Prince árnyékában, a világzenei nagyszínpadon egymásnak estek klasszikus- és popzenészek, és bár volt dobpárbaj, inkább csak eljátszottak egymással.

Különös helyzet alakult ki kedd este a világzenei színpadnál a fergeteges Prince-koncerttel párhuzamosan. Mintha Bartók kihívta volna pofozkodni Petőfit, de az első ütésváltás után mégis összeborulás lett a dologból.

Az egyik térfélen az MR Szimfonikusok, a másikon az MR2 jelenlegi kedvencei: mégis ugyanazt játszották, közösen, de mégis máshogy. A rádió átalakulása miatt sokat veszített néhány évvel ezelőtti különleges helyzetéből az MR2, ezért kampánynak se volt utolsó a koncert, de azért ez nem egy rádiós roadshow volt, hanem egy igazán különleges koncert.

Legalább ötven ember a színpadon, mindegyik kezében hangszer. A nagy zenekari felállás megszelidít, újraértelmez és elemel, talán a közönség szeretete is a nagyszabású popnak szólt. A leghétköznapibb dalnak is jót tud tenni egy jó komolyzenei hangszerelés, pláne néhány magyar slágernek.

Az egész úgy kezdődött, MR2-Petőfi Rádió felkérésére a Heaven Street Seven készített közös felvételt az MR Szimfonikusokkal az Ez a szerelem című dalra. Külföldön sok példája van annak, ahogy a pop és rock találkozik a klasszikus zenekari felállással. Két népszerűbb példa: az 1999-es Metallica-koncert, amikor a San Francisco-i szimfonikusokkal játszottak együtt, de a Portishead is próbálkozott, nem is akárhogy szimfonikus újraértelmezésssel, a duplaalbumnyi feldolgozással előállt Royal Philharmonic Orchestra albuma pedig átalakította a legelcsépeltebb slágereket is. Régóta bevett játék ez, és külföldön gyakran jól is sikerül, miközben nem sok köze van Mága Zoltánhoz és a crossovernek becézett lakodalmas komolyzenéhez.

Nem hagyományos koncertet, hanem önálló műsort állítottak össze a szerkesztők és rendezők. Mivel minden zenekar két számot adott elő, ezért felkészültek konzervanyagokkal, illetve beszélgetésekkel is, hogy elűssék az időt. Persze akadtak furcsságok: a Balkan Fanatiktól azt kérdezték, milyen hangszeren játszották a tévémaci zenéjét. Fagott, derült ki, majd a szimfonikusokból a fagottos eljátszotta a témát. Ezt követte a Kórház a város szélén, majd Geszti Péter miatt a Mézga család. De ne legyünk igazságtalanok, itt nem egy szinti és egy gitár felállásban nyomták, ezért az átállások közötti időt ki kellett valamivel tölteniük. Talán a legjobb próbálkozás a szünet elűtésére egyébként a Freh Fabrik és az MR Szimfonikusok közötti dobpárbaj volt.

Prince-szel versenyezni nem könnyű dolog, bevallom, én is rendre ingáztam a helyszínek között, de valahol ez a Sziget lényege. A Magyar Rádió Szimfonik Live profi munka volt, néhány egészen szép végeredménnyel, és mivel rögzítettek mindent, egyszer majd meg azok is meghallgatják, vagy nézhetik, akik kedd este inkább a Művész, akit újból Prince-nek hívnak című produkciót választották.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!