Tegnap, meg amúgy már sokszor leírtuk, hogy a Novarockon nem lehet semmit csinálni, csak koncerteket nézni. Nos, ezt ma is megerősítjük, mert az egész fesztiválterület közepébe berakott vurstlit ne nevezzük már külön programnak. Ez csupán arra jó a pecsenyére sült, teljesen részeg osztrák fiataloknak, hogy a magukba döntött 5 eurós söröket és 25 eurós literes koktélokat esetleg alternatív módon is kiürítsék magukból, ne csak a szántóföldtől elválasztó kerítés vagy a pár napig használatos sátrak mellett közvetlenül. Szóval nincs civil falu, bornegyed, kiállítás, nincs semmi kultúra közeli dolog, amit a magyar fesztiválokon, legalábbis a legnagyobbakon megszokhattunk. Ez csak a zenéről szól, de tényleg.

A második nap nekünk ez először a Times Of Grace-t jelentette. A zenekar Adam Dutkiewicznek, a Killswitch Engage gitárosának, fő dalszerzőjének, és Jesse Leach-nek, ugyanezen zenekar volt énekesének a projektje, ami szinte teljesen ugyanolyan ordítós-dallamosan éneklős, rettenetesen érzelmes metalcore-t játszik, mint az anyazenekar, magyarán értelme nem sok van. Hacsak annyi nem, hogy a már erősen megfáradt Killswitch Engage-nél valamivel jobb dalokat írtak ide, ami persze azt is feltételezheti, hogy ezzel az énekessel izgalmasabb lenne az eredeti zenekar is. Élőben persze ketten kevesek lennének a pátoszos zene előadásához, ezért turnézik velük a Killswitch másik gitárosa, a Shadows Fall gitárosa (itt basszusgitáros) illetve az Envy On The Coast dobosa. Ennél többet nem is lehet róluk nagyon elmondani, mert azon kívül, hogy Dutkiewicz bohóckodva szaladozott gitározás közben, Leach meg akár egy punkzenekar énekese is lehetne kinézete alapján, nem sok minden történt. Persze jól szólt, mert a Novarockon általában minden jól szól, meg el is játszották tökéletesen a dalokat, de kb. tényleg ennyire izgalmas ez a zenekar, mint ez a bekezdés.

Annál izgalmasabb volt viszont a kompakt kis családi show a Cavalera Conspiracyval. Ennek a zenekarnak sincs sok értelme, mert nem csak, hogy teljesen olyan zenét játszik, mint a Soulfy, de még a dobost leszámítva ugyanazok a tagok is játszanak benne, mint Max Cavalera Sepultura utáni csapatában. Persze itt pont a doboson, Iggoron van a hangsúly, aki sok-sok év mosolyszünet után nemrég kötött békét testvérével. A zenekarnak két lemeze jelent eddig meg, de tulajdonképpen ez senkit nem érdekelt, mert természetesen mindenki a Sepultura-dalokat várta, még Jonathan Davis Korn-énekes is, aki a Territory alatt bőszen bólogatott a színpad szélén. Ennél azonban érdekesebb volt mikor Max idősebbik fia ment fel egy dalban vendéghörögni, majd később a kisebbiket is láthattuk, ahogy az Attitude dalt egy az egyben leüti, miután beül nagybátyja dobfelszerelése mögé. A záró Roots után Iggor is bemutatta a fiát, igaz, ő csak a dobverők közönség közé hajigálást művelte tökéletesen, majd elégedetten leszökdécselt a színpadról.

Glenn Danzig egy legenda. Természetesen a Misfits-életmű megalkotása miatt érdemelte ki ezt a státuszt, de a szólózenekarának bluesszal átitatott rockzenéje is predesztinálhatja már erre. Danzig jelenleg a hat év szünet után tavaly megjelent Deth Red Sabaoth lemezét turnéztatja, ezért erről volt a legtöbb dal, de megidézték szinte az összes lemezt, és természetesen volt Mother is. A furcsa hangzású friss album dalai meglepő erővel szóltak élőben, és az első négy nagylemez utáni, ipari rockba átforduló stílusváltást sem lehetett érezni, a színpadon abszolút egységesen szólt minden. A zenekarban már egy jó ideje Tommy Victor, a Prong frontembere gitározik, Johnny Kelly dobol a néhai Type O Negative-ból, és Steve Zing basszusgitározik, aki annak idején a Misfits utáni Samhainban volt Danzig társa. Furcsa amúgy, hogy a köztudottan diktátor Danzig mellett hogy tud másodszerepet betölteni Vicktor, aki a Prongban viszont vezér. Láthatóan azonban ez nem zavarta, mert a szüntelenül feszítő Danzig mellett amolyan második frontemberként működött. A koncert így sem volt rossz, de a fordított keresztet viselő Sötétség Hercegét éjszaka, pláne egy klubban biztos félelmetesebb megnézni.

Tavaly a Félszigeten erősen meglepődtem, mikor az előre elásott Korn helyett egy erőtől duzzadó zenekar lépett a színpadra, úgyhogy most kíváncsian vártam, hogy vajon csak az erdélyi levegő volt-e Davisékre ilyen hatással, vagy tartósan visszaváltoztak igazi koncertzenekarrá. Zárjuk ezt rövidre: a Korn tényleg egy kiváló koncertzenekar lett ismét. Akkora döbbenetet ugyan nem okoztak ugyan, mint Marosvásárhelyen, de ez a novarockos fellépés még a tavalyinál is jobb volt. Már eleve a kezdésként eljátszott Korn-ultrasláger a Blind azt jósolta, hogy ez csak jó lehet, és ha nem számoljuk, hogy az új, még lemezre nem került dal leültette a hangulatot, csak abba lehet belekötni, hogy egy egyveleggel zárták a koncertet, ahelyett, hogy valami lassan épülő, a csúcsponton robbanó dalt raktak volna ide, ami pedig bőven akad az életművükben. Ráadásul az amúgy is tökéletesen szóló színpad itt még jobban megdörrent, úgyhogy tulajdonképpen kijelenthetjük, hogy a Novarock második napjának a Korn volt a főzenekara, nem az utánuk fellépő Volbeat.

Igen, a Volbeat annyira kinőtte magát, hogy az osztrákok legnagyobb rockfesztiválján főzenekari státuszt kaptak. A hírek már jelezték, hogy a németeknél tízezrek előtt lép fel a dán zenekar, de ezzel személyesen csak most szembesültünk: tényleg sokan voltak rajtuk. A zenekar viszont még nem nőtt fel ehhez a feladathoz. Hiába csináltak olyan hatalmas, kifutókkal felszerelt színpadot, mintha a Metallica lépett volna fel, hiába játszanak olyan zenét, mintha a Metallicának Elvis lenne az énekese, ettől még nem lesznek a Metallica. A Volbeat egy klubzenekar, amit túl hirtelen kaptak fel, de az alapvetően nem rossz, viszont albumról albumra változatlan, teljesen egyforma dalaik nem alkalmasak arra, hogy csúcspontokat adjanak a koncertnek, így már a harmadik dal után elkezd unatkozni az ember. Kérdés az is, hogy a frontembert leszámítva teljesen karakter nélküli zenészekkel felálló Volbeat mennyire tud ezen javítani, egyelőre azonban úgy tűnik ezt a különlegesnek ható stílusmixet csak egyszeri poénként tudták elsütni.

Ma este két dolognak kell kiderülnie: érdemes volt-e a System Of A Downnak visszatérnie, illetve, hogy az Iron Maiden csak a Szigeten szól-e ilyen rosszul.