Az 1990-es évek közepén, amikor a MOM park csillogó üvegfelületei helyett még a kitört ablakok fénylettek a gazos sitthalmok között, és még nem a mozgólépcső zümmögött itt, hanem az erősítők. Itt próbált ugyanis az Agnus Dei zenekar, amelynek feloszlása után 25 évvel most megjelent az első vinyl lemezük. Ez volt Mátyás Attila első olyan formációja az F. O. System és a Sex Action után, amelyik – ne szépítsük – bukás lett. És ez elsősorban nem rajta múlott, hanem azon, hogy a zenekari tagok között nem működött a kémia, konfliktusos volt a viszonyuk…

A bárányok nem hallgatnak

Néhány éve beszélgettünk, akkor ezt mondta az Agnus Dei esélyeit firtató kérdésemre: Az Agnus Deiben zeneileg nagy lehetőségek lettek volna, de aztán emberileg nem tudtunk együtt dolgozni. Én nem az egykori sikereket akartam meglovagolni, ezért sem alapítottuk újra az F. O-t. Igen, az 1990-es évek közepén, amikor már elmúlt a Sex Action varázsa, és az Action néven tovább dolgozó csapatnak a Biohazard-féle keménykedés sem jött be, Mátyás Attila megpróbált visszatalálni az érzékeny énjéhez, de semmiképpen nem akarta az F. O. Systemet újra feltámasztani.

A rendszer gazdái

Ezúttal U2, illetve Edge gitártechnikája jelentette számára a legfőbb inspirációs forrást, és újra érdekelni kezdtek a spirituálisabb zenék. Az F. O. System olyan nagy hatást gyakorolt a rendszerváltás előtti évekre, hogy kijelenthetjük: hozzájuk kötődik az utolsó olyan szubkultúra, amelynek városképileg is látható nyomai voltak, és hozzájuk kötődik az ifjúsági Magazin csövesek, majd punkok utáni utolsó nagy társadalmi, szociológiai mélyfúrása, a dark-rock feltérképezése. Afféle beatle-mániát produkáltak 1988 és 1991 között, nem volt náluk nagyobb sztár a Fekete Lyuk környékén, de még a kisvárosi diszkókban is játszották a Hold című számukat a Blue System és a London Boys felvétel között.

Így aztán, amikor híre ment, hogy Mátyás Attila újra valami darkos dologba fog Agnus Dei néven, kisebb szenzáció lett az egykori lyukas közönség köreiben. Amikor az E-klubban meghirdették az első nagyobb koncertjüket, ahogy kell, teltházas lett. Persze, mindenki abban bízott, hogy legalább a műsor egy része F. O. System lesz, és mindent, a Sex Action féle kisülést, a Biohazard-féle bohóckoást, mindent elnézett volna a közönség Mátyás Attilának, mert az F. O. System a honi pop egyik legerősebb brandje volt, afféle generációs érzés, ahogy más léptékkel ugyan, de az volt a Piramis, vagy az Edda is.

Minden szinten

De aztán 1997 körül mégsem lépett működésbe a Richter-skála szerint hármas erősségű extázis, valahogy nem működött a dolog, a produkció légüres térbe került, nem működött a varázslat. A közönség F. O. System zsánerű dalokat szeretett volna, de inkább afféle U2-s modern rockot kapott, némi ezoterikus mázzal leöntve, részben visszaidézve az F. O. System szövegvilágát. De a zene alapvetően groove-os, erősen megeffektezett ún. modern rock volt – az, amit most kiváló minőségben hallhatunk a Minden című albumon is.

De míg az F. O. System dalai kimondottan melodikusak voltak, most Mátyás Attila az atmoszférikus rittek, hipnotikus verzék és slágeres refrének helyett egy kimondottan zenei produkciót akart, egy korszerű, míves soundot, és nem figyelt eléggé arra, hogy megszólítsa a húsz év körüli fiatalokat. Ráadásul 1997 körül a party kultúra mindent vitt, az E-klubba Kispest, Erzsébet, Lőrinc és Kőbánya jött el elemlámpa – és habpartykra, és már itt dolgozott a junge DJ, OJ Sámson is, aki akkor már Mátyás Attila egykori zenésztársával, Zaza Zoltánnal játszott a Kartelben, és ez szintén jelezte, hogy valami nagyon megváltozott a magyar színtéren.

Így fogadd el őket

Mátyás Attila Agnus Dei zeneara túl gyorsan adta fel. A Minden tele van izgalmas felvillanásokkal, az Így fogadj el és a Hordom a jelet igazi indie-rock slágerek, a Minden című címadó dal pedig egyértelműen az album csúcsteljesítménye, amely ügyesen épít az F. O. örökségére, de túl is lép rajta, ugyanakkor szinte letapogatható az a megéltség, ami felemeli a dalt. És persze hülyeség volt elvárni, hogy az Agnus Dei olyan legyen, mint az F.O. System, hiszen Mátyás Attila tovább akart lépni, nem szeretett volna megmaradni az 1980-as évek végének Drum dohány és Limara deo illatú világában.

Látta, hogy mennyire nem működött az F. O. System basszusgitárosának, Jerabek Csabának a későbbi, Mask nevű zenekara, amelyik megpróbálta ott folytatni ahol a nagy előd abbahagyta. És az albumon – bár sokszor túlteng a Mátyás Attila-féle szöveggenerátor („Az emlék bennem ég”, „Semmibe markol a kezed”, stb.), vannak remek sorok is: „Nem találod a helyet, ahol veled földet érne a képzelet.”. Nos, meg lett volna az a hely, mert Mátyás Attilában igen is ott van a kvalitás, csak hiányzott mellőle az inspiráló közeg, egy olyan alkotótárs, akivel motiváltabban tudta volna keresztülvinni az elképzeléseit, akivel földet tudott volna érni a képzelet, és még néhány remek dal.

Agnus Dei: Minden

Moiras Records

9 dal 42 perc