Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Stenk cikkek
Hadd mutassam meg az éjszakát… Ez egy temetés. Megyünk – énekli Jyrki, a The 69 Eyes énekese a Death of The Darkness című új lemezük címadó felvételében. A finn goth and roll zenekar mézédes melankóliája olyan, mint egy temetés, ahol a sírgödör mellett ott áll Billy Idol, Jim Morrison, Eldrich, a Systers Of Mercy énekese, valamint Chris Isaac és a Mötley Crüe tagjai is.
21 éve jelent meg a The 69 Eyes talán legjobb albuma, a Paris Kills, amelyben megmutatták, hogy milyen az eszményi goth-rock zenekar, ami közös nevezőre hozta az 1985 körüli Sisters Of Mercyt, a Fields Of The Nephilimet, a Lords Of The New Churchöt és a Paradise Lost telezongorázott goth-metálját.
Játszd újra, szem!
Nos, azóta már számos irányba kalandoztak el, leginkább a kaliforniai Sunset Strip bárjait idéző, mocskos glam-rock zenekarok felé tettek kitérőket, ami finoman szólva is véleményes, de most szerencsére visszataláltak az édesbús operett-dark felé, minden csupa zongora, csupa goth-rock sztenderd és Billy Idol-féle fickós rock and roll.
Ez a goth rockabilly pedig maga a bűnös élvezet, miközben senki sem meri bevallani: már rég megadta magát a produkciónak, amelyben minden csupa póz, manír, műköröm, rossmannos szempillaspirál, szakadt neccharisnya, keresztapu ávós bőrkabátja, amit még akkor kapott a Belspednél, amikor éjjeliőr volt. És mégis: úgy jó az egész, ahogy van. Na jó, egy stylist és egy biztos ízlésű kliprendező elkelt volna.
A sötétség gyermekei
Ez kérem afféle truth goth, halálfejes pecsétgyűrűvel, amin a következő anyagmaradványt találnák a rock and roll helyszínelői: Drum dohány és a tetoválószalonokból ismert szurokfekete festék. De mindez nem számít, csak a lemezen található program. És nem számítanak a klipek közhelyei sem, nem számítanak a Buffalo bakancsok, semmi, csak a Death of The Darkness című album, ami tele van áriázó goth-rock slágerekkel.
A zenekar egyszerre hívja asztaltáncoltatós szeánszra Elvist és a Sisters Of Mercyt, a MC5-ot és Chris Isaacet. És a dolog működik, Jyrki baritonja akkor is nagyot szól, amikor a This Murder Takes Two című dal kivezet minket a dark-rock északi erdejéből, hogy az Államok mocsárvidékére érve egy komor country dalban megidézzük Johnny Cash szellemét.
És bár a finn tesók is készítettek feldolgozást, az szerencsére nem egy szinti-pop dal metálos vagy balladisztikus átirata lett, mert ezeknél nagyobb zenei közhely tényleg nincs, hanem a mifelénk teljesen ismeretlen finn Boycott Gotta Rock című dala kapott egy áramvonalas goth-rock karaktert. A zenekarnak nem volt sok innovációja, jórészt a glam-rock felé tesznek egy-egy félfordulatot, illetve most rátaláltak a countryra, de valójában a melodikus, cukormázas slágerek állnak jól nekik, a lendületes riffek közé zongorázott harmóniákkal.
Itt az ideje meggyónni, hogy nem egyszer csábultunk el, és tekertük feljebb a hangerőt a kocsiban, amikor megdörrent a címadó dal, a Billy Idol szellemi védnökségével készült Drive, vagy éppen a Hollywood sötét oldalát idéző California, amelynek klipjéhez bizonyára a műkörömkirály Jákob Zoltán adta a muníciót. Tényleg kellene nekik egy stylist.
Ízleld meg a melankóliát!
A Death of The Darkness a zenekar 13. nagylemeze, ígéretes visszatérés a húsz évvel ezelőtti The 69 Eyes-féle hangzáshoz, a Paris Kills dekadens, franciás tónusaihoz. A zenekar az utóbbi években a metál világába delegálta a goth-rockot, szóval nem ők lesznek azok, akik visszavezetik a műfajt az alternatív hagyományba, ahol evidencia a Joy Divison, a Bauhaus, a The Cure, a Siouxsie and the Banshees, vagy éppen az Interpol.
De a The 69 Eyes a diadalmas és buja refrénjével, a karcsú, de erőteljes aréna-riffjeivel, a szurokfekete, bombasztikus szövegeivel mégis figyelemre méltó teljesítményt nyújt. És ezúttal az artwork is rendben van, a borítót a brit Adrian Baxter tervezte, aki például a legutóbbi Paradise Lost album, az Obsidian tasakját is megálmodta. A California című The 69 Eyes-dal szerint a hollywoodi kólának édes íze van, és bizonyára nem a szénsavas üdítőre gondoltak, hiszen mindenki ismeri a kólát. Valami másra. Talán a jeges melankólia édes ízére.
The 69 Eyes: Death of The Darkness
Atomic Fire
10 szám