A Nike ennyi erővel az Iszlám Államot is támogathatná
Az biztos, hogy a Nike-nak sikerült felrobbantania az év legnagyobb reklámbombáját, melynek robbanófeje nem más, mint az NFL politikai száműzöttje, Colin Kaepernick.
Azóta ezrek égetik és ezrek éltetik (az Index hasábjain is) a céget provokatív és progresszív társadalmi üzenete miatt. És persze megjelentek a fanyalgók is, akik iszonyú álszentnek tartják a multi társadalmi tudatosságát, miközben évtizedeken keresztül a Nike volt a vietnami, pakisztáni és bangladesi gyerekmunkások egyik fő munkaadója, és annak ellenére, hogy a kétezres évek elején becsszóra megígérte, hogy felszámolja a gyakorlatot, a mai napig is alkalmaz erőteljesen rabszolgaüzem-szagú beszállítókat.
De az elismerés, a düh és a fanyalgás mind magára a Kaepernick-szimbólumra összpontosul, a reakciók döbbenetes módon elsiklanak a szlogen baljós üzenete felett. Ugye erről van szó:
Higgy valamiben! Akkor is, ha azért fel kell áldoznod mindened.
Első olvasatra a szlogen nem több egy átlagos motivációs bullshitnél. Csakhogy ha egy kicsit elidőzünk a jelentésénél, akkor hamar elfog a szédület, mivel
ez a frázis nem más, mint a nyugati civilizáció hanyatlásának mottója.
Mert mire is szólít fel - a saját szlogenjeinek jelentésárnyaaltaira nyilván magasról szaró - Nike? Arra, hogy higgyünk valamiben. Ehhez a valamihez azonban nem kapcsolódik semmiféle kritérium, nem kell értelmesnek, építőnek, erkölcsösnek lennie: "Haver, van egy kattanásod? Király vagy!" De ez csak a (semmiképpen nem kategorikus) imperatívusz első fele. Mert a második fele arról szól, hogy akármilyen kattanásod is van, ahhoz akkor is ragaszkodj, ha belerokkansz, ha ragaszkodásodért olyan súlyos árat kell fizetned, amit talán fel sem tudsz becsülni, amit talán környezeted, szeretteid fognak megszenvedni. Nem véletlen az "áldozat" kifejezés használta, ami egy bizonytalan haszonért vagy talán soha meg nem érkező jutalomért cserébe történő totális, kvázi-szakrális elkötelezettséget jelent. Mondjam másként?
Légy fanatikus!
Igen, a Nike lényegében megfogalmazta azoknak a mottóját, akik képesek minden normát áthágva a végsőkig elmenni a legnevetségesebb vagy legszánalmasabb "értékeik" védelmében - pusztán azért, mert ez az övék.
Ez a leírás elég sok korjelenségre illik, de legtisztább formájában a nyugati társadalmakból kikerülő iszlamistákra áll. Az elmúlt évek merénylethullámai követően a dzsihád vonzerejének okát több mérvadó elemzés is abban állapította meg, hogy a másod-harmadgenerációs bevándorlók mind a befogadó ország, mind pedig a hagyományos iszlámtól elidegenedtek, és a radikalizációt nem az iszlám, hanem maga a radikalizáció miatt választották.
Ahogy Olivier Roy iszlámkutató is rámutatott, az Iszlám Államban a fanatizmus nem valamilyen értékkel való azonosulás mértékét jelenti, hanem maga a fanatizmus, a korábbi élettel való teljes szakítás miatt válik értékké. A követőket nem a Kalifátus védelme, a Nyugat elpusztítása hanem
a totális lázadás motívuma vonzza és izgatja a legjobban.
Hey @Nike can Osama get a check? #JustDoIt #JUSTDOLT pic.twitter.com/H1pr4UzLIP
— Romans 1:16 (@RubYaWrong) September 4, 2018