Kezdjük a kérdéssel, ami minden fórumozót izgat éppen: megint nullszaldós lesz a Sziget, vagy idén lesz nyereség is?

Egyszer engem jó pár éve, pont itt az Indexen egy cikkben lenullszaldósoztak, és azóta is ezt nyögöm. Tudom, ebben az országban ezt nehéz elhinni, de mi komolyan igyekszünk transzparensen működni, és csak akkor mondtuk, hogy veszteséges volt a rendezvény, amikor tényleg így is történt. Sőt, többször akkor is hozzátettük, hogy attól, hogy a Sziget veszteséges, a cég még lehet nyereséges, hiszen több lábon állunk, több fesztivált és egyéb rendezvényt is szervezünk. Eddig 22 Sziget volt, és abból, ha jól emlékszem hétszer volt nullszaldós vagy éppen veszteséges a rendezvény. Tavaly viszont miután visszaesett a nézőszám, a kiadások meg nőttek, így tényleg súlyos veszteségeket termelt a fesztivál, amihez hozzájött, hogy egy bécsi rendezvénnyel is csúnyán befürödtünk. Így még a Volt és a Sound nyeresége sem volt elég, kénytelenek voltunk az idei évet azzal kezdeni, hogy el kellett küldenünk 14 kollégát, és mindenkinek csökkentettük a fizetését. Ugye azt azért senki nem gondolja, hogy azért tettük, hogy még többet kaszáljunk, egyszerűen a túléléshez nem volt más választásunk. Szerencsére, idén már látszik, hogy jó évet fogunk zárni: nőtt az elővételben megvásárolt jegyek száma, nem csak külföldön, de évek óta először Magyarországon is. Csütörtökön telt ház volt a Szigeten, még úgy is, hogy 5 ezerrel idén megnöveltünk a fesztivál befogadóképességét is, vagyis 22 év után most először bulizott együtt 85 ezer ember. Azt gondolom, hogy idén nincs okunk panaszra, végre megint nyereséges lesz a Sziget is.

Egy-egy esős nap egyébként hogyan befolyásolja a bevételeket? Mekkora bukással kell számolni, ha elered?

Ezt nehéz megmondani. A Balaton Soundon idén 11 milliót költöttünk arra, hogy az eső nyomait eltüntessük, hogy ne legyen mindenhol sár, szivattyúztuk a vizet, homokot szórtunk, munkagépekkel egyengettünk a talajt. A Szigeten nem volt akkora eső, viszont nagyobb a terület, de ezért vélhetően ennél kisebb lesz a számla a végén. Azt, hogy mennyi a kieső bevétel, szinte lehetetlen megmondani. Csütörtökön például úgy döntött látogatórekordot a Sziget, hogy este hatig esett, és azon aggódtunk, hogy hiába kelt el elővételben 15 ezer napijegy, abból is csak 2-3 ezren jöttek ki délután 5-ig a Szigetre. Aztán elállt az eső, és hirtelen hosszú sorokban tódultak a bejárat felé az emberek. Egyébként, ha délután 5 és 10 között esik, akkor van igazán baj, hiszen a legtöbben ekkor indulnának el a Sziget felé, de sokan, ha úgy érzik nagyon eláznának, inkább ki se mozdulnak otthonról. Egy igazán rossz idő akár napi 10 ezer látogatóval kevesebbet is jelenthet, amit könnyű kiszámolni, ez bruttó 160 milliós kiesés, csak a jegybevétel oldalon. Ugyanakkor, ha csak késő éjjel kezd el esni, mint ahogy pénteken történt, akkor az a bevételek szempontjából talán már mindegy: nem hiszem, hogy azért fogyna lényegesen kevesebb fröccs, mert zuhog, sokan a fedett sátrakban buliznak, sok napijegyes meg amúgy is hazamenne a Nagyszínpad utolsó koncertje után. Persze a hangulatra rányomja a bélyegét a rossz idő, így simán előfordulhat például, hogy a Soundra jövőre kevesebb jegyet vesznek meg az emberek az idei tapasztalataik miatt.

Ha nyereséges a Sziget, akkor miért is kapott közel 150 millió forintos állami támogatást?

