Index Vakbarát Hírportál

Electro élőben, majomkodás nélkül

2013.07.06. 10:16
Az Index fesztiválblogja

Aktuális

 
A fesztiválról
Az idei VOLT Fesztivál kampányában főszerephez jutnak a robotok, akik nem csupán a plakátokról mosolyognak a járókelőkre, de a VOLT helyszínén is találkozhatunk velük. Több mint öt éve nem lépett színpadra az ország első és egyetlen hálózati jazzbitang zenekara, fél évtized után, a régi slágerekkel és friss dalokkal újra élőben játszik, kizárólag a VOLT színpadán az Emil.RuleZ! A Punnany Massif összetoborozta a baráti körben aktív, szívükhöz legközelebb álló zenész-cimbiket, hogy az idei VOLT nulladik napján rendesen odacsapjanak. Szóval itt nagy buli lesz, erre garancia a meghívott fesztivál-fejek névsora: ott lesznek többek között a Hősök, az Irie Maffia, a Carbonfools, Kezdet-ék és a Mary Popkids tagjai, Takáts Eszti és zenekara, a Psycho Mutants, a Halott Pénz és a Köztársaság Bandáj. A házigazda szerepére pedig ki lehetne alkalmasabb, mint a tiszteletbeli Punnany-tag Kiss Ádám. Nem vitás, hogy az utóbbi évek legjobb line-upja az idei. A világsztár-kínálat valóban minden igényt kielégítő: a fesztivál három fő színpadán egymást váltják a nagyobbnál-nagyobb nevek, számos zenei műfajban. Billy Talent: Világszerte ismert, dallamos, könnyed, a tömegek megigézésre kitalált punk rockot játszó, kanadai zenekar, akik legfrissebb, komoly kritikai sikert arató ötödik albumukkal, a Dead Silence-szel találnak fogást rajtunk a VOLT-on. Bullet For My Valentine: A kétezres évek egy leghíresebb metál zenekara, agresszív riffekkel keményre gyúrt, ugyanakkor dallamos, nem kis virtuozitásról árulkodó szimfóniákat írnak, lemezeikből több milliót adtak el, a 2013-as VOLT-on február végén megjelent negyedik nagylemezükkel csavarják a fesztivál közönségét a koponyájuk köré. Dub FX: A flaszter ura és a bulvárok hangja, aki közönségkedvenc loopjaival bejárta mind az öt kontinenst, forradalmasította az (utcai) előadó művészetet, és többször fellépet Magyarországon, ahol mostanra valóságos személyi kultusz épült ki köré: idén soha véget nem érő világkörüli turnéja újra a VOLT-ra vezet. Hurts: Adam Anderson és Theo Hutchcraft romantikus szintipop duója, a műfaj meghatározó zenekara, akik slágerekkel teli bemutatkozó albumuk után ezúttal második nagylemezüket, a most márciusban megjelent Exile-t hozzák el a magyar közönségnek. Martin Solveig: 2013 nyarán élőben szólal meg Sopronban az utóbbi idők legkedveltebb bulislágere, a Hello, hiszen a track-et jegyző kolosszális francia DJ-producer, a DJ Mag 100-as listájáról évek óta kirobbanthatatlan Martin Solveig is fellép a VOLT-on. Papa Roach: Jacoby Sahddix elnyűhetetlen, a legkeményebb törésteszteken edzett, elpusztíthatatlan bandája, a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején tomboló új hullámos metál őrület egyik meghatározó, mindig megújulni képes zenekara. Parov Stelar Band: Marcus Füreder ellenállhatatlan zenekara, az electro swing feltalálói, akikről mindenki tudja, hogy a nagy fesztiválok legbulizósabb kedvű bandái közé tartoznak. Queens of the Stone Age: Stílusteremtő zenekar a kaliforniai Palm Desertből, a stoner rock ikonjai, egyszerre rakkolós és kábító, súlyos, riff-központú rock zenét játszanak, és először 2013-ban lépik át Magyarország határait, hogy előadják népes hazai rajongótáboruknak kultikus számaikat az idei VOLTon. Sven Väth: A német elektronikus zene egyik legfontosabb alakja, legendás, iskolateremető, mindig megújulni képes művész, akit csak a techno keresztapájaként regisztrál a világ. 30 Seconds To Mars: Milliós rajongótáborral rendelkező rock zenekar, elementáris és szenvedélyes színpadi produkciójukról ismertek világszerte, évek óta dobogós helyen szerepelnek a VOLT kívánságlistáján, 2011-ben teltházas koncertet adtak a fesztiválon, ahová májusban megjelenő új lemezükkel, a Love, Lust, Faith + Dreams-szel térnek vissza. Jegyek: 0. napi jegy: 2 900 Ft Napijegy a helyszínen: 10 990 Ft. Bérlet: 29 900 Ft.
Tovább »
 

Miután a Knife Party megerőszakolta az összes érzékszervünket, átnéztünk Bonobo fellépésére, aki ugyan legutoljára tavaly decemberben járt itt egy teltházas koncerten, most viszont rendes zenekari felállással láthattuk. Az óriási tömeget látva ráadásul komolyan felmerült bennünk a kérdés, hogy miért nem ez a műsor került a nagyszínpadra a primitív veretés miatt?

A Bonobo is hasonló megbecsülésnek örvend itthon, mint mondjuk a Thievery Corporation. Aki még életében nem hallgatott meg tőle semmit, az is biztos töltött már el egy-egy órát valami alter teázóban, ahol a brit producer diszkográfiája szólt a háttérben. Bonobo okos downtempójáról mondjuk nehezen tudtam elképzelni, hogyan is működhet élőben. Főleg azért, mert otthoni alváshoz is tökéletes.

Az elektronikus zene hangszerekre való átültetése nem éppen újkeletű dolog, csak az esetek egy részében ez könnyen átcsap bazári majomkodásba. Itt erről azonban szó sem lehetett, minden zenész alávetette magát Simon Green producer akaratának és pont akkora szerepük volt, amekkorát az eredeti számok megkívántak. Ez volt az igazán pozitív a koncertben, hogy szó sem volt áthangszerelésről meg feldolgozgatásokról, hanem próbálták a lehető legautentikusabban előadni azokat az akár 10 évvel ezelőtti számokat, amiket Bonobo valami kezdetleges szekvenszer programmal rakott össze innen-onnan összeszedett hangmintákból.

Főleg a remek dobos teljesítménynek köszönhetően ez sikerült is, Green jó sokszor basszusgitározott a laptopja mögött és a többi zenész kezében is gyakran cserélődtek a hangszerek, majd egy elbűvölő fekete énekesnő is csatlakozott műsorhoz selyempizsamában. Az első egy óra tényleg passzív mosolygással és lágy bólogatással telt, de aztán csak kiderült az egyébként tényleg remek produkcióról, hogy ehhez az atmoszférához a lehető legkényelmetlenebb környezet egy csurig töltött fesztiválsátor. Simán el tudom képzelni, hogy több tucatnyian voltak, akik a fűben fekve csukott szemmel hallgatták Bonobót és még sokan csatlakoztak volna hozzájuk, ha nem takarta volna ki az egészet a hatalmas tömeg.

A Knife Partyval vétek lenne összehasonlítani, de érdemes elgondolkodni azon, hogy legközelebb hasonló esetben megcserélni a színpadokat. A Knife Party bóvli falunapja kényelmesen elfér bármilyen sátorban, Bonobo élő hangszeres fellépése pedig biztosan érdekelt volna annyi embert, hogy a nagyszínpad környékét az álldogáló rajongók mellett a fűben heverésző, félig betépett alkalmi hippik is ellepjék.