Index Vakbarát Hírportál

Ha okos vagy, meg lehet élni a zenéből

2012.08.08. 11:43
Az Index fesztiválblogja

Brett Rasmussen bőgős 1993-ban alapította az Ignite-ot, amiben 1994 óta énekel egy magyar származású énekes, Téglás Zoltán. A dallamos hardcore-t vagy punk rockot játszó kaliforniai zenekar a Sziget mínusz egyedik napjára a magyar énekes nélkül érkezett, mert Téglás háta egy fellépés alatt olyan súlyosan megsérült, hogy kórházba kellett vinni. Már jobban van, csak éppen énekelni nem nagyon tud még, így az Ignite egy vendégénekessel lépett fel Budapesten. A koncert végéről így értelemszerűen elmaradt Téglás szokásos crowdsurfingje és az "éljen a magyar szabadság, éljen a haza" sorok sem tűntek olyan szívből jövőnek a hidrogénezett hajú basszusgitáros és a beugró énekes előadásában, de ettől még becsülettel lenyomták a magyar refrént. A koncert után beszélgettünk.

Milyen volt a buli?

Fasza volt, nagyon élveztük mi is, és úgy láttam, a közönség is. Tudom, hogy udvariaskodásnak hangzik, de ez volt a turné eddigi legjobb bulija, mármint a beugró énekessel. A koncert előtt kicsit aggódtam, mi lesz, de az első nóta alatt már láttam, hogy nincs gáz. Gyönyörű, meleg napunk van, mindenki élvezi a fesztivált, ez minket is spannol.

Fesztiválokon vagy klubokban szeretsz inkább fellépni?

Mindkettőt szeretem, más okból. A fesztiválokat azárt, mert egy helyen sok zenekart megnézhetek, elmegyek egy RHCP koncertre, aztán egy kisebb színpadon bulizok egy haverom zenekarával, érted. Találkozhatok egy rakás ismerőssel, a backstage-ben mindig van valaki, akivel régen nem láttuk egymást, ezt például nagyon élvezem. A közönség is jó szokott lenni, pedig ilyenkor nem csak a rajongóink vannak ott, hanem esetleg olyanok, akik akkor látják a zenekart először. A klubbulik mások, oda általában csak azok jönnek el akik ismerik és szeretik a zenénket, sokkal közelebb vannak a színpadhoz, és az energiájuk iszonyatosan tudja pörgetni a bulit.

Te milyen koncerteket szoktál megnézni ha fesztiválon vagy?

Most voltam a Coachellán Kaliforniában, ott Snoop Dogg és Dr. Dre bulijait néztem meg, aztán a Black Keys-t és a Refused-ot is. Az USA-ban nincs annyi fesztivál mint Európában, pár nagyobb van, mint a Lollapaloozza vagy az Ozzfest, no meg a Warped Tour, ami ugye tisztán punk rock, de mivel általában játszunk, nem nagyon van időnk bulizni.

Meg lehet élni a zenéből az Ignite szintjén?

Ha okos vagy, igen. Mi minden időnket a zenekarra szánjuk, és nagyon odafigyelünk arra, mire költünk. Nem kell hat ház meg nyolc kocsi, mert minek. Nem vágyom arra, hogy az MTV játssza a nótáinkat, nem érdekel a slágerlista, és sok zenész barátom van így vele, például a Sick of it All-ban vagy a Madballban játszó barátaim, ők sem szórják a pénzt.

Az új lemezzel hogy álltok?

Már van 10-12 kész szám, ha minden igaz, még ősszel felvesszük őket, és akkor év elejére megjelenthet az anyag. Nem bánnám már, jó régen adtunk ki albumot.

Évente hány bulitok van?

Amikor először kijött a lemez (Our Darkest Days), akkor évi 200 felett. Jó, mondjuk ez volt már vagy hat éve, de mostanában is van évente 100-150 koncert. Nikkel (Nik Hill gitáros) közösen alapítottam egy új zenekart, azzal is fellépünk amikor csak lehet.

Mivel Zoli megsérült egy német koncerten, most beugró énekessel turnéztok. Könnyen belejött Jon (Jon Bunch, a Sensefield énekese) az Ignite-nótákba? Miért pont ő ugrott be?

Amikor Zoli háta kiment, már le volt kötve egy egész turné, és ugyan az első gondolatunk az volt, hogy lemondjuk a koncerteket, de nem akartunk kitolni a rajongókkal, és ugye anyagilag sem jártunk volna valami jól. Zoli javasolta Jon-t, akivel már régóta haverok voltak, és akit mi is ismertünk régebbről, mert ugyanannál a kiadónál voltunk a kilencvenes években és hasonló zenét játszunk, érted. Megkérdeztük tőle, hogy négy nap alatt meg tudna-e tanulni 15 nótát, mire azt felelte, hogy megpróbálja, de mág soha nem hallott egy Ignite-nótát sem, szóval segítsünk neki. Képzelheted, megfordult velem a világ. Napi 10-12 órán át próbáltunk, de Jon iszonyú lelkes volt, és nagyon gyorsan megtanulta a koncertprogramot.

Általában nem ez szokott történni, hanem ha kiesik az énekes, leáll a turné.

Ó, elő szokott ez fordulni máskor is, az egyik Ozzfest-buli előtt Ozzy-nak ment el a hangja és kellett egy beugró énekes, szóval nem annyira fura. Persze a közönség reakciója fontos, de hálistennek Jont jól fogadták, csak egy koncerten fordult elő, hogy beszóltak neki. Egy faszi a színpad előtt osztotta folyamatosan, de a buli után Jon lement hozzá, és megkérdezte, miért ilyen ideges. Kiderült, hogy a fickó 500 kilométert utazott csak a mi kedvünkért, ez volt élete első Ignite-koncertje, és persze kurva csalódott volt, hogy nem Zoli énekelt. Jon megnyugtatta, dumáltak, a csávó a végén sírt is egy kicsit. Ettől eltekintve minden bulin jól reagálták le Jont, aminek nagyon örülünk.

A Place Called Home refrénjét még magyarul is megtanulta.

Hát, kellett neki a segítség, de én már annyiszor játszottam a nótát, hogy simán ment a vokál. Amikor Zoli énekel és itt vagyunk Magyarországon, baromi erőteljes a nóta, mert Zoli magyarul nyomja.

Érted a szövegét?

Persze, Zoli elmondta, miről szól.

Ahhoz mit szólsz, hogy magyar szélsőjobboldali szervezetek saját politikai céljaikra használják ezt a számot?

Hát, ehhez nem nagyon lehet mit hozzáfűzni, az USA-ban is vannak szélsőséges szervezetek, akik például Sprinsteen Born in the USA című számát használják saját céljaikra, szóval ez bárhol előfordulhat. Bármit ki lehet facsarni, legyen az egy dalszöveg vagy irodalmi mű. A szerző pontosan tudja, mit, miért ír le, minek mi a jelentése, Zoli meg azt, hogy mit miért énekel, és ez nekem elég.

Titeket vagy a zenéteket akartak már poltikai célra felhasználni?

Negatív értelemben nem, senki nem élt vissza velünk, vagy hirdetett olyan eszméket, amikkel nem értünk egyet. Amiben hiszünk, azt támogatjuk amúgy is.