Budapest milyen jó hely - Black Cherry a Balaton Soundon
Aktuális
Kraftwerk, Moby, Röyksopp, Carl Cox
Megismételte magát a történelem, a múlt heti VOLT-os Art Brut-koncert után most a Balaton Soundon néztük meg a profilból több rétegben kilógó fellépő csapatot, jelen esetben a Black Cherryt, ami kurrens, világhírűnek aligha nevezhető, de feljövőben van, brit, és olyan zenét játszik, aminek definícióját (elektronikus-gitáros pop) hallva jóérzésű zenehallgató minimum fenntartásokkal viseltetik a zene iránt. Amikor pedig az énekes meg teljesen valószínűtlen cica-egyberuhában (kapucnival!) torokból üvöltött nagyjából 20 érdeklődő előtt, félő volt, hogy egy egészen ciki óra következik.
Aztán a félelem alaptalannak bizonyult - bármennyire is idegen innen az úgynevezett Nyugati Klubszínpadi Megjátszós Mentalitás, végülis pár lendületes szám után megtört a jég (na meg páran rájöttek, hogy a nagyszínpados Orbital mégsem nekik van kitalálva), és az egyre gyarapodó közönség elkezdett együttműködni a zenekarral, aki véghezvitte a nagy trükköt, miszerint úgy játszottak villanyos, pattogós, popos gitárzenét, hogy mégsem vált egysíkúvá.
Az energiabombaként funkciónáló ritmusszekció hol darálta, hol levegőben tartotta, hol a betonba építette az ugráló közönséget, a lehető legjobb alapot adta a nem túlgondolt, de szakszóval élve fasza gitároknak, és a jóisten által is színpadra szánt rikácsoló, éneklő, táncoló, pózoló, grimaszoló, vicsorgó, nevető, szerető énekeslánynak. Vagyis hiba nélkül tette, amit a ritmusszekciónak tennie kell egy popzenekarban.
Az MR2-n agyonjátszott dalnál már visongtak is, valamint újabb közös pont az Art Bruttal, hogy a közönség soraiban is megfordult a frontember, lehetett ölelgetni, ő pedig nagyon lelkesen óbégatta, hogy ez a Budapest milyen jó hely, mi pedig csak nevettünk, hogy a fenébe, igen sötét lehetett abban a buszban, ami Ferihegyről idáig hozta őket.
Hiába mondják, hogy ez volt a leghosszabb koncertjük, igazán hosszú ez sem volt, de cserébe egy percig sem unatkoztam, és ha ígéretüket betartva jönnek jövőre is, én nagy kedvvel tartom a randi rám eső felét.