Nemrég véget ért az I. Magyar Klipszemle, ahol a legjobb magyar zenei videókat díjazták. A legjobb rendezést díját megnyerő Fazakas Fanni után most Horváth Viktorral beszélgettünk, aki nem csak a fődíjat nyerte meg, hanem két másik kategóriában is győzött, a legjobb látványért és a legjobb stylingért járó elismerést olyan klip kapta, amit ő rendezett. Az interjúból kiderül, hogy milyen lehetőségei vannak ma Magyarországon a rendezőknek, ha zenés videókról van szó, miért szükséges reklámfilmeket is készíteni, és még az is kiderült, hogy tagja volt az első hazai ska-core zenekarnak.

A Pannonia Allstars kivételével főleg kisebb, kevésbé ismert zenekaroknak forgatsz klipeket. Direkt tartod magad távol a mainstream előadóktól?

Volt már megkeresésem ismertebb produkcióktól, azonban most még úgy érzem, hogy tudok nemet mondani arra, ha sok pénzért olyan zenéhez kérnek fel, amivel nem tudok azonosulni. Ez egyelőre amolyan mellékállás, amit a reklámos munkáimból finanszírozok, mert főleg ingyen vagy nagyon minimális pénzért csinálom. Van még bennem egy amolyan elitista gát, hogy ha klipet csinálok, az legyen tiszta, és ha van benne nekem tetsző szubkulturális hivatkozás, akkor megcsinálom. Fontos nekem ezekben a zenékben, hogy tudjak velük azonosulni és valamennyire támogassan az adott előadót vagy színteret azzal, hogy forgatunk nekik egy videót. Ott van például az 8ounce Records (Uffalo Steez, Yvein Monq, Headshotboyz), akik baromi jó, izgalmas zenéket csinálnak, de csak kevesen ismerik itthon, pedig nagyon jól lehet ezekkel a zenékkel dolgozni. Sok szempontból jobb egy olyan dallal dolgozni, ami nem csak verze-refrén, verze-refrén.

Azért ezekhez a rétegzenékhez képest a PASO jóval ismertebb, itthon kifejezetten népszerű zenekarnak számít, és nekik dolgoztál a legtöbbet magyar zenekarok közül.

Velük kapcsolatban is az volt a döntőpont, hogy van benne olyan szubkulturális hozadék, amivel tudok azonosulni. Egyébként az első PASO-koncerten mi voltunk az előzenekar az egyik korábbi együttesemmel. Ez volt az első magyar ska-core zenekar, kb. mint a Voodoo Glow Skulls, csak fúvósok nélkül. Akkor ismertük meg a srácokat, köztük az akkor még a PASO-ban nyomuló Riger Janit, aki ilyen gyerekkori példaképként élt a fejünkben. Egy tradicionális, tökéletesen felöltözött szkinhed csávó, halálosan hitelesen, Zugló- és Punkrock a király!-tetkókkal. Nekünk ilyen tizenéves punk gyerekekként lenyűgöző volt. Ekkor vált egyértelművé, hogy ha megkeresnek, szívesen dolgozom nekik.

A fődíjas klipet is nekik forgattad.

Amikor megkerestek, hogy Janival csinálnak egy olyan stranglerses, pop ska-szerű dalt, akkor nyilvánvaló volt, hogy persze, jövök, ha a Riger Jani benne van, valószínűleg nem lesz szar. A szám koncepciója elég egyértelmű, de azt nem akartam, hogy na, akkor megyünk, bebaszunk és tök átlagos részeg embereket mutogatunk. Egyértelmű zene és egyértelmű klip kioltja egymást, a kötelező részeges dolgokat direkt el akartam kerülni. Végül ezért döntöttünk úgy, hogy mutassuk be ezt a klasszikus szkinhed közeget autentikus, a saját szerkóikban vonulva a városban. Egyértelmű referencia volt az Ez itt Anglia (This is England), csak direkt nagyon magyar helyszínt kerestünk. Egyébként a Riger Jani annyira illik ebbe a szerepbe, hogy elmondása szerint Amerikában egy hollywoodi házibuliban egy csaj nem akart róla addig leszállni, amíg be nem vallja, hogy ő a főszereplő az Ez itt Angliából, mert meg volt róla győződve. A parafrázis elkerülése miatt gondolkoztunk még valami nagyon jellemző magyar sajátosságon, így jött össze a nejlonzacskóban csörgedező sörösüvegek ötlete skinhead logókkal felturbózva.

Kemon az Irie Maffiából, hogy került a klipbe?

Kellett egy autentikus rude boy karakter és vele egyébként is jó kapcsolatban van a zenekar, ismeri is ezt a szubkultúrát, és ráadásul mi is ismerjük egymást, mert amikor London mellett voltam Erasmuson, akkor sokat kanapéztunk együtt ugyanazon a helyen bent a városban.

A klipben látható apró részletek mennyire voltak előre megbeszéltek? Gondolok itt a szétszakadó zacskóra, vagy amikor a lányok a mellüket mutogatják a vonatnak.

