Talán nincs még egy zenekar, amelyik olyan elemi erővel tudja megjeleníteni az idillt, a hétköznapok és az ünnepek örömeit, mint a Travis. E sorok írója is egy idilli, áprilisi napon látta őket Bécsben, 2004-ben. De még aznap délután Budapesten egy ún. bejáráson, a még felújítás alatt álló New York Kávéház mennyezeti képeit nézhette meg közvetlen közelről, egy állványon, mintegy nyolc méter magasan, a festett felhők közvetlen közelében.

Aztán szintén közvetlen közelről láthatta a Travist néhány óra múlva a Gasometerben. A zenekar dalai ugyan nem allegorikusak, de szintén a szerelemről és az álmokról szóltak. A koncert a húsz éve, 2003-ban megjelent 12 Memories című album dalaira épült, amely csak most jelent meg először vinylen.

Az eltűnt idő nyomában

Kétségtelen, hogy valami megváltozott 2002-ben a Travis karrierjében, és hogy a 12 Memories nem érte el a The Man Who (1999) és a The Invisible Band (2001) tökéletességét, hogy túl komolyra sikeredett, de az már nem igaz, hogy mindez már nem áll olyan jól nekik.

• Kétségtelen, hogy a kreatív megtorpanás visszaköszönt az eladásokban is.
• Kétségtelen, hogy az Egyesült Királyság listájának 3. helyezése nem volt meggyőző a csodaváró brit közvélemény szemében, főleg ahhoz képest, hogy a The Man Who az első helyet is uralta.

Ennek ellenére az albumnak számos rajongója van. Elton John például azt mondta, hogy igazi utazásra visz, olyan, mint a Beatles Revolvere. És neki éppenséggel el is hihetjük. Az biztos, hogy nagy érzelmek mozdulnak meg a lemezen, és az is rendben van, hogy 2001. szeptember 11. után, és Irak lerohanása idején a zenekarnak nincs kedve körülírni a kamaszos idilleket. Arról nem beszélve, hogy 2002 júliusában élet és halál között lebegett a zenekar dobosa, Neil Primrose, aki súlyos gerincsérülést szenvedett egy uszodabalesetben.

Szenvedélyek viharában

Felépülése idején a zenekar hat hónapos szünetet tartott, majd Mull szigetén egy házba költözve összeraktak egy stúdiót, és két hét alatt megírtak kilenc új dalt, amelyek a 12 Memories alapját jelentették. Ebben az időben kerültek lépéshátrányba az addigi riválisukkal, a Coldplay-jel szemben – az 2002-ben mindent vitt az A Rush of Blood to the Head című kilencszeres platina (!) albumával.

Addig ennek a zsánernek szupersztár várományosa a Travis lehetett, akiktől sokat tanult a Coldplay. A rivalizálás azonban nem volt olyan kiélezett, mint az Oasis és a Blur közötti mesterséges hiszti, már csak azért sem, mert a már-már zavaróan szerény Fran Healy nem lett volna alkalmas erre a szappanoperára.

Az album hangvétele némileg karcosabb, nyersebb és sötétebb is, mint a korábbi munkáké, és olyan témákat is érintenek, mint a családon belüli erőszak (Re-Offender), az iraki invázió, Tony Blair teljes támogatásával (The Beautiful Occupation), vagy éppen a 9/11 sokkja.

Különben is, nem lehet egy életen át úgy tenni, mintha a Napfivér, holdnővér tévéből felvett zenéjét mutatnánk meg az első barátnőnknek, miközben a zsebünkben olyan hangot ad az óvszer tasakja, mint amikor kicsomagoltunk egy szaloncukrot. Egy idő után nincs szükség a hatalmas kis hazugságokra, nagyvárosi pásztoridillekre. Az album címe 12 emlékre, azaz dalra utal, hivatalosan azonban mindössze tizenegy szám található rajta, a 12. emlék, a Some Sad Song afféle hidden track, amely az oktatási rendszert kritizálja.

Kis éji zenék

Az album négyosztatú covere beidézi a The Beatles Let It Be (1970) a U2 Pop (1997) és a Queen Hot Space (1982) című albumainak borítóit, de ennél is érdekesebb, hogy a zenekari tagokat ábrázoló címlapképeket az az Anton Corbijn készítette, aki a Joy Divisont is fotózta, és évtizedek óta felelős a Depeche Mode arculatáért.

A 12 Memories  organikusabb, melankolikusabb, mint az elődjei, mégis egy perfekt, ellenállhatatlan munka, és igen, az életmű egyik magaslati pontja, akkor is, ha már nincs meg az a bája, amely az érettségiző diákok orgonaillatú szerenádjára emlékeztet minket.

Arról énekel Fran Healy a Mid-life Krysis című dalban, hogy emlékek töltik meg a kikötődet, történelmet kell írni. Az emlékek feltöltése a Travis esetében teljes siker, és bizonyos szempontból az is helytálló lehet, hogy a zenekar ezzel a lemezzel beleírt néhány slágert a történelem nagy daloskönyvébe.

Travis:  12 Memories

Sony

11 szám 45 perc