Index Vakbarát Hírportál

Vén kéjencek, akik újra megtalálták az ártatlanságukat

2023.04.03. 06:46

Ha Magyarországon véletlenül szóba kerül a Saxon nevű brit heav metal zenekar, akkor jórészt az 1985-ös, provokatív című Innocence Is No Excuse (Az ártatlanság nem mentség) albumot említi mindenki, az almába harapó szende lányt ábrázoló borítót, és a lemezhez kötődő turnét, ami meglepő módon érintette Budapestet, és néhány vidéki várost, többek között Szegedet is.

Ez azért volt nagy dolog, mert a nyolcvanas évek közepén ért a műfaj a csúcsa, amikor a szocialista rendszer már valamennyire laza volt, szinte minden lötyögött, mint nyolcadikos gyereken a szegecses csuklószorító. Abban az időben még nem voltak szaklapok, a legtöbb metálrajongó a műbőr dzsekikre feltűzött jelvényekből tájékozódott, onnan tudott a Saxon új lemezéről, hogy látta az almás jelvényt, amit gyanúsan lemezborítóról fényképeztek ki.

Kabátom jelvény, rajta felirat

Ma már, közel negyven év elteltével nem a jelvényekkel teli PVC dzsekik a főbb tájékozódási pontok, akinek az okos eszközei megalkották a metálos profilját, valamilyen formában elküldik az információt: a Saxonnak ismét új albuma jelent meg.

Szóval a Saxon még mindig létezik, most éppen egy feldolgozásalbumot publikáltak More Inspirations címmel, ami nem éppen kreatív ötlet az ezredik hasonló zsánerű lemezt ismerve, ráadásul bónuszlemezként is felfogható a két évvel ezelőtti, szintén feldolgozásokat tartalmazó Inspirations után. Tegyük hozzá, hogy a nyolcvanas évek közepén nem voltak jellemzőek a vasfüggönyön túl az első osztályú metálzenekarok fellépései, akkor sem, ha nálunk már bemutatkozott az Iron Maiden (1984, 1986), a Motörhead (1984), a Scorpions (1986) és a Saxon (1986) is. Ha akarjuk, ha nem, az utóbbi zenekar is része a honi popkulturális emlékezetnek.

Újrahasznosítás

Már csak ezért is megérdemlik, hogy írjunk a More Inspirations-ről, ami nem hagy különösebb karcolást a memórián, de arra mindenképp jó, hogy megvizsgáljuk, milyen közvetlen hatások érték a Saxon tagjait, mielőtt ráléptek volna a brit heavy metal fémesen csillogó útjára.

Talán vannak, akik el is felejtették, de egy időben az Iron Maidennel és a Judas Priesttel együtt a heavy metál új hullámának meghatározó formációi voltak. Olyan zenekarokra voltak nagy hatással, mint a Metallica, a Slayer, az Anthrax és a Pantera is.

Most pedig megnézhetjük, hogy rájuk kik voltak nagy hatással. Mivel a 2021-es Inspirations album biztonsági játéknak tűnt, csupa kiszámítható névvel (Led Zeppelin, Rolling Stones, Beatles, Deep Purple, Thin Lizzy, AC/DC stb.), izgalmasabb lehet a 2023-as vallomás olyan nevekkel, mint például a beavatottak által szentként tisztelt Alex Harvey.

A Saxont sokak szerint afféle második vonalbeli zenekar, de ha a műfaj aranykorát, a nyolcvanas éveket nézzük, akkor egyértelmű, hogy a Saxon mindent elért.

Eladott cirka 15 millió albumot, volt négy UK Top 10-es albumuk, a Power & the Glory című lemezük borítóját Ridley Scott, A nyolcadik utas: a Halál, a Szárnyas fejvadász és a Gladiátor rendezője tervezte, a Rock the Nations albumuk két dalában pedig Elton John zongorázik.

Persze már megöregedtek, karrierjük során nem egyszer lépést tévesztettek, de még léteznek, és lemezeket adnak ki, most például a More Inspirations-t. Itt van Alice Cooper 1978-as From the Inside című, elmegyógyintézetben játszódó koncept albumának címadó dala, és itt van The Who 1966-os klasszikusa, a Substitute, amihez a Sex Pistols is hozzányúlt – valljuk be, sokkal izgalmasabban, mint a Saxon. De ha arra voltál kíváncsi, hogy punk helyett hogyan szól a dal a metál világnyelvén, akkor íme, meghallgatható.

Régi idők rokija

Meghallhatjuk a Razamanaz újragondolását is, a skót Nazareth harmadik stúdióalbumának címadó felvételét, amelynek anno, 1973-ban Roger Glover, a Deep Purple basszusgitárosa volt a producere. (A Saxon bizonyára annak állít emléket, hogy 1980-ban együtt turnéztak a Nazarethtel.)

A Rainbow 1975-ös Man on the Silver Mountain-je csak Dio hangján szólal meg igazán jól, a Saxonnál nem dörren akkorát, ahogy a Uriah Heep Gipsy je is csak a jellegzetes Hammond-támasztással szól nagyot, a Saxon verziójában viszont nincs Hammond, és hát a Kiss Detroit Rock City je is sokkal jobb eredetiben. Az album mégis tiszteletet parancsol, még akkor is, ha a zenekar feldolgozásmániája miatt az album olyan, mintha egy kisvárosi gimnázium nyugdíj felé közelítő tanárai jammelték volna össze, akik évente egyszer fellépnek a kollégium farsangi bálján.

Saxon: More Insiration

Silver Lining Music

10 szám



  • Hírek
  • Megtakarítás

Rovatok