Ha egy képben kéne összefoglalni, mi történik az interneten a közösségi életünkből kinyert adatainkkal
Ez lenne az. Van valami beszédes abban a szituációban, ahogy Mark Zuckerberg ült a kamerák kereszttüzében a kongresszusi meghallgatásának legelején. A Facebook-vezér öt és fél órán keresztül állta a kényelmetlen kérdéseket, személyes felelősséget vállalva a közelmúlt adatlopási botrányaiért.
Így indult a műsor:
Zuckerberg gyakorlatilag pislogni sem tudott volna, anélkül, hogy ne készült volna minden izommozdulatáról sorozatfelvétel. Nem is csoda, hogy halálsápadt arccal vágott neki az eredetileg kétórásra tervezett meghallgatásnak. El lehet indulni ezen a gondolaton, és nincs is messze az, ahogy mondjuk ön és én a Facebookot használjuk, ahol az oldal azokat a billentyűleütéseket is megjegyzi és felhasználja rólunk, amiket le sem írunk, csak kitörlünk, ahelyett, hogy posztolnánk.
Hab a tortán, hogy ha még egyet hátrébb lépünk az eredeti képkivágásból, és a Zuckerberget lerohanó sajtómunkások mögött ott ülnek a kongresszusi tagok, politikusok, jogászok, ügyészek, és kacagnak, sugdolóznak, figyelik az előttük zajló jelenetet. Ugye? Mondtam, hogy beszédes.