Index Vakbarát Hírportál

Dübörgő földek felett a néma égbolt

tegnap, 21:29 Módosítva: 2023.09.23 21:42
20

2022–ben, több hónapon át tartó rendkívüli aszály sújtotta Európa nagy részét, köztük Magyarországot is.

Az öntözőcsatornák, víztározók, tavak nagy része az Alföldön kiszáradt, és az ország két legnagyobb tavának, a Balatonnak és a Velencei-tónak a vízszintje is jelentősen lecsökkent. Mind az élővilág, mind pedig az itt élők életkörülményei radikálisan megváltoztak.

A gazdálkodók jelentős része nem tudta öntözni termőföldjeit, ezért idő előtt volt kénytelen learatni terményeit, ha volt mit. A kukorica- és napraforgó-állomány az Alföldön és Közép-Magyarország nagy részén megsemmisült, és a búza terméshozama is csak töredéke lett az átlagnak. A kisült gyepeken az állattartók nem tudnak legeltetni és kaszálni, míg a takarmány ára a háromszorosára nőtt, így akik még nem jutottak csődbe, az állomány felszámolása mellett döntöttek.

Ezek a változások már most is negatív hatással vannak a közlekedési, egészségügyi és élelmiszer-ellátó rendszereinkre.

Tekintse meg a további képeinket

A karbonsemlegesség útján

szeptember 16., 19:48 Módosítva: 2023.09.17 17:27
62

Ez a fotóprojekt különböző technológiákat dokumentál, amelyek lehetséges megoldásokat kínálnak a fenntarthatóság és a karbonsemlegesség kialakításában. A fotós innovatív létesítményeket látogatott meg Európa-szerte, Izlandtól Olaszországig, 2020 és 2022 között.

Az ENSZ Emberi Jogi Hivatala, az OHCHR szerint az ember által előidézett éghajlatváltozás a legnagyobb, legáthatóbb fenyegetés a természeti környezetre és a társadalomra, amelyet a világ valaha tapasztalt. Ez arra késztette az Európai Uniót, hogy olyan célokat tűzzön ki, amelyek szerint 2030-ig legalább 55 százalékkal csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását, 2050-re pedig teljesen meg kell szüntetni azokat.

A Net-Zero Transition sorozata a WorldPress 2023 Hosszú távú projekt kategória nyertese. A képeket meg lehet tekinteni a FotoKozma Fesztiválon, Csákváron láthatja a közönség a Szabadság téri parkban, illetve 2023. szeptember 27-től október 1-ig a Planet Budapest 2023 fenntarthatósági expó és élményprogram keretein belül a Hungexpo területén.

Tekintse meg a további képeinket

Addig nem fogod fel, mennyit szemetelsz, míg el nem lep a saját hulladékod

szeptember 9., 17:26 Módosítva: 2023.09.10 17:54
40
Gregg Segalt gyerekkora óta foglalkoztatja a sok felesleges szemét. A fő okának a folyamatos növekedési kényszert látja, aminek következtében a cégek egyre rosszabb minőségű termékeket állítanak elő egyre nagyobb mennyiségben, ezáltal egyre több szemét keletkezik.

Gregg ezt a tendenciát kívánta bemutatni a sorozatával. Felkérte a családját, a barátait és a szomszédokat, hogy egy hétig gyűjtsék a háztartási hulladékot, hogy elkészíthesse róluk a szemétportréikat. Mivel a hulladékot nem akarta kivinni a természetbe, ezért saját udvarában készített négy különböző mesterséges díszletet. Képeivel üzeni, hogy télen-nyáron, azaz egész évben körbevesz minket a szemét, akár vízben, akár erdőben megtalálhatóak a civilizáció nyomai. A szemét mindenhol ellep bennünket.

Azzal, hogy a fotós megszemélyesíti a szemét ügyét, sokakban érzelmet vált ki. Egyesek tehetetlennek érzik magukat, mert nem az ő hibájuk a hulladékgyártás, másokban pedig elindul a változás gondolata. A sorozat nemcsak szemétportré, hanem társadalmi lenyomat is, instant régészeti lelet, amely a jelenben mutatja a civilizáció maradványait.

Tekintse meg a további képeinket

A hátulról lőtt emberek azonosítása

szeptember 2., 11:10 Módosítva: 2023.09.04 12:12
Lefejezett emberek, kisgyerekek puskával, kommunista felvonulás, bőrkabátokban férfiak, prostituált plüssjátékkal, kerékpár az égben. Freddie Mercury képe előtt álldogáló sörhasú kopaszodó férfiak. A világ fekete-fehér és színes lenyomatában pillanatok alatt elevenedik meg a való élet. Benkő Imre fotográfus Mai Manó Házban megnyílt kiállításán jártunk.