A Volt, a Balaton Sound és a Sziget kapott együtt 150 millió forintot, miközben a három rendezvény együttes költségvetése közel 5,5 milliárd forint. Vagyis az állami támogatás mindössze a teljes költségvetés alig 2,5 százaléka, miközben felmérések szerint a magyar fesztiválok költségvetésének ötven százaléka közpénzekből származik. Persze ebben benne vannak a falunapok, amiket szinte teljesen az önkormányzatok finanszíroznak, vagy éppen a Tavaszi Fesztivál, ami olyan kulturális esemény, ami soha nem tudna létrejönni, ha csak a jegyárakból lehetne finanszírozni.

Az állam egyszerűen felismerte, vagy mondjuk inkább újból felismerte, hogy ezeknek a fesztiváloknak jelentős a turisztikai vonzereje, és sokkal több pénzt termelnek az államnak, mint amennyi támogatást most odaítéltek. A Sziget konkrétan ma Magyarország első számú turisztikai attrakciója, idén közel 3-szor annyi turista érkezett hozzánk mint a Forma–1-re, miközben az állami szerepvállalás az esetünkben kb. 1 százaléka a száguldó cirkuszénak. Azt már világosan kiszámolták eddig is, hogy az ország milliárdokat kaszál a Szigetből, most valamennyit visszakaptunk, amit elkölthetünk majd kulturális programokra, vagy éppen külföldi reklámra. Sajnos az elmúlt években több olyan kormányzati intézkedés is volt, ami azért kifejezetten rosszul érintette az összes fesztivált. Hogy mást nem mondjak, csak az új dohányárusítási szabályok bevezetésével évi 150 millió forintot húztak ki a Sziget, a Volt és a Balaton Sound költségvetéséből. Persze az igazsághoz hozzá tartozik, hogy voltak pozitív intézkedések is az utóbbi években, hiszen a fesztiválok áfájának 18 százalékra mérséklése nagyon fontos a nemzetközi versenyben való helytállásunkhoz például. Azért, mert támogatásra méltónak találtak, nincs lelkiismeret-furdalásunk, van bőven mire elköltenünk ezt a pénzt. Ugyanakkor én is látom, hogy ez egy felemás helyzet: a Szigetnek ugyanis nem a léte függ ettől a támogatástól, hanem csak az, hogy lesznek-e fejlesztések, lesz-e Közép-európai vurstli, Civil Sziget vagy éppen hungarikumok és táncházak jövőre is. De sok olyan fesztivál van, ami nálunk is jobban rászorul a támogatásokra, tudjuk ezt mi is, hiszen mondjuk a Gyerek Sziget, amit szintén mi szervezünk, és ahova még belépődíjat sem kell fizetni, képtelen lenne fennmaradni támogatások nélkül. A magyar fesztiválok jelentős része ilyen, támogatandó rendezvény, ezért remélem, hogy azért egyre több rendezvénynek fog jut majd. Most az volt a szempont, hogy a turisztikailag jelentős rendezvényeknek adjanak valamit vissza a turizmus bevételeiből, ebben nyilván senki nem kérdőjelezheti meg, hogy a Sziget meghatározó szereplő.

Az állami támogatás akkor azt jelzi, hogy a kormányzat megint szereti a Szigetet? Szerepet játszik ebben az, hogy Orbán Viktor két gyereke is dolgozott már a Szigeten, a Balaton Soundon és a Volton?

