Badár Sándor szerint a tévé megmérgezte a magyar stand-upot
Hazánk legzöldebb fesztiváljára ellátogatott egy fellépés erejéig Magyarország egyik legizgalmasabb és legérdekesebb – ha úgy tetszik – különcebb humoristája, Badár Sándor is. Badár, aki pontosan 5 évvel ezelőtt épp a SZIN-en egyéni rekordot állított fel azzal, hogy 7 és fél óráig megállás nélkül beszélt közönségéhez. Badár, akit 25 éve Szőke Andrással együtt ismert meg az ország. Badár, aki közel 40 filmben szerepelt. Azt tudjuk róla, hogy dolgozott bakterként és forgalomirányítóként a MÁV-nál, de azt eddig nem tudtuk, hogyan is látja a magyar stand-up és a rádiós kabarézás jövőjét. Közel egy órás műsora után viszont megtudtunk mindent, amire kíváncsiak voltunk.

Badár Sándor nagyszerű beszélgetőpartner. Este 9-kor lett vége az előadásának, még aznap visszavezetett Budapestre, de nem sajnált fél órát egy beszélgetésre, sőt azt sem bánta, hogy a tőlünk mintegy 10 méterre a karaoke party fellépői hamiskás, részeg előadása miatt a hang- és idegszálainkat a szokottnál jobban meg kellett tornáztatnunk ahhoz, hogy értsük egymást. Két mobil WC mellett kezünkben az italokkal, fülünkben a Holligans rettenetesen hamis és borzalmas dallamaival kezdtünk el beszélgetni.

Badár nagyjából 25 éve kezdett el stand-upolni, de akkor még persze nem az volt a neve, hogy stand-up, ám lényegében véve mégis ugyanazt csinálták, amit ma is időről időre Szőke Andrással. Ahogyan Badár fogalmazott: „Csináltunk ilyen esteket, ahol spontán közönség előtt spontánul beszéltünk. Ami az eszünkbe jutott, azt nyomtuk, de nagy erővel és bíztunk benne, hogy majd jönnek velünk. Nem volt műfaj, nem volt stílus, nem volt koncepció, mert nem volt támpont, éppen ezért azt csináltuk, amit a saját kútfőnkből kitaláltunk. Aztán volt egy pillanat, amikor csúcsosodni kezdtek a dolgok, ami gyakorlatilag egy véletlen beszélgetésnek volt köszönhető Litkai Gergő barátommal egy külföldi utazás során. A beszélgetés végén oda lyukadtunk ki, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy saját színházat, ahol nem diktálnak mások, ahol nincsenek szabályok, ahol azt csinálunk, amit mi akarunk. És akkor elindult a Godot. A közönség eleinte még nem volt teljesen felkészülve, de egy idő után kialakult a közönségbázis, és beindult a dolog.”

Amikor a stand-up rákfenéjéről faggattam, elmondta, hogy szerinte a televíziós közvetítésekkel nagyon megosztották a műfaj közönségét. „Az elvárások teljesen mások az élő és a tévés stand-up közönségének részéről.  A tévénéző várja a poénáradatot, követeli, és a tévében természetesen az instant poénokat kapja. Így igen sok érték veszik el. Aki tévében nézi, az nem kap egy felépített, teljes anyagot, helyette egy összesűrített, poénrengeteget kap. Szóval a késleltetett poénra nincsenek felkészülve a tévénézők, néhány barokkosan építkező előadóra meg végképp nem. Nincsenek arra kényszerítve, hogy gondolkodjanak. Én pedig szeretem azt a fajta humort, amikor gondolkodni is kell. És sajnálom, hogy a tévézés miatt ez így alakult. Kicsit nehéz helyzetbe is került a magyarországi stand-up ezzel. Vissza kell szoktatni a közönséget arra, hogy gondolkodjanak és aztán nevessenek.”- mondta a humorista két korty ásványvíz között és egy Ákos dalt éneklő nő szörnyen hamis visítása alatt.

Badár beszélt arról is, hogy nagyon szeretett filmezni, és ma is filmezne, csak ma már nincsenek felkérések. „Hiányzik a filmezés, és most nem nagyon beszélhetünk magyarországi filmezésről. Talán majd pár év múlva, ha újra beindul az ország szekere. Pedig ez nagy hiba, hiszen remek egyetemi filmes képzés működik Magyarországon, de sajnos az ott végzők itthon nem nagyon tudnak most labdába rúgni, mert hiányoznak a mecénások. Pedig a magyar film Antall Nimród Kontrollja óta kilépett a múlt árnyékából, és az új generációnak már univerzálisabb gondolatai vannak, amelyekkel ki lehet merészekedni a nemzetközi filmezés porondjára is.”

A filmes múlt után egy gyenge vágással azért átkanyarodtam a rádiós kabarézás helyzetére, kíváncsi voltam Badár hogyan látja a jövőt. Nem kapta elő az üveggömbjét, és nem jósolta meg a rádiós kabarés műfaj kataklizmikus halálát. Meglepően optimistán látja a műfaj jövőjét.

Hogy hogyan hatott a stand-up a kabarézásra, azt is megtudtuk tőle. „A rádiós kabaré hallgatói a rendszerváltozás után már egyre kevésbé voltak kíváncsiak az előre megírt kabaréjelenetekre, valami újat és frisset szerettek volna hallani. Nem kellett sokáig várni, mert megérkezett a rádióba is egy fiatal és igen lelkes társaság, akik a rádiós stand-upot művelik. Ezzel gyökeresen megváltoztatták a műfajt.” Erre a változásra Badár szerint szükség volt, hiszen a poros és idejét múlt kabaréjelenetek – amik talán jelentettek valamit az előző rendszerben – ma ár nem elégítik ki a rádióhallgatók igényeit. Mikor újra felcsendült egy Hooligans szám egy mutáló srác torkából, akkor a humorista közelebb hajolt, és elmondta, hogy az idei vagy a következő év azért várhatóan sok változást hoz majd a rádiós kabaré életében. Hiszen már úton van az utánpótlás új kabarészerzőkkel a láthatáron, és lesznek olyan kabaréjelenetek is, amik naprakészek, frissek, ropogósak, és így egyenlő, egészséges arányban lesz jelen a rádiós kabarézásban a stand-up és a klasszikus értelemben vett kabaréjelenet.