Szerdán megkezdődött a nyári fesztiválszezon végét jelentő Szegedi Ifjúsági Napok, ami majdnem minden évben remek szórakozást biztosít már kora tavasztól, hiszen kacarászva lehet találgatni kocsmai és egyéb beszélgetések tucatjaiban, hogy a főfellépőknek leszervezett, és hatalmas világsztárként beharangozott zenekarokról ki és mikor hallott utoljára, hány éves volt legutóbbi slágerük idején a kilencvenes években, vagy, hogy egyáltalán, kik ők és mit csinálnak ott a plakáton. Sőt, különböző szempontok alapján akár versenyeztethetjük is őket, hogy vajon melyik a leglejártabb mindközül.

Idén erre sajnos jóval kevesebb lehetőség adódott: márciusban már arról cikkezett a Délmagyarország, hogy nagy a csend a fesztivál körül, és még április kellős közepén is azt találgatták a város fiataljai, egyáltalán lesz-e idén SZIN. Ennek hátterében politikai kavarás áll, amibe most jobb nem belemenni, a lényeg annyi, hogy nagyjából fél év alatt kétszer is vezetőváltás történt a fesztivál tulajdonosa, a Szegedi Ifjúsági Ház élén, aminek eredményeként csúszott a szervezés, így már a nyár elején jártunk, amikor kiderült, kiken röhöghetünk idén.

Persze az idei kakukktojás, a tavalyi év egyik legjobb dalát produkáló, idén pedig Calvin Harrisszel is közreműködő Kelis teljesen esélytelen egy antiaktualitás-versenyben, rajta kívül azonban, szokás szerint szinte csupa évtizedekkel ezelőtt lecsengett, vagy már ezerszer hallott, esetleg soha nem is túl ismert külföldit hívtak a szervezők. Akik ráadásul az utolsó pillanatban még rá is licitáltak önmagukra. Mivel a Simple Plan pár hete betegségre hivatkozva lemondta a fellépést, sikerült előrángatniuk a Wheatus zenekart, akikről minden bizonnyal még a saját szüleik sem hallottak az utóbbi 10 évben, és előtte is összesen egyetlen slágerük volt, egy béna tini film zenéje. Arról megoszlanak a vélemények, hogy Diana Kinget ezzel a húzással sikerült-e lenyomni, ugyanis erős a verseny: róla több mint 15 éve nem hallott a kutya se, akkor viszont tényleg volt egy mindenki által ismert slágere, egy kasszasiker mozihoz.

Még mielőtt valaki szándékos gonoszsággal vádolna: a SZIN soha nem volt és valószínűleg nem is lesz az a fesztivál, ahová igazán jó és aktuális, a közelben máshol nem elérhető zenekarokat jár hallgatni az ember, úgyhogy a nagy sztárokként beharangozott fellépőket komolyan venni, néha egy-két kivételt leszámítva nem igazán érdemes.

Sokkal inkább szól a SZIN a nyárzárásról, a szünidő vagy a szabadság vége előtti utolsó többnapos berúgásról, a híresen jó szegedi csajokról, a Tiszáról, strandról, a haverokról, szóval minden egyébről, ami még egy fesztiválban tényező lehet. Főleg mivel idén még a hazai zenekarok terén sem kényezteti el a SZIN a bulizókat, többeket hallottam panaszkodni, hogy az idei programnál még az EFOTT is erősebb volt. Úgy tűnik, sokaknak fájó pont a Tankcsapda, a Quimby, a Kiscsillag meg mondjuk a Pál Utcai Fiúk hiánya.

Talán ezért, talán csak a hét közepe miatt szerdán még finoman szólva sem voltak sokan a Partfürdőn. Bejutni a fesztiválra pillanatok alatt lehetett, a koncerthelyszíneken pedig erősen szellős sorokban ment a bulizás: a Neo közönsége például a Music Channel Aréna nagyjából harmadát töltötte meg.

A nagyszínpadon utolsóként fellépő N.O.H.A. koncertje alatt is mindenféle erősfeszítések nélkül lehetett besétálni az első sorokig, még úgy is, hogy másfél órás bulijuk végén legalább kétszer annyian nézték őket, mint a kezdéskor, úgyhogy azért sikerült megmozgatniuk a közönséget. A soknemzetiségű zenekar egyébként tavaly is fellépett itt, akkor még a Party Arénában zenéltek, mostanra kaptak egy nagyszínpadot, és hoztak két új énekesnőt, akik közül az egyik még gitározott is. Főként drum and bass alapú, multikulti zenéjük tipikus fesztiválzene: 2011 nyarán nincs benne semmi igazán érdekes, arra viszont pont jó, hogy megmozgasson egy pár száz fős közönséget, akik aztán néhány óra múlva már csak arra a két-három számra fognak emlékezni az egészből, amiket amúgy is ismertek korábban. Normál esetben természetesen semmi keresnivalójuk egy nagyszínpadon, de egyrészt ez a SZIN, másrészt az idei, még a szokásosnál is gyengébb programot nézve, valakit tenni kellett 22:30-től ide is, és hát DJ Kincsest mégsem lehetett.

Az első napon egyébként fellépett még délután a hatezer fokban a Csík zenekar, a Zuboly, a Korai Öröm, a Velőrózsák, az Intim Torna Illegál, később pedig már valamivel tűrhetőbb hőmérsékletben a Besh o droM, a Paddy and the Rats, a Colorstar, meg például az Irie Maffia is, akik hosszú évek óta először idén kiadtak egy számot, ami nem rettentő ciki.

Éjfél után nem sokkal aztán mindenhol elkezdett fogyni az egyébként sem nagyszámú tömeg, hajnal kettőkor pedig már mindössze egy tucat lézengőnek játszott a DJ a Music Channel Arénában. A szabadtéri bulihelyeken, meg a sörcsapok környékén ekkor ugyan még nem volt ilyen gyászos a helyzet, de komoly bulizásról nehéz lenne beszámolni.

Apropó sörcsapok: ilyen pocsék, az ihatatlanság határát súroló csapolt sört talán még soha életemben nem ittam, mint szerdán a SZIN-en a nagyszínpaddal szemben. Jobb hangulatra és nagyobb bulira még bőven van esély, sörből viszont a továbbiakban marad kizárólag a dobozos.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!