Szombatra a Novarock fesztiválon a hatalmat átvette a mindent beborító sár. A fesztiválozók egyik legnagyobb ellensége akkora hatást gyakorolt az érzékenyebb lelkű látogatókra, hogy sokak már nem bírták ezt a fajta feszültséget, és elhagyták a helyszínt.

Az eső már szombatra virradó éjjel interakcióba lépett a szántóföld parkolónak kikiáltott részével, ezért az autók csak olyan manőverek árán jutottak rá a megváltást hozó betonútra, amit bármelyik off-road versenyző megirigyelhetett volna. Szombat délelőtt megindult a gumicsizma turizmus, ami jelentősen fellendítette a közeli Mosonmagyaróvár gazdasági mutatóit, és hamar hiánycikk lett az egész környéken. Miután délutánra elállt az eső stábunk is kimerészkedett a helyszínre, amire a katasztrófa sújtotta övezet a legenyhébb kifejezés, viszont belekezdhettünk a sár, mint természeti jelenség tanulmányozásába.

Le kell szögezni, hogy a sár emberiségre gyakorolt hatása hatalmas, hiszen azonnal eltörli az összes társadalmi különbséget: karszalagtípustól függetlenül mindenki ugyanolyan gondterhelten csaffog benne, bár talán ez alól kivételek a helyszínen sátrazók, akik ennél még egy fokkal gondterheltebbek. ŐK kicsit azoknál is rosszabbul veszik a kihívásokat, mint akik meg-megpihenve csak azt szemlélik, hogy a sárátfolyások hogyan haladnak szépen a WC-k irányából lassan, de biztosan a lábaik alá.

Kint alapvetően háromfajta sártípus találtunk, a legviccesebb az a fajta, ami agyagos mivolta miatt csak és kizárólag a csúszva közlekedést teszi lehetővé. Ez az elfogyasztott alkoholmennyiség függvényében történhet lábon, illetve más testrészeken, főleg azoknál, akik úgy próbálják megvédeni a cipőjük esztétikus látványát, hogy szemeteszsákot húznak mindkét lábukra, ezzel csökkentve minimálisra a tapadási felületet a lábuk és a talaj között.

Amint egy kicsit enyhült az idő egyes helyeken megindult az átminősülés a ragadós sár irányába. Annyira kíváncsi lennék, hogy amikor majd néhány ezer év múlva a régészek felássák ezt a területet, és megtalálják a töménytelen mennyiségű flip-flop papucsot és félpár cipőt, milyen rituális szokásra kenik ezeket a leleteket. Ebben a sártípusban az a jó, hogy nagyon hamar olyan mennyiségű védőréteg keletkezik a cipőn, hogy az már soha többé nem ereszti át a vizet, ellenben a levegőt sem, így adva komfortos és meleg érzetet a lábnak.

A Pannónia-mezőn fellelhető harmadik sártípus a leggusztustalanabb, a folyós, már-már víz állagú barna trutyi, ami a nagyszínpad mögötti backstageben található, úgyhogy ez az élmény csak a kiváltságosaké.

Nem mellesleg elindítottam a gumicsizma-szépségversenyt:

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!