A Sziget már több mint két évtizede létezik, és lehet, hogy voltak időnként súrlódások, de azok inkább az önkormányzatok szintjén. Ki merem jelenteni, hogy eddig mindig, mindegyik kormányzattal jó volt munkakapcsolatunk. A legtöbb állami támogatást egyébként még az első Orbán-kormány alatt, 2001-ben kaptuk, amikor az Orbán gyerekek még szerintem óvodások voltak, akkor a megállapodás szerint a teljes költségvetés 10 százaléka kormányzati támogatásból jött. Aztán mi is egyre kevesebb közpénzhez jutottunk, és 2006-tól már egyáltalán nem kaptunk támogatást. Hozzáteszem, egy idő után már mi sem akartunk kérni, hiszen egyre rosszabb volt az ország gazdasági helyzete, mi meg büszkék voltunk arra, hogy pusztán a piacról is meg tudunk élni, és fenn tudunk tartani olyan színpadokat, szolgáltatásokat, amik pusztán a piaci logika alapján csak viszik a pénzt. Sok-sok minden van az operától a cirkuszművészeten át, a civil szervezetekig a Szigeten, úgy, hogy arra csak azért költünk, mert hiszünk benne, hogy erre is szükség van, nem csak a Prodigyre. De ha veszteséges a Sziget, mint tavaly, akkor sajnos vagy ezekre jut kevesebb, vagy kell a külső segítség, hogy megmaradhassanak vagy akár tovább fejlődhessenek ezek a színfoltok.

Amikor veszteséges volt a Sziget, akkor sokat lehetett arról olvasni a fórumokon, hogy ez csak egy adótrükk, hiszen a fesztivált kiszolgáló nagykereskedelmi cég zsírosan nyereséges minden évben, így a fesztivál szervezői azért minden évben jól járnak. Hogy is van ez? Miért kell egyáltalán minden kereskedőnek ugyanonnan vásárolnia a vodkát és a lisztet is?

Ha a nagyker lenne az évezred üzlete, akkor valószínűleg tényleg az enyém lenne, és nem csak az összeesküvés-gyártók próbálnák ezt rám kenni. Ráadásul, ha az enyém lenne, akkor miért ne mondanám el, hiszen a többi vállalkozásomat is nyíltan felvállaltam, nem lenne ciki ez sem, hiszen nem tilos egy rendezvényen megpróbálni keresni. Egyszerűen így biztonságosabb számunkra, hogy a kollégáink üzemeltetik, akik csak ezzel foglalkoznak és tényleg értenek hozzá, de ha tényleg a profitot akarnánk maximalizálni, akkor nem adnánk bérbe inkább a vendéglátóhelyeket sem. Mindent magunk üzemeltetnénk, ahogy egyébként sok nyugat-európai fesztivál is teszi, csak akkor meg nem lenne színes a vendéglátás.

Ráadásul van itt egy elég nagy félreértés is. A nagykereskedelmi cég eddig a beszerzési és az eladási ár különbözetének 68 százalékát befizette a Szigetnek, vagyis a vendéglátásból termelődő nyereség is megjelent a fesztivál költségvetésében. Amikor veszteségesek voltunk, akkor a nagyker bevételeivel együtt voltunk veszteségesek. A fennmaradó 32 százalékból a nagykeresek fizették az összes költségüket az emberektől a raktár sátoron át, az áruk kiszállításáig. Persze így is megérte nekik valószínűleg, különben nem csinálták volna.

Hogy miért kell egyáltalán a nagyker? Ennek sok oka van, például lehetetlen lenne megszervezni az áruszállítást, ha minden kereskedő mindent külön cégtől rendelne, és minden egyes szállító be akarna hajtani a Szigetre. Ráadásul a szponzori szerződéseket is sokkal nehezebb lenne betartani, ha minden egységben azt kéne vadászni, hogy nem hoztak-e be más fajta sört, mint a támogató terméke. És az áruk beszerzési megbízhatóságáról még nem is beszéltem, így legalább tudjuk, hogy csak kontrollált forrásból érkeznek. A központi árubeszerzés egyébként a kérdésben szereplő lisztre és egyéb kaja alapanyagokra nem vonatkozik, hiszen azt képtelenség lenne egységessé tenni, úgy, hogy közben a kínálat sokszínű maradjon, ezért eddig az étel árusokra nem vonatkozott az együtt sírunk, együtt nevetünk elv, azaz a forgalom alapján fizetős rendszer, hanem ők fix helypénzt fizettek. De a készpénzmentes fizetési rendszer bevezetése előtt még mindig így lehetett a legigazságosabban, a forgalom alapján meghatározni az italt árusító vendéglátóhelyek befizetéseit. A nagyker rátette mindenre a maga extra árrését, és mindenki annyi italt rendelt, amennyire a forgalma alapján szüksége volt. A kocsmák ezt fizették helypénzként. A cashless rendszer miatt erre már nem nagyon van szükség, most már mindenkinek látjuk a forgalmát, ezért meg is változtattuk az eddigi rendszert: idén a nagyker csak a logisztikát biztosítja, a beszerzési áron adja tovább a termékeket a vendéglátóhelyeknek, ők meg a forgalom egy részét fizetik cserébe azért, hogy részt vehetnek a rendezvényen. Sőt, így már a kajásoknál is át tudtuk alakítani forgalmi alapú elszámolásra a rendszert. Így most már a Sziget fizet a nagykernek ezért a szolgáltatásért. Egyébként, ha tényleg a vendéglátásból akarnánk kilopni a pénzt, akkor tényleg annyira hülyének néznek, hogy érdekünk lenne erőltetni a készpénzmentes fizetést és ezáltal átláthatóvá tenni minden forgalmat a rendezvényeinken? Szerencsére keresünk a jó években annyit, hogy jól éljünk, nem értem miért nehéz azt felfogni, hogy az esetemben világosan látható, hogy miből van az egzisztenciám? Nem kellettek hozzá offshore cégek, még külön könyvelőm sincs, mert a fizetésemet és az évi egyszeri osztalékot én is be tudom írni az adóbevallásomba.