Lassan már minden a retróról szól. A ruhák, a cipők, a tárgyak, a zenék, és a művészet mind az elmúlt harminc év nosztalgikus utánérzésével van jelen a mindennapjainkban. A mai fiatalok megtalálták azt a világot, amiben a mai ötvenesek nőttek fel, és követelik azt az életérzést, amely elhozta a szabadságot a kommunista diktatúrák bukásával. Nekik a nosztalgia a háromcsíkos poliészter anyagú, oldalt felsliccelt, csillogó, futásra használt rövidnadrágban testesül meg, vágyódnak a Tisza cipő után, és csodálják John Travolta hajviseletét.

Arról már sokkal kevésbé szól a nóta, milyen volt akkor mondjuk egy majális, és hogyan szórakoztak az emberek. Azt tudja mindenki, hogy nem volt okos a telefon, és nem volt digitális a világ, de kellenek nagyon a fogódzók a korszak vizualizálásához is. Ehhez pedig a fényképnél nincsen jobb médium.

A nyolcvanéves Benkő Imre hazánk jelenkori történelmének az egyik legfontosabb szemtanúja. 

IKONIKUS NIKON GÉPÉVEL LEFOTÓZTA AZ UTÓKORNAK MINDAZT, AMIRŐL VÁROSI LEGENDAKÉNT HALLANI NÉHA A BARÁTI ÖSSZEJÖVETELEKEN.

Ő nem kérdezett, csak jelen volt, némán, feltűnés nélkül beleolvadva a tömegbe, hogy ne vigyék el a karhatalom emberei és ne törjék össze a gépét, mert olyat örökített meg, amiről kellemetlen lett volna beszélni. Ő az autonóm riport műfajának egyik legjelentősebb magyar képviselője, leghíresebb sorozatában 1987 és 1995 között örökítette meg Ózd, az Acélváros megrendítő végnapjait. 

A mostani kiállítás anyagának gerince a Városliget életét mutatja. Azt a felvonulási teret, ahol látunk május elsejei felvonulást a kommunista időkből, melegfelvonulást a rendszerváltás után, Nemzeti Vágtát napjainkban. A kiállításon azt látjuk, hogy embereket fényképez. Hátulról, fej nélkül, ferdén, nem retusálva, valóságosan ragadja meg egy békétlen világ békés pillanatait.

Városliget menni Amerika

A Városliget, akárcsak egy képzeletbeli komp (Ady Endre után szabadon), néha kelet, néha nyugat felé ráncigálta az embereket. Benkő Imre fotóin látjuk a május elsejei felvonulást, ahol a pártvezetők óriási tribünön állva nézik, hogy a tömeg geometrikus alakzatokba rendeződve ünnepli az akkori szocializmust, miközben ha szabadságot nem is, de meleg sört és hideg virslit akármekkora mennyiségben kínálni tudtak.

Benkő fotóin megjelennek a melegfelvonulás képviselői is, amint bizonytalanul, némileg szorongva próbálják megélni a szabadságukat. Aztán azt is látjuk, ahogy a Nemzeti Vágta közönsége szembesül a magyar múlttal, bár nekik lovak helyett már csak lóerő jutott, abból is inkább a tíz évnél idősebb és használt kategória. De azt is látjuk, hogy Benkő fényképein várakoznak az emberek.

TÉTLENÜL ÁLLDOGÁLNAK, MINTHA VÁRNÁNAK VALAMIRE. CSODÁRA, MEGVÁLTÁSRA, KI TUDJA, MIRE. TALÁN ŐK SE TUDJÁK. CSAK VÁRAKOZNAK.

Olcsó életek lenyomatai

Benkő Imre képein a kisemberek világa kel életre. Első olvasatban olcsó életek ezek, olcsó emberek olcsó szórakozása, de ha egy kicsit tovább álldogálunk a kiállításon, képesek leszünk meglátni a fényképek mögötti csodát. Benkő a legfontosabb pillanatokat kapja lencsevégre. Látjuk például, ahogyan egy kisfiú egy alumínium űrhajóban komoly arccal ül, és a fotós elkapja azt az arckifejezését, amikor a gyerek gondolatban bejárja a világűr legfontosabb bolygóit, miközben a valóságban éppenhogy csak döcög az a körhinta.

