Hétfőn megírtam, hogy szakvezetéssel túrákat szerveznek az évben elsőként virágzó magyar kikerics megtekintésére a Villányi-hegységben lévő Szársomlyóra. Nem gondoltam volna, hogy még ilyen hírekre is érkezhet "helyreigazítás", méghozzá nem mástól, mint az MTA Ökológiai Kutatóközpontjának egyik tudományos munkatársától. Dr. Erdős László azonban annyira kedves helyreigazítást írt nekem, hogy most mindenki okulására közzéteszek belőle néhány érdekes gondolatot.
A Villányi-hegység kutatója szerint éved a Wikipedia, amikor azt írja, hogy a magyar kikerics volt az első védett növény Magyarországon. Szerinte
az első védett növény hazánkban az erdélyi hérics volt (mai neve: volgamenti hérics), melyet 1971-ben nyilvánítottak védetté.
A magyar kikerics viszont 1979 óta védett. Mint írja, a félreértés abból ered, hogy a Szársomlyó-hegy déli oldalát, ahol a magyar kikerics él, 1944-ben nyilvánították országosan védett természetvédelmi területté. Ezt elsősorban a kikerics miatt tették, ám a Szársomlyó-hegy a ritkaságok valódi tárháza, így hiba volna azt gondolni, hogy ez a védelem kizárólag a kikerics miatt jött létre.
1944-ben egy területi védelemről volt szó, ezért a magyar kikerics nem tekinthető az első védett növénynek.
Erdős László írásában tréfásan jegyzi meg azt is, hogy bár a magyar kikericcsel kapcsolatban gyakran említik, hogy az elsőként nyíló vadvirág. De szerinte "sokat lehetne vitatkozni azon, hogy a kikerics vajon a legkorábban, vagy inkább a legkésőbben nyíló virág, hiszen enyhe időben decemberben is nyílik - ekkor inkább lehet késői, mintsem korai virágnak tekinteni.
Erdős felhívja a figyelmet arra is, hogy
a Villányi-hegységben megtalálható a magyarországi növényfajok mintegy 40%-a, noha a hegység területe az ország területének nagyjából 0,1%-át teszi ki.
Számos mediterrán különlegesség él itt, több olyan növény, amely sehol máshol nem él az országban. Az állatvilága is rendkívüli, a villányi télibagoly nevű lepke például az egész világon sehol máshol nem él. És akkor még nem beszéltünk az olyan különlegességekről, mint a fűrészlábú szöcske, a bajszos sármány, vagy éppen a haragos sikló, amelyek mindegyike rendkívül ritka, különleges életmódú állat.