Nagyon szép és igazán európai húzásnak tarthatnánk, hogy az ország legnyugatibb csücskében rendezett Volt fesztiválon roma napot tartanak állami támogatással, mintegy megturbózva az uniós elnökség hivatalos záróünnepségét és a roma stratégiát. Ha nem lenne ezzel egy aprócska gond: annak a 750 ezer cigány honfitársunknak, akiket most "integráltunk", sajnos esélye sem volt bejutni, a 10 ezer forintos napijegy megakadályozta az integrálódásukat.

A zenész cigányok eddig is elég jól beilleszkedtek, a bölcsész lányok szívesen ölelgetik Szilvásyt, Szakcsi Lakatos Bélának soha nem volt ciki állami kitüntetéseket adni, és Kusturicára még akkor is csujogatni kezdenek a félmeztelen szkinhedek, ha egyébként szívesen lefejelnék az első ózdi cigányt. A nemzenész cigányok ideje még nem jött el, a Volt fesztivál roma napján így aztán - bár Balog Zoltán társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár szerint a "szennyes" az ablakban figyel -, már megint a szépen mosott ruhát teregettük ki.

A színpadokon a régió neves cigánybandái húzzák, bár nem mindegyikük abban az időben és helyen, amit megérdemelnének. Fesztiválózok elleni vétek ugyanis a Romano Dromot délután kettőre tenni, a sátrak még horkolástól hangosak, a Pestről érkezők még vígan isznak az IC-n, és mi is csak épp megelőztük a szalmabálákat vonszoló traktorokat valahol a bedugult 85-ösön, amikor már leléptek. (A hat órára kiírt, ám délben "fellépő" Schmitt Pállal együtt, pedig igazán megnéztem volna hogyan tárogatózik a VIP sátorban.)

De ugyanez érvényes a fergetes bulikat rendező Szilvásy Gipsy Bandre is, akiket a szervezők négy órára hívtak színpadra. Helyettük a hagyományos cigányzenét közepesen élvezhetően játszó Parno Graszt kapta meg a lehetőséget, hogy az Asian Dub Foundation előtt játsszon.

A hétkor kezdő angol bandát a program szintén a European Gipsy Rock blokkba sorolta, ami egészen este 11 óráig értelmezhetetlen marad. A pakisztáni, fekete és ázsiai tagokból álló csapatnak sem zeneileg, sem szövegileg nem sok köze van a cigánysághoz, hacsak nem arra kell gondolnunk, hogy Pakisztán már szinte India, ahonnan a romák jönnek. Vagy lehet, hogy a cigány fundamentalizmus ijesztő eljövetelét jósolták meg ezzel a műsorszerkesztéssel.

Az Asian Dub Foundation szerencsére nem ad sok lehetőséget az ilyen elméletek kidolgozására, profi iparosokként vezényelik le a leghosszabb ideig kétlábon ugrálás Guiness-rekordkísérletét. A Tank című lemezüknél végképp betokosodott zenei alapok a History Of Now-ban is pont ugyanúgy működnek, A New London Eye így csak annak okoz eufórikus élményt, aki most fedezte fel őket. A show persze ettől még nem unalmas, Chandrasonic a tőle megszokott intenzitással pörög, a rapperek most is dühösen kiabálják a geci kapitalisták bűneit, és az életmentő hidegzuhany is pont jókor érkezik, hogy az első sorok pogozó közönségét kicsit lecsítítsa. Az ikertornyok elleni támadás után mondanivalóját egy cseppet sem revideáló bandát azonban úgy tűnt, hogy addig sem zavarta, hogy a közönségmegmozgató hey, hey felszólításra volt, aki nácikarlendítéssel válaszolt.

Hogy mi közük is van a roma naphoz, az csak a "teltházas" koncert végén derül ki, kb. százötven, a litván Baltic Balkanra elszántan táncoló számára. Az Asian Dub Foundation gitárosa, Chandrasonic ugyanis napszemüveg mögé bújva összeállt velük egy szám erejéig, hogy megtámogassa a szerb cigányzenét elektronikusan felturbozó dallamvilágot. A Baltic Balkan igazi bulibanda, annak ellenére, hogy a bőr kalapban, bőgatyában és meztelen felső testén három kilós smukkal ugráló litván énekes látványa engem például lefagyaszt. Zeneileg azonban nincs semmi kivetni való bennük, pontosan hozzák azt, amire olyan nagy szükség lenne a dáridózás leváltásához.

Hozzájuk képest abszolút visszalépésnek számít Emir Kusturica bandája, de ez azért simán beszámítható annak is, hogy ezekből a rézfúvosos balkáni slágerekből  Boban Markovicnak köszönhetően a magyar közönségnek már túladagolása van. Sebaj, a protokoláris elemekben bővelkedő roma napot így is vissza fogják ma sírni a voltozók, például amikor Pataky beordítja, hogy kölyköd voltam. Csak nehogy megint megdobálják.