Miközben az Egyesült Államokban minden mainstream előadó azon dolgozik gőzerővel, hogy az elektronikus zene tengerentúli térhódítását meglovagolja, Nagy-Britanniában hosszú évek óta dübörög a jobb híján urbánus zeneként definiált mozgalom, amelynek az egyik kirakatműfaja, a grime termeli ki a legtöbb újgenerációs popsztárt a szigetországból. Dizzee Rascal, Tinie Tempah és Example mind ebből az urbánus színtérből jutottak el egészen a világhírnévig, majd azon kapták magukat, hogy az általuk kikövezett utat immáron nyolcsávosra bővítették a hatalmas forgalom miatt.

Mindhárom előadó fellép idén a Balaton Soundon, elsőként Dizzee Rascal, aki a brit urban music első számú képviselője, és tavaly már a Szigetet is nagy sikerrel megjárta. A 28 éves Dizzee Kelet-London Bow városrészében nőtt fel, amelynek szerepe a grime műfaj elterjedésében legalább annyira fontos, mint Bronx a hiphopnak. A fiatal Dizzee problémás kölyöknek számított, minden iskolájából kirúgták, innen származik a Rascal (gazember, csirkefogó) név is, amelyet egy tanára aggatott rá. Végére már csak zeneórára járhatott, mert minden mástól eltiltották, köszönhetően az állandó vitáinak oktatóival, autólopásainak és a pizzafutárok kirablásának. Énektanára unszolására kezdett végül számítógépen zenét írni, majd megkapta édesanyjától az első keverőpultját.

Innentől kezdve amatőr lemezlovasként többször szerepelt a helyi kalózrádióban, majd 16 évesen megírta az első saját szerzeményét, az I Luv U-t. Miután leszerződtette az XL kiadó, újraírta és felrappelte a dalt az I Luv U pedig azon nyomban hatalmas siker lett, bekerült a brit top50-es listára, ahol három hétig az első 25-ben tanyázott. Tinédzser kora ellenére komoly szociális érzékenységről árulkodott a dal szövege, ahol fiatalkori terhességről, szexuális zsarolásról és a nyomorból a tanulással való kitörésről beszél sajátos cinizmussal. 2003-ban megjelent a bemutatkozó nagylemeze, a Boy in da Corner, amit egyöntetű kritikai elismertség fogadott, de a balhék még ennek ellenére sem kerülték el őt, és ugyanebben az évben Cipruson kis híján halálra késelték. Ettől függetlenül pályája töretlenül ívelt felfelé és az év végére minden idők legfiatalabb előadójaként megnyerte a brit Mercury Prize legjobb albumért járó díját, mindössze 19 évesen.

Tehetségét zenésztársai is hamar felismerték és még az utóbbi évek kollaboráció-mániája előtt olyan hiphoptól viszonylag távol álló előadóknál működött közre, mint az Arctic Monkeys, Beck vagy a Basement Jaxx. 2009-ben aztán elérkezett a nagy nemzetközi áttörés, köszönhetően a negyedik stúdióalbumának. A Tongue N' Cheek saját bevallása szerint is szakított a grime-mal és egy sokkal poposabb vonal felé indult el, miközben albumán vendégproducerként olyan elektronikus zenészek működtek közre benne, mint Calvin Harris, Tiesto, Shy FX vagy Armand Van Helden. Az utóbbival rögzített Bonkers máig mintapéldányként szolgál a tökéletes nyári – annak ellenére, hogy már 2009 őszén megjelent - partyslágernek, amivel egy egész lavinát indított el a popzenében, kitaposva az ösvényt számtalan olyan énekesnek, akiknek korábban fogalmuk se volt arról, mi az az elektronikus tánczene.

A brit urbánus műfajok úttörőjének fontosságáról sokat elárul az is, hogy az első lemezén található Fix Up, Look Sharp című száma a kilencedik helyen végzett - egyedüliként az urban music képviselői közül - az NME szerkesztői által összeállított listán, amelyen az utóbbi 60 év legfontosabb dalai szerepelnek. A Balaton Soundon csütörtökön fél 6-kor lép fel a nagyszínpadon pont Calvin Harris előtt.

