Szerdán a nulladik nappal harmadik alkalommal is elstartolt a Kolorádó Fesztivál, az egyik legjobb Budapesthez közeli több napos zenei rendezvény, amely idén kifejezetten erős fellépőlistával készült. Összeszedtük azokat az előadókat, akiknek a koncertjeit feltétlenül érdemes megnézni.

Hinds

"Ha az lenne a feladatom, hogy a Szigetre keressek meghívható, szerethető és friss zenekart, tuti hívnám őket, mert állat koncertet nyomnának" – írtam két éve, amikor megjelent a madridi Hinds (ejtsd: hájndsz) első nagylemeze. Nos, a Sziget vagy elaludt, vagy csak a Kolorádó látta meg bennük előbb a fantáziát, de a lényeg, hogy belenyúltak a tutiba, és talán a Hinds is jobb helyen van (még!) egy kisebb fesztiválon. A spanyol banda az első lemeze óta is hatalmas menetelésben van, szinte állandóan turnéznak, bejárták a világot, és lett egy szerethető, bár az elsőnél kicsit gyengébb második lemezük is. Napjaink legvidámabb, legfrissebb és legkúlabb csajzenekaráról van szó, akikért külföldre is érdemes lenne elmenni, de szerencsére most csak Nagykovácsiig kell. Kicsit esetlenek, vicces spanyol akcentusuk van, és nem a legjobb zenészek, de szerethetőek, minden koncertjükbe beleadnak mindent, és képtelenség nem mosolyogni, miközben az ember nézi és hallgatja őket. Általában ez a zárószámuk, és ha jó a közönség, a színpad nem marad egyben. Biztosak lehetünk benne, hogy a Kolorádó egyik legjobb koncertje lesz, hacsak nem cseszik el a hangosítást.

Wavves

A zenekar mögött álló Nathan Williams projektje klasszikus hálószóbaprojektként indult, majd szerzett magának egyre nagyobb ismertséget a 2000-es évek végén, köszönhetően a lo-fi műfaj felfutásának. Az első két nagylemez után a Wavves aztán átállt a lo-fi punkról egy valamivel áramvonalasabb hangzásra, és ekkor jutott el a projekt híre a nagyobb közönséghez is, köszönhetően az olyan nagylemezeknek, mint a szörfös King of the Beach, a grunge-os Afraid of Heights vagy a karcosabb V, de persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a Wavves írta a GTA 5 egyik hivatalos zenéjét is, ami a játék rádióján kívül a legvégén is felszólal. Ma a Wavves zenéjét leginkább úgy lehet leírni, hogy nagyon erős hatással volt rá az ezredfordulós poppunk, illetve a punk minden alfaja Kalifornia vonzáskörzetéből. A tavalyi lemezén már új dolgok is megmutatkoztak, mondjuk nekünk az annyira nem tetszett annak idején. Ellenben a V c. albummal, amire például maximális pontot adtunk. Lehet, hogy közel 10 év késéssel, de nagyon ideje volt már Magyarországon egy Wavves-koncertnek – csak nehogy úgy végződjön, mint 2009-ben a barcelonai fellépése.

Avalon Emerson

Igazi elektronikus zenei üstökös, szintén a Kolorádó egyik nagy idei dobása. Kapkodnak érte az egész világon, és ő is olyan, akiért érdemes lenne repülőre is szállni, ha nem jönne ide. Ő ugyan nem is olyan rég volt már Budapesten, de az igazi terepe – a különleges hangulata miatt – valószínűleg a budai erdő lesz. Avalon Emerson igazi hipster, divatfotós és szoftverfejlesztő is volt, a feltörekvő női DJ-k egyik legkülönlegesebbje és legígéretesebbje. Ebben a cikkben az egyik saját szettjét elemzi, és érezni minden szaván és beatjén, hogy imádja, amit csinál. Aki tud, mindenképp menjen el topogni szombat este a fellépésére, mert tuti jó hangulata lesz.

Kelela

Ha van igazán aktuális fellépője az idei Kolorádónak, akkor az Kelela, akinek tavaly jelent meg az első nagylemeze, ugyanakkor az okosított elektronika és/vagy az rnb rajongói már a 2010-es évek eleje óta figyelemmel kísérhetik őt. Az első nagy dobása egy 2012-es mixtape volt, ami azért volt nagy szám, mert miközben korábban az elektronikával kísérletező producerek inkább csak eszközként nyúltak a régi soul és rnb hangmintákhoz, itt Kelela vokáljai önálló életet éltek, miközben egy rnb anyaghoz képest az alapok is elrugaszkodtak a szokásos formuláktól. 

Az első nagylemezre sokat kellett várni, és ezen még eggyel előrébb lépett az afroamerikai énekesnő, ami meg is hozta a sikert, ugyanis a lemez rendre valahol a tavalyi év lemezei-listák elején szerepelt. Ahhoz képest pedig, hogy Kelela ezek miatt rendre megkapja, hogy mennyire innovatív, ő minden interjúban elmondja, hogy valójában csak továbbviszi az rnb hagyományait, egyszerűen a fehérek által dominált zeneiparban tűnik ez csak annyira formabontónak. A politikai szál pedig akkor sem hiányzik, amikor a zenéjéről beszél: az új album kapcsán például azt mondta, annak ellenére, hogy személyes hangvételű, az identitásából fakadó politika befolyásolja a hangázását, és azt, hogy hogyan fejezi ki a gyengeségét és az erejét. "Fekete vagyok, második generációs etioamerikai, aki a külvárosban nőtt fel rnb-t, jazzt és Björköt hallgatva. Ez így is, úgy is hallatszik valahogy a zenémen" – mondta erről. Magyarul a Quarton jelent meg interjú vele, amit ide kattintva olvashat el.