Ha már paypass: a kényelmi díj és a kártyadíj után tényleg szükség volt arra is, hogy újabb 500 forintot levonjanak minden egyes paypass kártya után, amit csak akkor kapunk vissza, ha egy egész zsák szemet felszedünk? A szemétszedés nincs benne a szolgáltatásokban?

Az első két díj már tavaly is volt. A kényelmi díj ugyan szépen hangzik, de tulajdonképpen arról van szó, hogy amikor bankkártyáról tölti valaki fel a fesztiválkártyáját, akkor a banki tranzakciónak költsége van, és ezt mi nem szeretnénk és nem is tudjuk átvállalni. Ha kápét vennének ki a kártyájukról, mert azzal lehetne fizetni, annak is ugyanúgy költsége lenne. A kártya pedig nekünk is pénzbe kerül, a gyártási költsége több száz forint, ezért szerintem nem meglepő, hogy ha valaki nem váltja vissza, hanem megtartja emlékbe, akkor neki ki kell kifizetnie. Ha viszont visszaadják inkább, akkor a letéti díj is visszajár.

A szemétdíj már más kérdés. Ezzel kapcsolatban nem szívesen viszem én el a balhét, mert ez házon belül is komoly vitákat okozott, hiszen szerintem is a jelenlegi jegyárak mellett mindenki elvárhatja, hogy ne neki kelljen szednie maga után a szemetet, de itt fontos érv volt a fiatalok környezettudatos nevelése is. Az, hogy ez az akció mennyire lett sikeres még nem egyértelmű, de nagyon népszerű biztos nem volt az újabb díj. Ugyanakkor azt én sem bánnám, ha jobban odafigyelnének – főleg a sátrazó látogatók – a tisztaságra. Azt reméljük, hogy az 500 forintos díj már ösztönző lehet arra, hogy ha meg akarják úszni, inkább szedjék össze maguk után a szemetet. Meglátjuk, hogy mennyi zsákot váltanak vissza a végső elszámolás szerint, és majd ezen is múlik, hogy jövőre mi lesz a sorsa.

Az idei Sziget alatt sokan panaszkodtak arra, hogy nőtt a zsúfoltság, a három legnagyobb színpad szinte egymást éri, csütörtökön éjjel több bulvárlap szerint szinte tömegpánik alakult ki a fesztiválon. Miért kellett ilyen közel elhelyezni a színpadokat? Jó döntésnek tűnik ez most, a Sziget után?

