Újra összeállt az SZTK-szemüveges proletár-pop legnagyobb zenekara, a Pulp, koncerteznek is, 2023. december 31-én elcsíphetjük őket Edinburghban. És persze újra megjelent vinylen a Diffrent Class, a kilencvenes évek britpopjának koronaékköve, a narkolepsziás fehér indie-diszkó nagy meséje. Az album elnyerte a Mercury Prize-t, és mindig előkelő helyezéseket ér el a „minden idők legjobb lemezei”-féle magazinlistákon.

A Pulp a britpop-bumm nagy nevető harmadikja. Az évtized közepén minden az Oasis és a Blur közötti rivalizálásról szólt, és ez olyan kitüntetett szerepet kapott a híradásokban, mint a Premier League-összefoglalók. Az angol társadalom is beszállt a vitába, frontvonalak területi régiók és társadalmi osztályok között is húzódtak. 

Osztály, vigyázz!

A manchesteri Oasis volt a munkásosztály zenekara, a colchesteri Blur a déli középosztályé lett, de mindezek felett állt a Sheffield iparvárosából származó Pulp, amelynek tagjai tényleg komolyan vették a részint szocialista elköteleződést. Mindezt úgy, hogy leginkább a művészeti iskolás arisztokratákat irigyelték, és modorosabbak voltak a szobrász szakos milliomos csemetéknél. Pont úgy, ahogy kell.

Az album címét, a Different Classt kifejezést Jarvis Cocker, a londoni Regent Street-i Eve's Club egyik Smashing klubestjén hallotta, ami abban a kontextusban azt jelentette: valami, ami külön osztályba tartozik. És persze a brit társadalom merev osztályrendszerére is utalt, amely az album egyik központi témája lett.

A proletariátus diszkrét bája

Ugyanakkor – ha élénk a fantáziánk – utalhatott akár az Oasis és a Blur zenés osztályharcára is. A Smashing klub műsora egyébként a hatvanas évek kultuszában gyökerezett, de ezer helyről kölcsönzött motívumokat, és részben afféle keltetője is volt a britpopnak. Megfordultak itt a Suede, a Blur és a Pulp tagjai is, de aztán a szcéna leáldozott, a gyerekek más partikra vágytak, a kokain helyett az extasy lett a népszerű étrend-kiegészítő. Már ebből sejteni lehetett, hogy véget ért a britpop, nem kellett megvárni az Oasis Be Here Now albumát vagy a Pulp This Is Hardcore-ját.

De most még a csúcson vagyunk a Different Class albummal, amely tüntetőleg távol marad a Beatles-féle örökségtől, mert a diszkó-dekadencia az, amivel Jarvis Cocker fel akarja forgatni a társadalmat. Maga a felvétel finoman szólva is emlékeztet Laura Branigan Gloria című klasszikus euro-diszkójára. Ebben már akkor sem volt semmi innováció, a New Order 1983 körül felült erre az elővárosi vonatra, mégis úgy tökéletes, ahogy van.

Ráadásul a Pulp ezt már kigyakorolta az 1994-es, His 'N' Hers című albumán, többek között a She's a Lady című Moroder-diszkóval. A Pulpnak persze ott volt még a Scott Walker-fétise is, lásd a mézédes melankóliákban tocsogó Live Bed Show-t vagy az I Spyt.

Egy esküvő, egy temetés

Mellesleg Walker, a csillogó avantgard táncdalok istene volt a zenekar We Love Life című albumának a producere, ahonnan már tényleg nem volt tovább, nem sokkal ezután fel is függesztették a működését. A Different Class társadalmi ellentéteket feltáró mélyfúrásai, nemzeti karakterrajzai egyedülállók a brit popzenében, ugyanakkor ez csak az album egyik aspektusa.

A lemez másik nagy témája a szexuális frusztrációk lekönyvelése, a magánéleti káosz dokumentálása. A Live Bed Showban Cocker arról panaszkodik, hogy annak idején még ütődött a falnak az éjszakában az ágy fejtámlája, és a szomszédok nem mertek panaszkodni, de most a partnere akkor sem akar vele az ágyban maradni, ha éppenséggel nem kell munkába mennie.

Diszkó inferno

Lehet, hogy 1995 az az év, amikor a szexuális aszály fejezte ki leginkább a társadalmi energiák kimerülését? És persze a Pulpál a szex és az osztályharc is elfért a hálószobában, lásd a briiáns I Spyt... A dal szerint az is része lehet az osztályharcának, ha lefekszünk az „ellenséges kaszthoz” tartozó nővel, mert talán az is egy kis lépés a társadalom felforgatásához.

Minden éjjel csiszolom a tervem, hogyan fogok kielégülni, hogyan fogom felrobbantani a paradicsomotokat...

És ezt sem Morodertől, sem Walkertől nem kaptuk volna meg, ez az, amihez a sheffiledi Pulp kellett. A Different Class coverén valódi esküvői fotót látunk, a zenekar holdudvarához tartozó fotós rábeszélt egy ifjú párt és a családtagjaikat, hogy a csoportképük extra felvételén legyenek ott a Pulp tagjainak életnagyságú, fekete-fehér figurái. Tehát ott is vannak, meg nem is. Ennél jobb fotó nem létezik a kívülállás demonstrálására.

Nem kaptunk meghívót, de valahogy jelen vagyunk. Az album társadalmi dokudráma, tele lángoló popslágerekkel, néhány érzékeny pillanatfelvétel 1995-ből, amelyen minden ott van, ami negyed század múlva, 2020-ban a Brexithez vezetett.

Pulp: Different Class

Universal (1995)

52 perc 12 szám

10/9