Csütörtöktől ötödik alkalommal indul el az ország prémiumfesztiváljának kikiáltott Balaton Sound, aminek döntő szerepe volt abban, hogy Magyarországon mára már nem csak a hippiknek és egyetemistáknak jó dolog pár napig sátrazni és inni, hanem a négynegyedre szeletelő átlagpolgároknak is. Kezdjük az egyértelművel: idén is lesz David Guetta, aki így elmondhatja magáról, hogy az öt lehetőségből négyszer járt már Zamárdiban, ami olyan produkció, amit még a Faithlessnek és a Prodigynek sem sikerült soha felmutatnia.

Ha ezen túllépünk, akkor egyébként jó kis programot sikerült összerángatni idén. A fesztivál törzsközönsége számára első sorban a két dél-amerikai kötődésű DJ, Ricardo Villalobos és az egy nappal utána fellépő Luciano szettje lehet a legvonzóbb. Mindketten a minimal legfontosabb képviselői között vannak, Villalobos már-már egyszemélyes intézménynek számít, aki ha bármihez hozzányúl, az több millió embert mozgat meg. Mindketten debütálnak Magyarországon, aminek köszönhetően azok is visszatérhetnek a Balaton partjára, akiknek egy-két éve kicsit sok lett a partiszemüveges gimnazistából.

A technótól eltekintve is működőképes ötletnek tűnik az idei Balaton Sound: az örökifjú Snoop Dogg nem ma adta ki az utolsó igazán érdekes lemezét, de egy olyan emberről beszélünk, aki még Katy Perryvel duettezve is eszméletlenül kúl tudott maradni, ezért gyaníthatóan itt is lesz annyira laza, hogy még az esetleges kevésbé sikerült darabokat is elnézze neki bárki. Hiphop még a jellemző módon a szöveges reklámokban is Big Boi from Outkastként említett, valójában természetesen az Outkast említése nélkül futó Big Boi, aki tavaly jelentette meg első teljesen saját szólólemezét, amit rögtön a keblére is ölelt a szakma.

Ketten is gondoskodnak róla, hogy igazán meleg legyen a hangulat a nagyszínpad előtt: a tavaly már a Szigeten bizonyító, mellesleg szupercuki Mika pénteken, az inkább kollektívaként, mint zenekarként működő, mellesleg a legklasszikusabb house hagyományokkal dolgozó Hercules and Love Affair is tiszteletét teszi. A '90-es évek elektronikájának két egészen más életutat bejáró formációja közül igazából csak az egyik érdekes: ameddig az Underworld már sokszor volt itt, ráadásul már lemezen sem tud igazán semmit felmutatni, addig a Portishead először jár nálunk, mindhárom stúdiólemezét bátran sorolhatjuk a klasszikusok közé, és még ezen túl tanulmánynak is használható, mert nehéz elképzelni, hogy a felhajtott galléros pólóra esküdő buliállatok mit fognak kezdeni, amikor színpadra áll Beth Gibbons, a világ legantisztárabb sztárja, és megosztja velük az örök egyedüllétét.

Igazán nagy parasztvakításokból sincs hiány azért idén sem: Tiesto és Armin Van Buuren kötelező program azoknak, akik hajlandóak trance-et hallgatni, és leginkább nekik tudom tanácsolni a Magnetic Mant is, mert a Skream, Benga és Artwork által alapított hármas gyakorlatilag teljesen ugyanazokat a hangzásokat használja, mint a falusi diszkókban is bejáratott holland, csak itt dubstep ütemek vannak alatta.

Nehéz teljesen átfogó képet adni a programról: a Simian Mobile Disco a francia house-ra fogékonyaknak, DJ Krush és a Thievery Corporation a trip-hoposoknak, Eskmo pedig a kísérleti elektronikára izgulóknak instant szórakozás, úgyhogy az a legjobb, ha mindenki alaposan átolvassa a programfüzetet.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!