Index Vakbarát Hírportál

Ezért járnak még mindig annyian a Bánkitóra

DSC 0898
2016.07.17. 13:13

Minden jegy elkelt az idei Bánkitó fesztivál pénteki és szombati napjára, pedig az időjárás nem volt túl kedves a rendezvénnyel. Most már teljesen nyilvánvaló, hogy a fesztiválnak van egy olyan erős törzsközönsége, amire évről évre építeni lehet és kell is, mert az ugyanarra a 20 magyar előadóra építő, egyre jobban uniformizálódó hazai fesztiválpiacnak feltűnően szüksége van olyan eseményekre, amik nem a lehető legnagyobb lakossági igényeket próbálják kielégíteni. Ettől függetlenül azért a Bánkitón is lenne még mit fejleszteni, ezért az idei fesztivál után összeszedtük azt az 5-5 dolgot, amire érdemes a jövőben építeni, illetve esetleg némileg változtatni.

Amire érdemes jövőre figyelni

1. Szervezetlenség

Nyilván a szerdai felhőszakadás nem könnyítette meg a szervezők munkáját, de ettől még azért erősen problémás úgy 5-10 ezer forintos napijegyet árulni mondjuk nulladik napra, hogy az infrastruktúra egy része még másnapra sincs 100%-os állapotban. Igen is baromi zavaró tud lenni, hogy a már lesátrazott fesztiválozóknak várni kell arra, hogy mikor vehetnek ételt vagy italt, hol tölthetik végre a telefonjukat és mikor kezdődik a kedvenc zenekarjuk koncertje. Ez egyébként nem bánkitós sajátosság, rengeteg más magyar fesztiválon is gondot jelent, hogy nyitás után még rengeteg stand nem áll készen a vendégekre.

2. Higiénia

"Ennyi idő után már elég kevés dologra emlékszem, de az tuti, hogy legalább 30 repoharat elhagytam, és elég Glastonbury-sártengerré vált minden hamar, amikor elkezdett esni az eső. Viszont megint tök jó fejek voltak az emberek, meg elég sokat hozzátesz, hogy nincsen szétreklámozva minden Durexszel, Szerencsejáték Zrt-vel és hasonlókkal. De ez mondjuk nem akkora újdonság. Meg tényleg, kiderült, hogy mi volt az a shuttle busz? Azt használta valaki?" - tette fel a kérdést sokat látott kollégánk, Szalai Bálint.

Ahogy azt a közszolgálati cikkünkben is írtuk, a higiéniai lehetőségek erősen korlátozottak a helyszínen. Orfűn például idén az volt az egyik nagyobb fejlesztés, hogy rendberakták a zuhanyzókat, igyekeztek állandó meleg vizet szolgáltatni és kulturáltabbá tenni a mosdókat. A Bánkitón ez még nincs rendesen megoldva, bár az eső és sár miatt jóval nehezebb rendben tartani az állapotokat. Ettől függetlenül a mosdók és vécék felfejlesztése tényleg fontos lenne, mert 35 fokban nyilván nem okoz gondot hideg vízben fürödni, de esőben és sárban már jóval morcosabb az ember, ha még le is fagy a nemi szerve zuhanyzás közben. Az meg különösen gáz, hogy a repoharat egyes helyeken el sem mossák csak szimplán elkezdik újratölteni, amikor pedig külön kérjük, hogy a 12 órája a dohányos, koszos, piszkos farzsebemben tárolt repoharat legyenek már szívesek legalább elmosni (más fesztiválokon automatikusan cserélik), akkor a pultos a kezét széttárva mindössze annyit tud mondani, hogy kiöblíti vízzel.

3. Árak

Konkrétan a fesztivál után sem tudjuk pontosan megmondani, hogy milyen pia mennyibe került fixen a fesztiválon. Alig történt olyan, hogy ugyanazért ugyanannyit fizettünk volna kétszer, ami egyrészről annak is köszönhető, hogy a fesztivál nem egy nagy körbekerített placcon van, hanem szétszórva Bánk különböző részein. De ez még mindig nem ok arra, hogy egészen randomnak tűnő módon kérnek pénzt az italért, néha kétszer vagy fele annyit ugyanazért, mint két sátorral arrébb. Annyiban viszont kárpótol a fesztivál, hogy nincs különösebb szívatás a bevitt étellel és itallal, illetve egyáltalán nem kirívóan drága semmi.