A zsúfoltság növekedése alapvetően a több látogató velejárója. Azt gondolom, hogy a bulvárlapok eltúlozták a helyzetet: bár a csütörtöki A38-as ijedelem azok részéről, akik odaszorultak a kordonokhoz, abszolút érthető volt, de szerencsére senki nem volt komoly veszélyben, mert a kollégák jól kezelték a problémát. Aznap este a legsúlyosabb sérülés egy térd ficam volt, miközben ennél sokkal kisebb tömegjelenetekből is szörnyű tragédiák születtek már, pont azért, mert nem voltak megfelelően kezelve a veszélyek. Szerintem nem nagyképűség azt állítani, hogy 22 év alatt több tapasztalatunk van ezen a területen, mint mondjuk az újságíróknak. Miért lenne amúgy az önmagában baj, hogy közelebb vannak egymáshoz a leginkább látogatott színpadok? Eddig mindig azt hallgathattuk kritikaként, hogy túl sokat kell rohangálni két koncert között. Így legalább egyszerűen odatalálnak a Nagyszínpadtól az A38-hoz vagy a Volt színpadhoz az emberek. Ráadásul olyan útvonalakon, amik elég szélesek, akár ennyi ember mozgatásához is. Éppen az lenne a zavaró, ha rejtett utakon és messzi részekre kéne eljutnia tömegesen a látogatóknak, amíg az egyik népszerű helyszínről átmennek a másikra. Közben ugyanis egy csomó beszűkülő ponton keresztezhetnék az egyébként is elég zsúfolt közlekedési útvonalakat, így jóval nehezebb lenne biztosítani a menekülési útvonalakat, nehezebb lenne megszervezni a helyszínek logisztikáját. Idén azokat a színpadokat tettük csak messzebbre, amelyeknek jellemzően más-más a közönsége, például világzene és elektronikus zene, ezért egyébként is alig érintkeznének, így tulajdonképpen külön tömegként kezelhetőek.

A színpadok ilyen átrendezését alapvetően még nem a költségcsökkentés motiválta, hanem szerettük volna, ha jobban és könnyebben elérhetőek legyenek a leglátogatottabb helyszínek. A költségcsökkentésnek az köszönhető, hogy idén kevesebb a színpad: a megszűnt Aréna fellépőit elosztottuk a Colosseum és az A38 helyszín között, nincs külön Roma sátor, Afrika színpad és Hungarikum falu vagy Világzenei Nagyszínpad, hanem helyette lett a mindezeket magába foglaló Világ Falu, nincs külön Ír és Blues színpad, ezeket is összevontuk, így aztán a programok nagyrészt megmaradtak, viszont a technikai kiadások csökkentek. Elsősorban sátrak és színpadok illetve ezek hang és fénytechnikái estek áldozatul a spórolásnak. Közben viszont születtek új helyszínek is a Tábortűz színpadtól az Art Zónáig. Mindenesetre az a vád sem állja meg a helyét, hogy azért volt túl nagy a tömeg, mert sehová nem fértek be, hiszen még a legnagyobb tömeg idején is, több színpad alig félházzal működött.

De ha jó döntés volt közelebb hozni a színpadokat, és amúgy sincs kevesebb program, akkor miért van az, hogy az A38 sátorba gyakran lehetetlen volt bejutni, a hangosbemondó is állandóan azt ismételgette, hogy a sátor megtelt?

Azért mert jó lett az A38 programja és több olyan eset is előfordult, hogy többen lettek volna a fellépőre kíváncsiak, mint amennyien beférnek az egyébként 10 ezer főt befogadni képes hatalmas sátorba. A helyszínek kapacitása úgy van meghatározva, a katasztrófavédelem által, hogy ne sodorhassuk veszélybe a bent tartózkodókat. Ennél a kapacitásnál mindig lehet népszerűbb egy adott program, ez szerintem teljesen normális, hiszen a legkisebb zárt helyszín befogadó kapacitása 150 fő, ezért ha biztosra akarnánk menni, hogy mindenki mindenhová be fog férni, akkor nemhogy 85 ezer embert nem szabadna beengedni, de 160-at se a fesztiválra.