Az elején hagytam a srácoknak egy kis időt, hogy hasson a sör, és emiatt gátlásmentesen tudjanak vonulni. Nyilván egyikőjük sem színész, és nincsenek hozzászokva a kamerához. Minden más teljesen véletlenül történt, a szereplők találták ki vonulás közben, a parkolós jelenetet leszámítva mi végig egy kisbuszban ülve követtük őket Becsey Kristóf operatőrrel és Tasnádi Zsófi látványtervezővel, és felvettük, amit csinálnak. Egyébként a zacskó azért is fontos volt, mert az egyik ilyenbe rejtettük azt a mobilhangfalat, amiről szólt a zene, hogy az énekesek tudjanak mire tátogni.

A környéken senkinek sem tűnt fel, hogy épp egy részeg horda vonulgat?

Biztosak voltunk benne, hogy a rendőrök egyszer megtalálnak. Mégis csak kopasz csávók isznak köztéren, hőbörögnek és törnek-zúznak. Végül csak azért jöttek oda, mert bejelentetést kaptak, hogy valakik fújkálják a falakat. Ezek tényleg mi voltunk, mert megpróbáltuk eltűntetni a falakra felfújt horogkereszteket. Persze mondtuk nekik, hogy nem tudunk ezekről semmit, mi csak itt vizsgafilmet forgatunk. Ennyi volt, utána hagyták, hadd csináljuk a dolgunkat, megúsztuk az egészet.

Te épp Amerikában voltál, amikor zajlott a klipszemle. Emlékszel arra a pillanatra, amikor először megtudtad, hogy nyertél?

Senki nem számított rá, hogy nyerünk ezzel a klippel, egyedül a botladozósnál (Yvein Monq: TWUN) éreztük, hogy esetleg kaphat valamit. Épp egy kocsiban ültünk a csajommal és Filkey Áron haverommal, és mentünk lefestett tűzfalakat fotózni, amikor KRSA (a PASO frontembere) hívott, hogy „nyertél, buzikám”. Aztán a másik két klipben dolgozó ismerősök is örömtől mámoros hangon hívtak, miközben én épp egy Silver Lake-i turkáló előtt ültem, és hallgattam az otthoni eseményeket az időeltolódás miatt délután 3-kor.

Ha jól tudom a PASO-klip stábjának többi tagja meg sem várta az eredményhirdetést, mert azt hitték, maximum a legjobb styling díját kaphatják meg.

Ezt csak KRSA mesélte, hogy a Jani először kiment vécére, aztán leléptek a sarki lángososhoz sört venni, így a KRSA egyedül vette át a díjat. Mondjuk ez valahol nagyon klasszikus pillanat, hogy a saját díjuk átvétele helyett épp egy talponállónál söröztek.

Egyébként mennyire követed a hazai klipeket?

Folyamatosan figyelem, még a legrosszabbakat is megnézem. Az a baj, hogy ez a koncepciózus vonal a legnézettebb felületeken, például a zenetévéken, egyszerűen nincs jelen. Régen volt a VIVA-nak egy időszaka, amikor nyitottak az új zenékre és Bermuda meg Szabó Benedek (pontosabban Zombie Girlfriend) is ment a csatornán, de ennek hamar annyi lett, pedig egy ideig azt éreztük, hogy na, most talán történik valami, és nem olyanok döntenek a videókról, akik cukormázas szart akarnak lenyomni a gyerekek torkán. Itt ez a változás meg is szűnt, de azért persze figyelem a zenei blogokat, és az év végi értékeléseket, ahol kiemelik és elismerik az érdekesebb magyar alkotásokat. Az sem feltétlenül tesz jót, hogy a zenekarok még mindig úgy gondolkoznak, hogy van egy haver, akinek van egy kamerája, és akkor na, vegyünk fel valamit.

Említetted, hogy a klipeket ingyen vagy nagyon minimális pénzért csinálod, de ez a végeredményen egyáltalán nem látszik meg. Sőt, az Yvein Monqnak készült videót kifejezetten drágának tűnik, és ha jól tudom Barcelonában és Amerikában is forgott.

Ez tök jó, mert még egy újságcikk is volt arról, hogy Los Angelesben botladoznak a magassarkús modellek, pedig tényleg csak Barcelonában és Budapesten forgattunk. Előbbiben a spanyol székhelyű Kinopravda segített, aminek én is tagja vagyok, és más magyar rendezők, mint a Kostil testvérek, Szabó Áron, Gács Tomi és meg egy spanyol srác, Victor Carrey, aki amúgy az egyik kedvenc spanyol rendezőm. Még az Uffalo Steez-klip után, a berlini klipfesztiválon beszéltünk Gryllus Ábrissal (Yvein Monq), hogy ha van valami király wonkys, akadozó zenéjük akkor szóljanak, mert van egy videóötletem. Volt rá összesen 150 ezer forintjuk. 

