Ma már a fesztiválozás a last minute-nél is elterjedtebb üdülési forma, ezért a koncertes-hangulatjelentéses fesztiváltudósítások is csak akkor lehetnek érdekesek, ha valami újdonságról van szó. A Fishing on Orfű nem most debütál, sőt, épp most köszönt be a kamaszkora, amikor néhány kitérő és bizonytalanság után elválik, meddig és merre növekszik a Dél-Dunántúl legfontosabb fesztiválja. Lovasi András és sporttársai annak idején jól látták meg, milyen lehetőségeket rejt Orfű, és ezt kihasználva meg tudtak csinálni azt a fesztivált, ahová mindenki szívesen megy, akinek a Volt fesztivál túl ipari, Ozora túl hippi és a Bánki-tón túl kevés a koncert.

Szívcsakra a Mecsekben

A kiváló alapokat az idei Fishingre sem rontották el: Az orfűi fesztivál simán bejárható öt perc alatt, közben a nézelődésbe nem zavarnak be reklámplakátok. Itt valóban reális esélye van egy találkozónak, ami a nagyszínpad bal oldalánál beszélünk meg, és nap közben nyugodtan lehet hűsölni a Mecsekben vagy az elrekesztett tónál – ahol végre felépült az óriáscsúszda is.

De nem csak az adottságok miatt érdemes jegyet váltani, a zenei felhozatal is rendben van. Nagyjából az összes olyan magyar együttes fellép, akit ma Magyarországon érdemes megnézni, a nagy fesztiválnevekből csak a Tankcsapda hiányzik, őket a szervezők átpasszolták a metálosabb hangulatú Pécsi Rockmaratonnak. Sőt, a szervezők minden évben igazolnak egy-két külföldi együttest is, melyek általában nem bizonyulnak rossz választásnak – mondjuk idén a brit Modestep a maga rockos-bulizós dubstepjével pont nem volt olyan izgalmas. Néhány koncertet az elméretezett színpad is lehúzott: a Népi Papa és a haverok közönsége például elveszett abban a nagy térben, amit előtte a Belga rajongói is épp hogy csak megtöltöttek.

De Orfűre nem csak a Mecsek szívcsakrájából áradó energia miatt éri meg ellátogatni. A fesztiválon már háromszáz forintért simán lehet kapni egy nagyfröccsöt, négyötven a dobozos sör, szóval az orfűi hosszú hétvégére nem kell annyit félretennünk, mintha egy luxus-weelnes-resort-spa-hotelbe készülnénk. Emellett az is kiváló dolog, hogy a vidám fesztiválozók szépen belakják a környéket, a tavat körbeölelő Orfűn kívül az összes környező faluban is az összes vendégházat már a tavasszal lefoglalták – ezek a sorok is az abaligeti kocsmában íródtak. A túlnyomó többségben 25 év alattiakból álló fesztiválozók között egyaránt megtalálhatók a környezetváltozásra vágyó fővárosi ficsúrok, a dunántúli fesztiválrajongók, és persze felvonul Baranya megye színe-java is.

Nem készültek a focira

A Fishing on Orfű problémája a fenntarthatóság, mert bár tavaly is azt hallottam, hogy korlátozzák a belépőket, nekem már csütörtökön is feltűnt, hogy ezt a limitet évről-évre feljebb emelik. Az egész engem kicsit a kilencvenes évek Szigetjeire emlékeztet, amikor Gerendaiék évről évre azt tesztelték, hány embert bír el még a fesztivál.  Azt mondjuk el kell ismerni, hogy Lovasiék nem csak egyszerűen kinyomtattak plusz ezer jegyet, hanem az infrastruktúra is fejlődött, a tavalyinál több söröző-borozó-lángosozó. Egyelőre a mosdókban sincs ostromállapot, de mondjuk a felállítottnál sokkal több szemetes is elférne az utak mentén. A csütörtöki nap elképesztő forgalmát látva azért simán el tudom képzelni, hogy harmadik napon már nehezen lehet majd kezelni a tumultust.

A Fishing alulméretezése a legjobban talán a meccsnézésen érződik. Persze egy fesztiválnak, ahol hetven körül van a koncertek száma, nem kéne néhány focimeccshez igazítani a programot, de tavalyelőtt a Balaton Soundon bebizonyosodott, hogy egy rangadóra - akkor éppen a spanyol-holland Vb-döntő zajlott - nem érdemes semmilyen programot rászervezni. A Fishingen még csak az Eb-negyeddöntőknél tartunk, de a tehetségkutató sátorba bezsúfolt száz székre még egy cseh-portugálon is akadt vagy ezer jelentkező. A meccsen így képtelenség volt képernyőközelbe kerülni, a focisátor körül legyező alakban tolongtak az emberek, hogy legalább a gól ismétlését elcsípjék. Viszont a tömegben nemzetisportosan szólva igazi meccshangulat uralkodott, minden szögletet olyan moraj kísért a nézők részéről, mintha éppen akkor tudták volna meg, hogy feloszlott a Kispál és a Borz.

A tömeg fokozódik, a kánikula enyhül, a fesztivál pedig most kezd hajrázni.