Az A38 csütörtök esti programjáról viszont tudtuk előre, hogy sokkal több embert érdekel majd, mint ahányan beférnek, hiszen láttuk, hogy azóta, hogy Stromae-t lekötöttük, időközben sokkal nagyobb sztár lett, ezért is ajánlottuk fel neki, még másfél hónapja, hogy inkább áttennék délutánra a Nagyszínpadra. Sajnos az előadó viszont ragaszkodott a sötéthez a látványshow-ja érdekében, az esti időpontban viszont Macklemore-ék játszottak, akik még nála is nagyobb sztárok. Így nem maradt más választásunk, mint megerősíteni a biztonsági és egészségügyi személyzetet és kiértesíteni a közönséget, hogy igyekezzenek mielőbb odaérni a koncertre, akik biztosan be szeretnének jutni. Illetve még annyit tudtunk tenni, hogy a sátor mellé kitelepítettünk két ledfalat, amin kívülről is nyomon követhették a koncertet, akik kiszorultak. A kivetítőn kiírtuk, a hangosbemondók folyamatosan ismételték több nyelven, hogy megtelt a sátor, de azzal viszont nem tudtunk sajnos mit kezdeni, hogy egy csomó ember nem fogadta el a tényt, és továbbra is nyomultak a bejáratok felé. A látogatóknak természetes vágyuk, hogy bejussanak az őket érdeklő koncertre. Én nem szeretném elbagatellizálni a problémát, de épp azért nem lett igazi vészhelyzet, azért nem sérült meg komolyabban senki, mert jól végezték a dolgukat a kollégák, csak ezt azok, akik a szituációban szenvedő alanyként voltak ott, nem értették meg. Azok, akik nem vették tudomásul, hogy már megtelt a sátor, azzal szembesültek, hogy mögöttük egyre jobban feltorlódik a tömeg, nyomják őket a kordonokhoz, kevés a levegőjük és nem tudnak visszafordulni. Ettől sokan jogosan bepánikoltak, és azt várták el, hogy megnyissák előttük a kordonokat. Azt nem fogták fel, hogy épp akkor kerülnének veszélybe, ha megnyitnák azokat, hiszen ilyenkor, amíg egy helyben állnak, addig viszonylagos biztonságban vannak, ahhoz képest, ha megindul a tömeg. Akkor alakulhat ki ugyanis az igazi baj: a mozgó tömeg, a szűk helyen átpréselődni próbáló emberek tudják eltaposni a kimerült, földre kerülő társaikat. A kollégák vizet osztottak, a bepánikolókat kiemelték a kordonokon át, de meg kellett várnunk, hogy oszoljon a tömeg, enyhüljön a nyomás és csak utána lehetett a puffer zónába beengedni az elöl állókat. Sokan sajnos inkább a saját fejük után mentek, azt csinálták, amit éppen helyes viselkedésnek gondoltak, és nem akartak szót fogadni a rendezőknek.

Azoknak, akik ott voltak – síró, kiabáló emberektől kezdve sajnos minden előfordult – ez rettenetes élmény lehetett, de mindez a biztonságukért történt, azért, hogy ne legyen nagyobb baj. Egy ilyen helyzetben fontosabb, hogy tényleg biztonságban legyenek az érintettek, mint hogy biztonságban érezzék magukat.

Mennyit spórolt a Sziget idén azzal, hogy kevesebb a színpad, mennyivel költ kevesebbet a fesztivál a fellépőkre?

A fellépőkre többet költöttünk, mint tavaly, hiszen nagyobb neveket tudtunk elhívni azzal, hogy egy héttel későbbre toltuk a Szigetet. Augusztus második hetében ugyanis már rendszerint Európában turnéznak azok a sztárzenekarok, akik egy héttel korábban általában még Ázsiában vagy Amerikában játszanak. Ebben az idősávban azonban nagyobb a verseny, több fesztivál próbálja elcsábítani ugyanazokat a zenekarokat. Idén 400 millióval költöttünk többet a fellépőkre, és közben kb. 100 milliót spóroltunk a színpadok megszüntetésével, vagy összevonásával.

Van olyan színpad, ami jövőre visszatér, ha már nem kell annyit spórolni?

Fogalmam sincs, hogy jövőre milyen színpadok lesznek, régieket hozunk-e vissza, vagy teljesen új színpadok és akár új műfajok jelennek-e majd meg. Még van egy kis időnk arra, hogy ezt kitaláljuk. Először kiértékeljük az idei tapasztalatokat és azok alapján tervezzük majd meg a következő Szigetet.

