Tizenegy év után jelentkezik új lemezzel a Pál Utcai Fiúk, a nyolcvanas évek elején alakult alterrock együttes. A banda az elmúlt években rendszeresen koncertezett, koncertjeiken évek óta játszottak új, a 2008-as Legelő megjelenése után készült számokat, az albumra azonban egész eddig várni kellett.

„Rengeteg összetevőt fel tudnék sorolni, hogy miért alakult ez így, de a legfontosabb oka valójában az, hogy bár jó régi zenekar vagyunk, mégsem a PUF-ból élünk. Többen zenélünk más bandákban, másoknak civil foglalkozásuk van, szóval a Pál Utcai Fiúk, bár fontos része, csak egy része az életünknek. Sok mindenre kell időt szakítani, miközben úgy nem lehet alkotni, hogy vannak üres húsz percek, fél órák, amikor összeülünk” – mondta a hosszú alkotófolyamatról Leskovics Gábor, a zenekar alapítója és vezetője. Szerinte ha lenne fél évük együtt, egy elhagyatott szigeten, nem is egy lemezt tudnának megcsinálni, így viszont „lopott időkből tudott megszületni ez az album”.

Az 51 perces lemezen 14 dalt hallhatunk, ezeket, ahogy a zenekar előző lemezét is, Lecsó és a gitáros Molnár Balázs írta, közös munkáik és egyedül megírt számok egyaránt vannak rajta. A hangzásvilágról és a mondanivalóról Lecsó azt mondta: „A dalírásnál a zenekarban egy alapszabály van, már a kezdetektől fogva: ne a hangzás határozza meg a dalt, vagyis egy szál gitárral, vagy zongorával eljátszató legyen. Balázzsal mindketten így dolgozunk.”

A hangszerelés viszont többféleképpen történhet, van amikor a szerző otthon számítógép segítségével lemodellezi a dalt, és így mutatja meg a többieknek, de sokszor csak egy akkordmenet és a hozzátartozó énekdallam van meg, ilyenkor a zenekar együtt öltözteti fel a dalt. „Ennél a lemeznél sok olyan dal volt, amit évekig próbáltunk valahogy összerakni, de a végeredménnyel sokszor nem voltunk elégedettek. Nekünk is nagyon érdekes volt, mikor egy koncertajánlat hatására a meglevő darabokat szétszedtük és egy dobgép mellett elkezdtük a Balázzsal először csak ketten játszani őket, és talán a dobgép monotonitása miatt elkezdtek másképp működni a dalok.”

Ez a koncert egy tavaly tavaszi fellépés volt, amikor Fiúk a Pál utcából néven hárman (Lecsó mellett a gitáros Molnár Balázs és akkor zongoristaként szereplő dobos, Farkas Zoltán) léptek fel a zenekarból. „Így, hogy egy dobgép helyettesítette őt, most a zongorához ült le és egyszerre csak elkezdtek életre kelni azok a dalok, amikkel évek óta babráltunk, sőt elkezdtek jönni az új ötletek is.”

A koncert után ezeket a tapasztalatokat felhasználva kezdték el újra összerakni a lemez anyagát. „Nagyon sok dalban meghagytuk a dobgépes alapokat, és erre játszottuk fel az élő hangszereket. Érdekes módon ettől egyáltalán nem lett gépies a hangzás, inkább csak jobban összetartotta az egészet. Habár ez az alkotási módszer eltér az előző albumainktól, mégis úgy gondolom, hogy a végeredmény egy izíg-vérig Pál Utcai Fiúk lemez lett.” Lecsó arra számít, hogy akiknek bejöttek a régi dalaik, ezeket is ugyanúgy fogják szeretni. A szövegek „továbbra is nagyon személyes szövegek maradtak, mi nem vagyunk professzionális szövegírók, akik bármilyen témáról tudnak dalt írni. Csak azok a dalszövegek maradnak meg, amik rólunk szólnak, ezeket tudjuk hitelesen előadni.”

Stúdióba ez év elején vonultak be, március óta egy-egy, korábban még nem játszott dalt már bemutattak koncerteken is (illetve nyárra elkészült egy daluk szövegvideója, ami szintén az Indexen jelent meg először). Ezeket eddig jól fogadták a rajongók, „a Legelő számai nagyon gyorsan beépültek a koncertprogramba, és most azt érzem, hasonló figyelem irányul ezekre a dalokra is”.

A Pál Utcai Fiúk a lemezzel egyidejűleg az egyik dal videoklipjét is bemutatja. A lemezbemutató koncert november 30-án lesz majd az Akváriumban. „Hagyunk egy kis időt, hogy mindenki jól megismerje a dalokat”, mondta erről Lecsó. Ezután vidéki lemezbemutató turnét is terveznek, „igyekszünk olyan kisebb klubokba is eljutni, ahová az elmúlt években nem sikerült”.

A Pál Utcai Fiúk Szigetszentmiklóson alakult 1983 nyarán. 1985-ben, majd 1987-ben is elkészítettek egy-egy demókazettát saját maguknak és a barátaiknak, ezek továbbmásolt kazettákon viharos gyorsasággal terjedtek el. A nyolcvanas évek végére a hazai underground zenei élet egyik legfontosabb együttesévé váltak. Első lemezük, a Ha jön az álom 1990-ben jelent meg, amit a következő években gyorsan követett a többi album, de 2005-ben kiadták cd-n a nyolcvanas évekbeli demóikat is.

A zenekar jelenlegi tagjai: Leskovics Gábor (gitár, ének), Potondi Anikó (ének), Molnár Balázs (gitár), Varga László (basszusgitár), Farkas Zoltán (dob). A koncertjeiken rendszeresen fellép fúvós hangszereken Szücs Qka Krisztián és Albert Zoltán, valamint egykori tagjuk, Dióssy Ákos (billentyűs hangszereken).