Az urbánus zenéből a popsztár státusz felé haladók közül két másik előadó is feltűnik majd a Soundon, szombaton Tinie Tempah, vasárnap pedig Example. Előbbi szinte lemásolta Dizzee pályáját – ráadásul ő is nigériai származású - azzal a különbséggel, hogy neki viszonylag stabil családi és anyagi háttér állt a rendelkezésére, és mire ő zenélésbe kezdett, addigra az urban music színtér már egy nemzetközileg is felkapott jelenségnek számított. Ahogy az I Luv U, úgy Tinie Tempah első kislemeze, a Pass Out is remek fogadtatásban részesült, de köszönhetően – többek között a Bonkersnek – a 2010-ben beinduló elektronikus popzenének, rögtön a kislemezlista élén landolt, ahogy a harmadikként megjelentetett Written in the Stars is, de a Frisky is a második helyig vitte.

Ettől függetlenül az ő igazi áttöréséhez is egy elektronikus tánczenei producer - pontosabban producertrió – a Swedish House Mafia kellett, akikkel a Miami 2 Ibiza című száma hasonló utat járt be a nyári turistadiszkókban, mint Dizzee Rascal Bonkerse. A kettőjük között párhuzam úgy néz ki sokáig fennmarad, mivel mindketten további közreműködéseket terveznek új lemezeikre, Rascal Snoop Doggal, Tinie Tempah pedig Amerika első számú marihuána-felhasználójának jobbkezével, Wiz Khalifával készül közös munkára, utóbbihoz pedig már klip is készült. Tempah szombaton zenél majd fél 8-kor a nagyszínpadon Paul Kalkbrenner előtt.

Example – borzalmas szójátékkal élve – a tökéletes példája annak, hogyan is kezd elfehéredni egy tipikusan fekete műfaj, miután eléri a nemzetközi elismertséget. A nyugat-londoni rapper teljesen más úton haladva jutott el az urbánus szupersztárságig úgy, hogy sokáig a filmszakmát preferálta a zene helyett. Korai Wu-Tang Clan- és Snoop Dogg-lemezek hatására kezdett zsebpénzért MC-zni különböző garázsbulikban, miközben filmrendezést tanult az egyetemen. Diploma után Ausztráliába ment, hogy filmforgatásokon dolgozzon, többek között a Csillagok háborúja: A Sithek bosszúja című mozi stáblistáján is feltűnt. Hazatérve szinkronszínészként és szerkesztőként helyezkedett el a Comedy Central elődjénél illetve az MTV-nél.

2006-ban kapta az első lemezszerződését, méghozzá a The Streetsből ismert Mike Skinner kiadójától. Rögtön azzal kezdte, hogy írt egy paródiát Lily Allen Smile-járól, amely akkoriban éppen az első helyen volt az aktuális kislemezlistán. Aztán jött az első igazi kiadványa a What We Made, aminek a videóját Csernobilban forgatta, és még egy dokumentumfilmet is készített a szellemvárosról. Miközben az ugyanezen című debütáló albuma megjelent, a fiatal előadó még mindig nem volt biztos benne, hogy a zenei pályán akar kikötni, ezért 2008-ban egy rövid stand-up comedys fellépést is bevállalt a BBC2-n.

Tinie Tempah-hoz és Dizze Rascalhoz képest Example-nek sokkal lassabban indult be a karrierje, pedig a második, Won't Go Quietly című albuma egészen a negyedik helyig kúszott fel a lemezeladási listán és olyanok adták alá a zenét, mint Sub Focus, Chase & Status vagy Don Diablo, akivel ő is megcsinálta a maga slágerét, igaz szó se volt valami nyári partynótáról, hanem egy kőkemény huligán house himnuszról.

Aztán a harmadik, Playin in the Shadows-lemez végre meghozta a kívánt sikert és rögtön az első helyen landolt. Ez többek között annak is köszönhető, hogy Example egy egész all-star különítménnyel dolgozott a dalokon, köztük például a Faithless, Brookes Brothers, Nero, Laidback Luke, Funkagenda, Skream, Chase & Status, Feed Me, DC Breaks vagy a Dirts South munkájával. A negyedik lemez is nemsokára jön, amihez már egy amerikai lemezszerződés és egy még nevesebb produceri gárda dukál, kiegészülve olyan zenészekkel, mint Diplo, Benga vagy a Kill The Noise. Example fellépése vasárnap 19:30-kor lesz a nagyszínpadon, az amerikai hiphop-legenda De La Soul után és a Björk helyére igazolt Armin Van Buuren előtt.