A máriahalmi buszmegálló, ami nem is buszmegálló, a Valentin-nap szívcsakrája, de tényleg
Márahalomról egész a mostani hétvégéig nem hallottam, ami nyilván nem a néhány száz fős Komárom-Esztergom megyei községet minősíti, hanem engem. Első találkozásunkkor ezért aztán egy fejemre hulló tizenhat tonnás súly erejével vágott mellbe a buszmegállójuk (frissítés: olvasóm, Sándor szólt, hogy ez nem is buszmegálló, hanem egy pavilon egy hármas útkereszteződésben, amit épp azért tettek oda, mert ott nem áll meg semmi és senki, de mégis jól látható).
Szóval ezt a buszmegállónak hitt pavilont Valentin-nap tiszteletére a szeretet színeivel és motívumaival tették igazán pompázatossá. Íme a hely, ahol a népi esztétikum találkozik az angolszász popkulturális ízlésexporttal, és ez lesz az eredménye:
A pavilont egyébként, mint az a település faluvédő egyesületének honlapjáról kiderül, a helyi civilek nem most először öltöztetik aktuálisba. De őszintén szólva, ez a négy és fél évvel ezelőtti október 23-i dizájn valamivel jobban sikerült.