4. Bánk

"Szerintem túl nagy a távolság a tó és a kemping között, jó lenne valami ingyenes kisbusz vagy valami, ami folyamatosan megy a két helyszín között" - mondta az első Bánkitóján áteső Kovács Bálint kollégánk a fesztiválról, akinek aztán később mondtuk, hogy elvileg volt shuttle busz a két helyszín között. "Hát, akkor ennek a hatékonyságát erősen növelni kell. Én négyszer negyed órát sétáltam az úton, ennyi idő alatt egyszer se ment el mellettem. Meg tényleg idegesítő, hogy pont a sátrak mellett üvölt egész éjjel a zene, lehetne messzebb vagy jobban hangszigetelve." 

Fogalmunk sincs miért, de néha úgy érezni Bánkon, hogy a helyiek mindig akkor jönnek rá, hogy itt egy elég nagy, többnapos rendezvény lesz, amikor már tömött sorokban állnak az emberek minden ábécé, étterem és dohánybolt előtt. Idén valamivel jobb volt már a helyzet, és pár vendéglátóegység rájött, hogy érdemes kicsit megnövelni a munkaerőt, ameddig a pesti hippik a tó körül dajdajoznak, de még így is egészen sokkoló látni, hogy a helyi kisboltban már csütörtökön nem volt semmi a polcokon, mintha nem ez történne minden átkozott évben.

5. Eső

Óriási szívás a környék, amikor leesik az eső, és túl sokat nem is lehet tenni azon kívül, hogy szalmával teszik járhatóvá az utakat és igyekeznek átszervezni a programokat. Ettől még szükség lenne valamiféle B tervre, hogy ilyen esetekben mondjuk gyorsan felhúzhassanak egy nagyobb sátrat asztalokkal és székekkel, hogy a szerencsétlen sátrazóknak ne a bungalók fedett teraszai és pár üres koncerthelyszín jelenthesse az egyetlen fedett, száraz opciót.

Amire érdemes jövőre építeni

1. Koncertek

Egy tökéletes világban a Bánkitó lehetne az a fesztivál, ahol az átlagosnál jóval érdeklődőbb közönségnek hoznak egy-egy kurrens külföldi fellépőt, amire már idén is volt példa Miss Red vagy a neve ellenére svéd Kornél Kovács esetében. Viszont a magyar fellépők összeválogatása kifejezetten klassz, mert rengeteg olyan izgalmas, feltörekvő fellépő kap itt koncertlehetőséget, akiknek nagyon más fesztiválfellépése nincs máshol nyáron. Ráadásul rengeteg zenekar kötődik is a fesztiválhoz és extra teljesítményt nyújtanak a színpadon, hiszen jóval otthonosabbnak érzik ezt a közönséget, mint bármelyik másik térségi fesztivál nézőit. Senki sem a line-up miatt vesz Bánkitó-bérletet, de ettől még jó látni, hogy a nagyobb mainstream fesztiválokon kora délutános időpontban fellépő együttesek itt headlinerek és annyi ember előtt játszhatnak, amennyi előtt Pesten is csak ritkán. Az meg már tényleg csak bónusz, hogy a Volt és a Sound után végre volt egy fesztivál, ahol nem ugyanazt a 3-4 műfajt lehetett hallani mindenhol, hanem mondjuk az egyik helyszínen modern juke vagy jungle szettek mentek, a másikon meg klasszikus disco, de ha valakinek ez mind túl magas, akkor átmehetett veretni breakbeatre egy másik sátorba, mintha megint 2001 lenne.

