A Tranzit fesztivál az év legkevésbé fesztiváljellegű fesztiválja. A rendezvény eleve nem természeti környezetben, hanem a kőszegi várban van, amelynek udvarán nappal nyugdíjas osztrák turisták kerülgetik a stócokban kirakott Heti Válasz-remittendákat, és tátott szájjal csodlákoznak, hogy ez a kis erőd védte meg 1532-ben ük-ük-ükapáikat Nagy Szulejmán hadseregétől. Másrészt itt nem a zenén van a hangsúly: a vár egykori árkában felállított két honvédségi jellegű sátorban politikusok vitázgatnak délelőttönként, ezen kívül a kormányzati és a szervezésben is jeleskedő jobboldali folyóiratok standjainál van még élet.

Néhány beszélgetést pedig a várat körülvevő abszolút krúdyas hangulatú óváros vendéglőiben lehet elcsípni. De magát a várost nem lepik el úgy a dajdajozó fesztiválozók, mint Sopront, Budapestet vagy Fonyódot. Pedig a szervezők gyorsbecslése alapján napi 1000-1500 látogató lehet itt, ami a városka lakóinak tíz százalékát teszi ki.

Zene? Hát az nem nagyon van itt, mondjuk minden este beraknak a várszínpadra egy-egy nagyágyút. Szombatra Csík zenekar, péntekre Quimby, csütörtökön pedig Magna Cum Laude volt, amiről bokros politikai teendőinkre hivatkozva távol maradtunk, de valójában kedvünk sem volt az 1995-ös Edda Bluesra emlékeztető együtteshez. Ellenben éjfél előtt az egyik kisebb várudvaron belefutottunk a Manökken Proletarzba, a vagány, csajos rock simán ottragasztott minket – mondjuk másnap délelőtt rávetve magunkat a netre csalódottan vettük észre, hogy stúdiófelvételen messze nem olyan erősek, mint élőben.

Ezen kívül van még egy füsttel és fényekkel súlyosbított disco-verem, páratlan élmény, amikor valaki a fülembe kiáltja, hogy "2010-ben az történt Magyarországon, amire minden 120+ IQ-s ember '90 óta várt", és közben a háttérben utazni visz az Álomhajó. De a 'régen minden jobb volt' hangulat is megjelenik az ős-tranzitosok között: azt kifogásolják, hogy a programok idén gyengébbek és a beszélgetések kevésbé belemenősek, mint korábban. Szerintük azért, mert sokkal nagyobb a sajtó jelenléte a fesztiválon: „Tavaly egyedül akkor láttam kamerát, amikor Orbán beszélt, most meg tele van a fesztivál tévésekkel, újságírókkal" − mondja egyikük.

A Tranziton elsősorban fiatal fideszesekkel találkoztunk, uniós alkalmazottakkal, jogi egyetemistákkal, felhajtott galléros HÖK-ösökkel és rajongó tekintetű fidelitasos lánykákkal. Ők a borpultokat és kézműves sörcsapokat támasztják, vagy a fesztivál kocka-puffjain ücsörögnek. Pia az van bőven, ellenben harapni csak a Baldaszti standjainál lehet valamit, de a hideg uborkakrémleves egyrészt drága, másrészt hamar el is fogy.

A jobboldali ismert emberek koncentrációja persze igen nagy, a kávézóban Gulyás Gergelybe, a kézműves sörcsap előtt az internetguruvá avanzsált Deutsch Tamásba botlottunk, a vár falaira esténként felkúszó raypaintinget pedig Borókai Gábor úgy megbámulta, mintha a színes fénynyalábok Bajnai Gordon arcát rajzolták volna ki.

Éjjel háromkor viszont a biztonságiak mindenkit kipateroltak – mégiscsak csütörtök van, másnap délelőtt meg Rogán vs. Schiffer -, és ilyenkor nincs mit tenni, mint átsétálni a kihalt városon, hátha találunk egy éjjel-nappalit valami harapnivalóval. Kísérőnkül pedig egy nagyon nem polgári külsejű helyi férfi szegül, aki egy spontán városvezetésen mutatja be a fesztiválon uralkodó "Magyarország jobban teljesít" hangulathoz képest, hogy milyen az élet a városban.

Korábban ezer főt foglalkoztató üzem mellett haladunk el: „Huszan dolgoznak itt most" − mondja, és közben elmeséli, hogy Kósa Lajossal futott össze a kebabosnál, aki azt mondta neki egy, a város állapotát kritizáló mondatára, hogy a megoldás: fel kell fejleszteni a várost. Végül egy trafikpályázat-vesztes boltjában kötünk ki, ahol a pult egy része a trafikmutyiról szóló újságcikkekkel van kidekorálva: „Pályáztam mind a kétszer, természetesen nem nyertem" − mondja az ex-trafikos szomorúan mi pedig elindulunk a szállásunkra, hogy aztán négy óra alvás után meghallgathassuk Rogán Antal Schiffernek feltett kérdéseit.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!