Idén úgy hirdették a Volt fesztivált, hogy minden eddiginél erősebb felhozatalt sikerült összerakniuk, ami tulajdonképpen igaz, ha azt nézzük, hogy pl. a Thirty Seconds To Mars, Moby, a Pendulum is mind headlinernek számít külföldön, mondjuk egy angliai fesztiválon, a Volt nyitónapján fellépő My Chemical Romance meg pláne.

Azt is mondhatnánk, hogy a Volt idén már az első nap letudta a fesztivál főzenekarát, még ha közönségszámban ez nem is igazán látszódott. Ez azért is furcsa, mert amúgy a tömeg sodrásából ítélve sokan voltak szerdán, ráadásul pont a My Chemical Romance fő közönségének számító, húszas éveik elején járó korosztály képviseltette magát feltűnően nagy számban, de ők biztos inkább Emir Kusturica rezesbandájára ropták ezzel párhuzamosan.

A My Chemical Romance stílusokból mindent összelapátolt, amit csak tudott. Olyan zenekarokat emlegetnek hatásként, mint a Misfits, a Queen, az Iron Maiden, a Cure stb. A sajtó viszont állandóan az emo címkét aggatja rájuk a szemfestős imidzsük miatt, ezen a zenekar tagjai rendszerint fel is háborodnak, mondván ők teljesen egyedi zenét játszanak, semmi közük az emo színtérhez. A legegyszerűbben amúgy mondjuk a Green Day pop/punk/rockjához lehet hasonlítani a zenekart, igaz, annál jóval színesebbek, beférnek a punk mellé többek között a post-hardcore és a diszkós ütemek is. A Green Day párhuzamot erősíti, hogy az utóbbi években mindkét zenekar a nagyívű, látványos koncepcióiról volt híres. A My Chemical Romance eddigi legnagyobb sikere ugyanis a 2006-os The Black Parade című konceptlemez. Az albumhoz komplett, Tim Burton groteszk alkotásaiból táplálkozó látványvilágot is tervezett az amúgy képregényíróként is ismert Gerard Way énekes, amit aztán igazi show-műsor keretében elő is adtak egy külön turnén. Way szerint ezalatt majdnem elfelejtették, hogy ők tulajdonképpen csak egy rockzenekar, így gyorsan meg is írták a Danger Days: The True Lives of the Fabulous Killjoys lemezt, ami ugyan szintén konceptlemez lett, de eltűntek belőle a The Black Parade-re jellemző rockoperás manírok, és a dalokra helyezték a hangsúlyt.

Ahogy a voltos koncerten is csak erre koncentráltak. Nem volt látványos színpadkép, látványos jelmezek, maximum Way piros haja virított messziről, amúgy meg csak szimplán játszottak másfél órát, az énekes néha levetette magát a földre, pózolt egy kicsit és ennyi. Tényleg betartották, amit ígértek, és egy szimpla rockkoncertet adtak, csak éppen az unalmasabb fajtából, ami leginkább a lelkesedés hiányának, a teljesen rutinszerű előadásnak tudható be. A My Chemical Romance írt pár slágert a karrierje során, amik tényleg jók, de az életművük nagy része középszerű dalokból áll. Emiatt aztán koncerten úgy oda kellett volna csapniuk, hogy elfelejtsem ezeket a hiányosságokat, de ehelyett csak unatkoztam.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!