A Sziget évről évre egyre drágább lesz, idén már a Balaton Sound árszínvonalát is túlszárnyalta. Ha a külföldiekre szabják az árakat, akkor miért várják, hogy magyarok is többen jöjjenek?

Ha csak a külföldiekre figyelnénk, akkor azért ennél sokkal drágább lenne a Sziget, hiszen ez még mindig nevetségesen olcsó egy belga vagy német fiatalnak. Egy nyugat-európai fesztiválon egy korsó sör legalább 5-6 euró, ami azért 1500-1800 forint, vagyis ha így nézzük, a 650 forintos korsó kifejezetten olcsó a Szigeten. Az árképzésünk nagyon alaposan átgondoljuk, több munkatársam járja a budapesti szórakozóhelyeket, azt nézzük, hogy mi mennyibe kerül a legmenőbb kocsmákban, bárokban, és ezek alapján alakítjuk ki a fesztivál árait is.

Mindenki azzal jön, hogy a Sziget rohadt drága, és az infláció feletti mértékben drágult. Csakhogy ez egy rossz összehasonlítás, olyan, mintha azt mondanánk, hogy valaki vett egy faházat egy hétvégi telken, felhúzott a helyére egy ötemeletes villát, és aztán olyan rohadék, hogy az inflációs növekedés által indokoltnál többet kér a házért, mint amennyiért a faházat vette. Az első Sziget költségvetése 26 millió forint volt, idén pedig 3,65 milliárd forint, akkor 300 forint volt egy napijegy, most meg 16 ezer forint. Nagyjából a száznegyvenszeresére nőtt a költségvetésünk 22 év alatt, és csak ötvenháromszor többet kérünk a belépőkért. Vagyis a Sziget ár-érték aránya nem romlott, hanem javult az évek alatt, mivel akkorák lettünk, hogy megjelentek a szponzorok, és a költségek egy részét átvállalták a látogatóktól.

Nem lehet, hogy azért vesz egyre kevesebb magyar jegyet a Szigetre, mert úgyis ki tud jönni ingyen, a legtöbben tudnak szerezni ingyenjegyet, vagy VIP-karszalagot. Tényleg, miért osztogat szét a Sziget ilyen sok ingyen belépőt?

Nagyon pontosan tudjuk, hogy hányan vannak egyszerre bent ingyen a Szigeten: átlag 15 ezren. De azért ebből 10 ezren tulajdonképpen dolgoznak, vagyis naponta csak ötezer olyan vendégünk van itt, aki nem fizetett a jegyért, és nincs is éppen dolga itt. Persze valamivel bonyolultabb a képlet: a dolgozók egy része sem biztos, hogy dolgozik egy adott időpontban, például szabadnapja van, de nem otthon alszik, hanem kijön megnézni egy koncertet. Azt hogy pontosan hány a VIP azt még nehezebb megmondani, mivel a szponzorok a támogatás 5 százalékáért kapnak ingyenjegyeket, de kedvezményesen, 80 százalékos áron még vásárolhatnak további belépőket. Az így megvett jegyek egy része mellé is jár VIP-karszalag. Annyi biztos, hogy a belső VIP-be, ahonnan a Nagyszínpadra is rálátni összesen 850 karszalagot gyártottunk, vagyis legfeljebb ennyien mehetnek be oda.

Fogalmam sincs, hogy a Szigeten sok-e az ingyenjegyes, mert nem tudom, hogy külföldön hány embert írnak fel egy ilyen rendezvényen a listákra. De úgy sejtem, hogy nálunk azért valamivel többen gondolják, hogy nekik jár az ingyenjegy, mint mondjuk Angliában. Egyszerűen benne van a magyar buli kultúrában: nálunk mindenki, aki már valamiben sikert ért el, vagy legalább főosztályvezető valahol az azt gondolja, hogy neki már jár az ingyenjegy, amíg Nyugaton legfeljebb azt várják el, hogy a megvásárolt jegy mellé adjanak neki egy VIP-passt, és engedjék be a szeparéba a fontos emberek közé.

