszköztárammal (aka Paint) igyekszem ábrázolni az első két utat (feketével), egy becsült utat az este közepéről (pirossal) és egy nagyon erősen becsült utat a hajnali órákról (zölddel), ahol a narancssárga a nagyszínpad, a barna a voltos színpad, a zöld a söröző.
2. Rock=sport, sőt
Az ember egy másfél órás rockkoncert körülbelül egy órája alatt (a többit, lehetőleg a lassú számok idején, a sörök beszerzésével töltöttem) 1017 kalóriát éget el, ha az az ember én vagyok, a rockkoncert pedig az Anna and the Barbies szerdai szigetes rockkoncertje. Ez az érték majdnem annyi, mint amennyit egy 10 km/órás sebességű futással égettem volna el egy óra alatt (a mostani 96-97 kilós súlyommal számolva 1066-1077 kalória), sokkal több annál, mint amennyit közepes tempójú úszással elégettem volna (775-783 kalória), és kicsivel több annál, mint amennyit 22-25 km/órás biciklizéssel elégettem volna (969-979 kalória).
Néhány esetben, mivel az Anna-banda zenéjét többé-kevésbé ismerem, még konkrét számokról is maradt feljegyzésem. Ezek szerint például a Maybe tonight 47 kalóriámat égette el, az Ördögre kacsintva 42-t, a Négykézláb 60-at, a Mindenki egyforma 51-et. Összehasonlításként: az első sétám a sörért, majd onnan a nagyszínpadhoz 22 kalória volt.
Vagyis ha az ember rendesen végigmozogja,
És pedig ráadásul itt most nem is pogóztam, ami más koncerteken elő-elő fordul velem.
Persze egy fontos korrekciós tényezőt ne felejtsünk el. Mégpedig azt, hogy futás, biciklizés, úszás közben az ember ritkán iszik sört, annál inkább vizet, ellenben a koncerten pont fordítva. És hát egy korsó sör nagyjából 200 kalóriának számolható – bár a szórás elég nagy, az ászok söröké 200 alatt van jellemzően, de akadnak 250 fölöttiek is. Szóval a "rock=sport, sőt" konklúzió csak akkor igaz, ha vagy nem iszunk túl sok sört koncert közben, vagy ha a sport után is elég sok sört iszunk.
És persze oké, a koncert velejárója a sör – vagy a rum, az unicum, a fröccs, kinek mi –, de hát a sporté sok esetben szintén, gondoljunk csak nemzeti ballábunkra, Puskás Fröcsi bácsira, a szaunázás után a folyadékveszteséget söröshordó csapraverésével pótló focistákra, vagy egyszerűen csak arra, hogy egy-egy baráti focimeccs is gyakrabban ér véget egy kocsmában, mint egy zöldségboltban, céklaléért sorban állva. De egyébként meg azt is tudjuk, hogy egyetlen elmélet sem felelős soha azokért, akik megvalósítják – emlékezhetünk, az elmúlt húsz évben minden valamire való európai politikus mentegetőzött már ezzel vele egy platformon lévő magyar politikus miatt.
És akkor végül a konklúziók után még néhány szám. Mivel éjfélkor nullázott ugyebár a kütyü, pontos számom nincs arról, hogy hányat léptem, hány kilométert tettem meg és hány kalóriát égettem el a teljes Sziget-kaland során. Ami biztos: este 11 után nem sokkal, a Kiscsillag-koncert végén, 12 459 lépésnél jártam, ami alatt 2265 kalóriát égettem el. A megtett távolságot viszont utoljára a koncert elején rögzítettem, akkor 7,79 kilométert írtam fel. Ja, és a kütyü úgy érzékelte, mintha 3 emeletet tettem volna meg fel vagy le – mivel a Sziget laposabb, mint egy Felcsút-Békéscsaba meccs bármely szabadon választott tíz perce, csak arra tudok gondolni, hogy a fel-le, fel-le ugrálásaimat adta össze a kis szerkezet.
Vagy esetleg elloptak az ufók, csak nem túl nagy magasságban rájöttek, hogy jelen állapotomban tökéletesen alkalmatlan vagyok bármiféle kísérletre, és visszalöktek a földre. Ami mondjuk a másnapi állapotomra is életszerű magyarázat lenne.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