TOPS

A kanadai indie színtér ismert együttese a TOPS, amely annak a Silly Kissers szintipop csapatnak a romjain alakult, amelynek tagja volt az első budapesti Mac DeMarco-koncert előtt fellépő Sean Nicholas Savage is. A zenekar 2012-es debütáló albumát elég jól fogadták, a Tender Opposites szerepelt egy rakás év végi listán, azóta pedig kihoztak még két albumot, legutóbb tavaly. Aki szereti a gitározós, elbűvölő csajpopot, annak nyilván kötelező a TOPS, aki pedig vonzódik a már említett Mac DeMarco-féle jangle-ös gitárhangokhoz és a kicsit soulos énekhez, az meg már biztos elkezdett sátrazni a színpad előtt.

Chino Amobi

Talán az egész fesztivál egyik legkülönlegesebb fellépője a nigériai származású, de amerikai Chino Amobi, akinek a művészete jóval túlmutat a zenén. Amobi a NON nevű művészeti szervezet egyik alapítója, amely az afrikai diaszpóra előadóit fogja össze, és igyekszik a zenén keresztül kommunikálni a közösség problémáit, látásmódját, érzéseit és üzenetét. Amobi az eddigi megjelenései alapján nem, hogy nem ódzkodik a politikától, hanem még szándékosan keresi is a zenéjében a lehetőségeket, hogy megmutathassa az ezzel kapcsolatos látásmódját. Az előadó az Egyesült Államokban ismét új erőre kapó fekete öntudattal kapcsolatos mozgalom egyik zenei sarokpontja az utóbbi pár évben, és munkássága már a Noisey érdeklődését is felkeltette, ahol két éve egy portrécikket is készítettek róla. Zenéjét viszont szinte képtelenség besorolni, valahol az avantgárd, a kísérleti elektronika és a spoken work közötti közös halmazban érdemes elképzelni.

Ramzi

A kanadai Phoebé Guillemot, vagyis Ramzi zenéjét is meglehetősen nehéz ismert zenei keretek közé sorolni, mert a zenéjének egyik lényege, hogy már bejáratott műfaji alapvetéseket dekonstruál, szed szét darabokra, és értelmez újra, miközben a végeredmény szinte semmihez sem hasonlítható. Illetve de, Ramzi voltaképpen a producer disztopikus sci-fi fantáziavilága, amelyhez a zenéit írja, és kitartó hallgatás után az ember tényleg hajlamos elképzelni, hogy egy már lepusztult, de újra növények által ellepett világ háttérzenéjét hallgatja.

Ebo Taylor

A fesztivál valószínűleg legidősebb, egyben legelismertebb fellépője a 82 éves Ebo Taylor Ghánából. Taylor 60 (!) éve aktív zenészként, és óriási szerepe volt annak, hogy Amerikában és Európában megismerték az afrikai könnyűzenét, az afrobeatet és az ottani előadókat, és a 2000-es években már olyan mainstream előadók is mintáztak a számaiból, mint Usher, Ludacris vagy éppen a Black Eyed Peas. Taylor több mint fél évszázados karrierjét nehéz pár szóval jellemezni, de alapvetően fúziós zenéről van szó, amely a tradicionális afrikai műfajokat keveri jazzel, funkkal és még egy csomó mindennel, nagyon gazdagon hangszerelve. Az átlag fesztiválozónak lehet, hogy Ebo Taylor csak egy a sok külföldi fellépő közül, de az igazán hardcore zeneőrülteknek kétségtelenül ez lesz a fesztivál csúcspontja. 

Axel Boman

A Kolorádó az élőzene mellett a kezdetek óta nagy hangsúlyt fektet a klubzenére is, a svéd Axel Boman például valószínűleg kihagyhatatlan lesz azoknak, akik szeretik a topogós, nem arcba mászós house-t, amit jobb napfelkelte előtt hallgatni, mint utána. Nem mellesleg Boman a svéd Studio Barnhus kiadó egyik feje is, aminek a másik főnöke a magyar származású, de karrierjét már Svédországban berobbantó Kornél Kovács is.

Umfang

Név alapján azt gondolhatnánk, hogy ismét egy sokadik német techno DJ-ről van szó, pedig Umfang a New York-i, kifejezettem nőközpontú Discwoman csapat egyik társalapítója és a Technofeminism-bulik rezidense, ahol a női előadók és témák mellett nagy szerepe van a bakelitről játszott zenéknek is. A Kolorádó girl power lineupjának megkerülhetetlen előadója idén a DJ-producer.

Sok feltörekvő magyar zenekar

Természetesen az eddigi zenekaroktól eltérően a magyar fellépők többségét máskor is el lehet kapni itthon, de azért örüljünk neki, hogy pár nap alatt ekkora dózisban találkozhatunk egy rakás nagyon klassz magyar zenekarral, amelynek a többsége a Kolorádón kívül alig 2-3 fesztiválon bukkan csak fel a nyáron. A teljesség igénye nélkül, lesz Panel Surfers, Dope Calypso, We Plants Are Happy Plants, Gustave Tiger, The Keeymen, Zombie Girlfriend, Felső Tízezer, Avant Gang, Slow Village és Berriloom and the Doom is.

Borítókép: Rostás Bianka / Velvet.