Nagyon sokat küzdünk azzal, hogy az emberek megértsék, hogy nekünk ezek a jegyek a termékeink. Nem adhatjuk mindenkinek ingyen, hiszen akkor nem lehetne soha nyereséges ez a vállalkozás. Ma reggel például rám írt egy ismeretlen fiú, hogy egy barátjától kapott egy belépőt, először volt a Szigeten, és nagyon tetszett neki, és ma kihozná még tíz barátját, adjak már nekik tíz napijegyet. Visszaírtam, hogy ne haragudjon, de nem tehetem, hiszen a közértben sem kér ingyen kefírt, csak azért, mert megszerezte valahonnan az eladónő telefonszámát. De barátokkal is nehéz ez: volt olyan cégvezető ismerősöm, aki egy rövid sms-ben kért 34 ingyenes hetijegyet, hogy egész hetes csapatépítést szervezzen a munkatársainak, és olyan kellemetlen volt neki elmagyarázni, hogy én sem hívom fel azzal, hogy adjon már a munkatársaimnak ajándékba számítógépeket, ha már úgyis ilyesmiket árul.

A Hegyalját idén már meg sem tartották és a Szigeten sincs már egy ideje metálsátor. Hogy lehet, hogy senki nem akarja már kiszolgálni a rockot, metált szerető közönséget, amikor a Sziget honlapján is ilyen zenéket kérnek, sőt követelnek a legtöbben?

Szerencsére vannak azért még jó rockfesztiválok is, de én magam sem éppen dj-ket képzeltem a Szigetre, amikor az első fesztivált megálmodtuk. De azt kell, hogy mondjam, hogy sajnos egyre inkább csak egy hangos kisebbség vagyunk: az idei Sziget két legkevesebb embert vonzó napja a Korn és a Blink 182 fellépésének napja lett, ami azért elég jól mutatja, hogy hiába követelik nagyon sokan tőlünk a kemény zenét, aztán a végén jóval kevesebben jönnek ki ezekért a fellépőkért, a más műfajokhoz képest.

A metálszínpad akkor szűnt meg, amikor az amúgy 10 ezres befogadóképességű téren összesen két-három olyan koncert volt egy hét alatt, amire több mint 3 ezer ember lett volna kíváncsi. Minden évben megnézzük, hogy mire mekkora igény van, az biztos, hogy ha az országban hirtelen mindenki rocker lesz, én nem fogom majd erőltetni a dj-ket.

Szó volt arról, hogy a Sziget Horvátországban terjeszkedne, aztán arról lehetett hallani, hogy Ukrajnában rendezne fesztivált a cég. Egyikből sem lett semmi. Lemondtak a külföldi terjeszkedésről?

Nem igazán volt sikerünk az elmúlt években. Horvátországban túl sokat vacakoltunk a partner és a helyszínválasztással, ezalatt több kiváló fesztivál is lett és telítődött a piac, Ukrajnában meg ugye nem olyan éppen a helyzet, hogy fesztivált lehessen rendezni. Az ukrán partnerekkel a héten is tárgyaltunk, ők azt mondták, hogy szerintük 2016-ban már biztos meg lehet majd szervezni a fesztivált Ukrajnában, de én nem látok annyira előre. Ennek ellenére próbálkozunk, folyamatosan tárgyalunk különböző országokban, ottani helyi szervezőkkel, akik megkeresnek, hogy működjünk együtt, de óvatosak vagyunk: legutóbb Bécsben rendeztünk fesztivált, a Fridge finoman szólva sem volt azonban nyereséges, és bár idén ismét megrendezik az osztrák partnereink, de mi már inkább nem vállalunk benne üzleti kockázatot, csak a programszervezést és a technikai kivitelezést végezzük el.

Törökországban egyszer már segítettünk a Coca-Colának egy zenei fesztivál megrendezésében, jövőre megint lesz Rock and Coke fesztivál, és tárgyaltunk arról is, hogy akár az egész rendezvényt átvennénk. De még semmi sem biztos: azt viszont biztosan tudom, hogy Magyarországon már nincs hova terjeszkednünk, így csak külföld irányába növekedhet a cég.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!