Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMFrenk új lemeze eklektikus élmény, évtizedek zenéjét öleli fel
További Stenk cikkek
Megjelent a hazai dalszerző és előadó, Frenk kilencedik albuma, az Isten élt Pesten. Az új lemez a zenei kísérletezés mellett ezúttal inkább az érzelmes dalokra és szövegekre építkezik, amelyekben az előadó igyekszik zenébe önteni élete, világunk és belső létünk nagy és hétköznapi kérdéseit egyaránt.
A kilenc számot tartalmazó kilencedik lemez nagyjából negyven perc hosszú kiadvány, zeneileg elég nagy ívet ír le. Bár zömében a hetvenes és kilencvenes évek hangzásvilágára épít, néhány modern elem is megjelenik az effektek és gitárhangzások terén. Emellett az albumot átjárják a szándékosan roncsolt hangzások, itt-ott lo-fi stíluselemeket idéző kísérleti megközelítések.
Számos ismert zenekar hangzásvilága megjelenik az albumon, így egyes dalok bizonyos elemei a hetvenes évek funkyelőadóit idézik vagy esetleg az LGT megoldásait. Másutt a nyolcvanas, kilencvenes évek elektronikus zenei előadói ugranak be, akár a Eurythmics, de van olyan dal, ahol még Nick Cave alternatív koncepciói is bevillannak.
Hedonista hit
A Hiperkarmával és Budapest Bárral is ismertté vált előadó énekesként most inkább líraira vette a figurát. Legtöbbször történetet mesél vagy szabadon hajlítgatja a sorokat, de énekesként nem jár be nagy íveket. A legtöbbször a dinamikai mozgást kórusokkal és hangszerelési megoldásokkal váltja ki.
Témái is elég széles skálán mozognak. Mintha egy korai gospelzenekar tagja hardcore punk bandában zenélt volna tíz évig, most pedig alterformációt alapítana.
Egyszerre megvannak a hedonista, a szabadelvű témák, néha direkt módon kiemelve, másutt rengeteg vallási metafora kerül elő, de az alternatív zenére jellemző túlfogalmazások sem ritkák.
Képi világa sajátos. Nem feltétlenül a kimérten költői és nem is a tárgyilagosan nyers forma. Valami a kettő között, de mégis mindkettő szélén, nem igazi metszet. Olyan, mintha egy kiforrott költő elővenné kezdeti írásait, majd ezeket formálná át nyers üzenetekké. Furcsa, sajátos élmény.
Mint lemez, az Isten élt Pesten jó ívet ír le, a dalok az esetek többségében működnek, főleg egymás után hallgatva.
Rengeteg dologból táplálkozik. Hazai szinten kevés előadó mászik bele azokba a műfajokba, amelyek itt egy-egy dalban előkerülnek, így képes megszólítani egy olyan zenei réteget, amilyet csak nagyon kevés magyar zenész. Eklektikussága persze a másik oldalon el is vesz, sokaknak nehezen befogadható alkotás lenne a maga hullámzó szöveg- és zenei világával, de az efféle alapötlet kedvelői és Frenk rajongói biztosan megtalálják benne azt, ami miatt nagy hatással lehet rájuk.