2. Helyszín

Kevés tökéletesebb fesztiválhelyszín létezik Bánknál, és úgy tűnik még mindig van egy kis hely a terjeszkedésre. Sajnos idén a rossz idő miatt kevésbé volt kihasználva a tó, de valamivel több szórakozási opció volt idén, mint eddig valaha. A Bar72 hangulata és fénytechnikája konkrétan lenyűgöző volt, pedig láthatóan nem került súlyos milliókba, ahogy az is jó ötletnek bizonyult, hogy idén a cirkuszi sátor lett a főszínpad esténként. A tó és a kemping közti távolság még mindig lazán vállalható gyalog és kevés királyabb koncertnéző helyet tudunk elképzelni a tószínpad lelátójának tetejénél.

3. Kommunikáció

Talán a rengeteg önkéntes miatt is, de kevés annyira jól és aktívan kommunikáló fesztivál van, mint a Bánkitó. Ezt különösen a párhuzamosan futó EFOTT-on történtek után érdemes kiemelni. A szervezők végig figyeltek arra, minden változással kapcsolatban időben szóljanak mind a Facebookon, mind a helyszínen, és abszolút segítőkésznek mutatkoztak a szervezők és az önkéntesek is, legyen szó bármilyen problémáról. Azt pedig mindenképpen hozzá kell tenni, hogy a helyi rendőrség és a biztonságiak meglepően kedvesnek és segítőkésznek bizonyultak.

4. Közönség

"Én péntek este voltam lent. Évek óta nem tettem be a lábam semmilyen fesztiválra, mert kiborít a tömeg, meg hogy a buli nagy része abból áll, hogy különböző sorokban álldogálok italért, ennivalóért, vécéért vagy simán csak az elhaladásért, és közben idegenek gyalogolnak keresztül-kasul a privát szférámon. A Bánkitón semmi ilyen nem volt, viszont eszembe jutott, mit szerettem régen a fesztiválokon. Tök jó szellősen el lehet férni, olyan a zajszint, hogy oké beszélgetni, irtó szép a tó, és szerintem szuper, hogy hagynak mindenkit békén, nem akarják az embereket megvédeni saját maguktól, semmi "ne fürödj éjjel háromkor részegen" típusú őr. Még a pultosok, árusok is mind iszonyú kedvesek voltak" - írta le a pénteki élményeit kollégánk, Janecskó Kata.

Rengeteg vannak úgy, hogy azért nem járnak már fesztiválokra, mert elviselhetetlenek az emberek és maga a tömeg. Bánkitón szerencsére ez a helyzet nem áll fent, mert egyrészről még telt háznál sincs vállalhatatlan mennyiségű vendég, másrészről pont olyan szépen vannak széthúzva a helyszínek, hogy különösebb tömegnyomor sehol sem alakulhasson ki. Ráadásul a fesztivál vonzza az ilyen-olyan ön- és/vagy ökotudatos embereket, akik inkább mászkálnak öt percet a már régóta leégett csikkel a kezükben, mintsem csak úgy szimplán behajítsák a bozótba. És valószínűleg a zenekarok is azért szeretnek itt fellépni, mert ez az egyik kevés fesztiválok egyike, ahol még a legismeretlenebb fellépőre is kíváncsi pár tucat ember, illetve kifejezetten érdeklődőnek tűnik mindenki attól függetlenül, hogy éppen ki a fellépő. Ameddig nem jelennek meg a pultnál fél tucat sör mellé három koktélt meg másik tizenhat töményt rendelő seggfejek, addig nem lesz semmi probléma még évekig.

5. Szponzorok

Ugyan már lehetett hallani olyat, hogy jövőre muszáj lesz valami szponzort találni a fesztiválnak, egyelőre még felüdülésként hat, hogy nincs minden konténer és sörpad elnevezve valamilyen állami szervezetről vagy telekommunikációs cégról. Ez marginális apróságnak tűnhet, de aktív fesztiválozóként tényleg jó érzés, hogy nem kell minden méteren valamilyen villogó reklámtáblát, idióta színpadi szponzorációt meg indokolatlanul alulöltözött hoszteszeket bámulni. Aki meg attól fél, hogy a fesztiválon korlátlan mennyiségben tolják az arcába a politikát azt meg kell nyugtassuk, hogy aki csak szimplán jól érezni jön magát a fesztiválra, az lehet észre sem veszi a négy nap alatt, hogy van egy rakás civil program a helyszínen.

Ne maradjon le semmiről!



Rovatok