Aztán Kairóban forgattunk 7Up-reklámot Kostil Danival és Fekete Xéniával, amikor felvetettem nekik a klip ötletét. Mondtam nekik, hogy baromira nincs rá pénz, de jó lenne most már egy szintet emelni az eddigieken, hogy ne megint gagyi kamerával, haverokkal, ugyanazokon a helyszíneken forgassunk. Végül sikerült közös erővel berántanunk egy francia gyártócéget, az Excuse My French-t, majd beszállt az Umbrella és a PPM Films is, aminek köszönhetően összejött a megfelelő büdzsé, hogy legalább egy egynapos forgatást le tudjunk szervezni Barcelonába. Ez a rendszer lenne a legjobb, ha bizalmi alapon lehetne támogatókat találni a klipekhez.

Ha anyagilag ennyire nem éri meg ma itthon minőségi klipeket forgatni, akkor neked mi a hasznod ezekből a videókból?

Nagyon szeretem csinálni, de pont most a klipszemle után megkeresett az egyik gyártócég, hogy lestoppoljanak egy következő munkájukhoz. Kint voltam Amerikában, be sem volt kapcsolva magyar számom, de nekik sikerült kideríteni az amerikait, ami azt jelenti, hogy még arra is vették a fáradtságot, hogy 3-4 emberen keresztül kinyomozzák, hogyan tudnak most azonnal elérni.

Viszonylag sok reklámos munkát csináltál már, a Korda Gyurisban például van egy olyan jelenet is, amihez hasonló más klipjeidben (Headshotboyz, Qualitons, Blahalouisiana) is láttam már. Mennyire szándékos részedről, hogy minden munkádban legyen egy-egy olyan rád jellemző momentum, ami alapján felismerhetik, hogy ezt te forgattad?

Szerintem te vagy az országban az egyetlen, aki egy videó alapján megmondja, hogy én forgattam. De a viccet félretéve, ez egy úgynevezett establishing shot, amit én nagyon kedvelek, mert kortalan. Nyilván annak idején azért találták ezt ki, hogy összecsalják a külső és stúdiós jeleneteket, és pont ebből a célból használom én is. A Headshotboyz-videóban például Horváth Árpi operatőrrel felmentünk a budai hegyekbe, hogy minél messzebbre lássunk rá ilyen nagyon drága villákra, miközben magát a klipet egy Múzeum körúti polgári lakásban vettük fel. Hasonló volt a helyzet a Qualitonsszal, amit alapvetően a Müsziben forgattunk, de tudtam, hogy megyek Barcelonába nyaralni, ezért ott még felvettem pár ilyen képet, hogy majd itthonra ez jó lesz még.

Ennyire tudatosan jársz nyaralni, hogy a biztonság kedvéért viszel egy kamerát, hátha jó lesz a kint felvett nyersanyag valamihez?

Abszolút, most is sikerült Los Angelesben ilyen nagyon filmes házakról különböző establishing shotokat felvenni. Sajnos most már egyre kevésbé csinálom ezt, mert láthatóak a technikai hiányosságok, nyilván nem viszek ki magammal nagy kamerát az útra, meg nagyon állványt sem, így marad a kicsi, ami nem feltétlenül az igazi, de pár másodpercig képstabilizálással működhet. A Blahaouisiánál például vicces, hogy a nagyon magyar lakásbelsőt egy New Yorki épületről készült képpel vezetjük fel.

Említetted, hogy zenéltél. A Subscribe-nek készített biztonsági őrös videót saját tapasztalat alapján találtad ki?

Amikor én zenéltem, akkor közönség is alig volt, nemhogy biztonságiak. Ezt inkább rajongói oldalról közelítettem meg, hogy van két pólus, köztük pedig egy morcos biztonsági, aki egyik féllel sem tud azonosulni, mert vele szemben dühöngő tinédzserek ugrálnak, mögötte meg számára rém idegesítő zenészek zajonganak. Ezt próbáltam feldolgozni, hogy milyen lehet egy olyan embernek, akik egyik oldalt sem szereti igazán. Itt egyébként nagy szerencsém volt, hogy a főszerepre sikerült megtalálnom a tökéletes embert, Lavórt, aki egyébként az RNR666 koncertszervező-csapat egyik tagja. Pont ezért is hiteles karakter, és lehet ez a vesszőparipám, de mi a francért szerepeltess egy mesterkélt színészt, hogy ha van egy Lavórod, akinek ez zsigerből megy.

Van vagy volt olyan magyar zenekar, akinek bármikor nagyon szívesen dolgoznál?

Ez azért érdekes, mert alapvetően én inkább a punk közegbe tartozó együtteseket szeretem, akiknek általában olyan klipjeik vannak, hogy koncerten, turnén vagy próbateremben zenélnek, és kész, de pont ezért nagyon bájosak és hitelesek is. Az ilyen zenekaroknál kicsit rosszul érezném magam, hogy rájuk erőltetem a saját kép világomat, mert nem illik oda és plasztikussá válik az egész. Nem lenne az igazi.

Egyébként tényleg nincs Facebookod?

Tényleg nincs. Nem igazán tudok azonosulni azzal, hogy kiállsz egy virtuális pódiumra és belekiabálsz a világba, hátha valakit érdekel, amit mondasz. Még Angliában próbálkoztak, hogy csináljak profilt magamnak, mert az egyetemi osztályban ott ment a kommunikáció egy adott csoportban, de ezzel a trükkel sem tudtak rávenni.