Ha kapus belépés lenne a budapesti metróban, forgalomfigyelésre már egyáltalán nem is lenne semmi szükség
Ez talán a tanulsága az Atlantic cikkének, amiből kiderül, hogy egy stanfordi professzor és egy korábbi Google-alkalmazott most azon dolgoznak, hogyan lehet algoritmikusan rekonstruálni egy közlekedési rendszer valósidejű állapotát. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy például a metrószerelvények helyzetét nagyjából meg lehetne határozni pusztán annyival, hogy a fel- és leszálló utasokat figyeljük, mert sok utas adataiból már azt is ki lehet következtetni, pontosan mikér érkezett meg a szerelvény.
Ez azért praktikus, mert az utasok figyelése a legtöbb városban már eleve meg van oldva: amikor az utas a kapuban lehúzza a bérletét, kiderül, hol szállt be, amikor pedig az érkezési állomáson kijelentkezik a kapunál, rögtön látszik, hol és mikor szállt le. Az utasok adataiból aztán ki lehet következtetni, hol van a szerelvény.
Számomra egyedül az nem világos, hogyan segít ez például olyankor, amikor egy vonat elakadt az alagútvan – szóval lehetséges, hogy a teljes forgalomfigyelés leváltására azért még nem alkalmas ez a modell. Azért valamilyen költségcsökkentésre jó lehet, nem?