Vagy azt is látjuk, hogy a céllövöldében egy apa büszkén néz a fiaira, akik megmutatják, hogy ők is tudnak a légpuskával lőni, ám az egyik fiú ügyetlenül és rosszul a hóna alatt támasztja meg a puskát, miközben céloz, ami így, még az is lehet, hogy ki fog esni a kezéből. De az később jön, most még a várakozással teli pillanatban vagyunk. Az apa magát látja a fiaiban, azt, hogy ezekből a kölykökből is ember lesz végül, az anya pedig boldog, hogy végre nem szidni kell a lurkókat, bár némi aggodalom mindig látszik az anyák tekintetében. Egy egész család élete elevenedik meg a szemünk előtt, történetet látunk, amely akár a sajátunk is lehetne.

Tekintse meg a további képeinket

Sportági világsztárok szórakoztak és szórakoztattak Budapesten

augusztus 28., 19:58 Módosítva: 2023.08.29 16:31

Budapest két helyszínnel, a fő attrakcióként szolgáló, az eseményre épített Nemzeti Atlétikai Központtal, valamint a belváros legszebb részén kialakított ideiglenes versenypályával – ahol a gyaloglószámokat, majd a maratonfutást bonyolították – rendezte meg augusztus 19. és 27. között az atlétikai világbajnokságot. A 49 versenyszámra 202 országból összesen 2187 atléta nevezett, ami a résztvevők számát illetően rekord a szabadtéri vb-k 40 éves történetében.

A helyszínre kilátogató 400 ezer ember – több mint száz országból érkeztek hazánkba vendégek kimondottan az eseményre –, valamint a történéseket a televízió előtt követő több száz millió, egyes becslések szerint egymilliárd néző színvonalas versenyt láthatott, megannyi felejthetetlen, sporttörténelmi pillanattal.

A legutóbbi, tavalyi vb 44 egyéni világbajnoka közül 38 szállt ringbe a címvédésért, akadt, amelyiküknek összejött, másikuknak nem. De a sport, az élet már csak ilyen. Ahogy minden sporteseménynek, a budapesti világbajnokságnak is megvoltak a sztárjai, még akkor is, ha ezek a sztárok nem feltétlenül „itt és most” születettek, előéletük alapján akár már kijárt számukra a megkülönböztetett figyelem.

Egyikük a svédek többszörösen megkoronázott rúdugrókirálya, Armand Duplantis volt, aki Magyarországon először ugrott hat métert. Aztán kisvártatva követte példáját a Fülöp-szigeteki Ernest John Obiena is, de a favoritban volt még tíz centiméter plusz – sajnos a 623 cm-es világrekord nem, pedig próbálkozott vele becsülettel –, ami aranyéremhez segítette. A férfi magasugrásban aranyérmes olasz Gianmarco Tamberi showmanként is megállta a helyét. A férfiaknál távolugrásban a görög Miltiadisz Tentoglou, a nőknél hármasugrásban a venezuelai legenda, Julimar Rojas nyert az utolsó ugrásával, utóbbi sorozatban negyedszer nyerte meg a számot a vb-n.

A gyaloglóknál 20, illetve 35 kilométeren is spanyol versenyző győzött, ráadásul mindkettő duplázott: a férfiaknál Álvaro Martín, a nőknél María Pérez. Kalapácsvetésben is egy nemzet képviselői gyűjtötték be az aranyérmet, a férfiaknál Ethan Katzberg, a nőknél Camryn Rogers, így Kanadának már három vb-érme van a versenyszámban.

A futóknál egy 26 éves amerikai, Noah Lyles volt az abszolút sztár, egymaga három aranyérmet gyűjtött, közte a legklasszikusabb számnak számító 100 m síkfutást, valamint 200 m-en sem talált legyőzőre, és tagja volt a 4×100 m-es váltónak is. A nőknél a két favorit az amerikai Sha'Carri Richardson, valamint a jamaicai Shericka Jackson óriási csatákat vívott egymással, úgy az egyéni, mint a váltószámokat illetően. Utóbbi ráadásul minden idők második legjobb idejével nyerte meg a 200 m-t, mindössze hát századdal maradt el Florence Griffith-Joyner megközelíthetetlennek tartott 21,34 másodperces világcsúcsától, amit a szöuli olimpián futott a 38 évesen elhunyt amerikai atléta.

Tekintse meg a további képeinket

Nézegessen gyönyörű fotókat egy űrhajósról, aki bejárta a világot

augusztus 26., 19:49 Módosítva: 2023.08.27 18:29
100

A FotoKozma kültéri fotófesztivál, amelynek központja Csákvár, egyedi koncepció alapján épül fel a Vértesben. 29 kiállítás mutatja be Csákváron és a környező településeken, hogy miként vegyülnek a sajtófotók és a klasszikus természetfotók az autonóm művészeti alkotásokkal. Mind egy céllal jöttek létre, hogy fókuszáljanak az ember és a természet kapcsolatára, és a lehető legközelebb vigyék az embert a természethez.

Ilyen Andrew Studer is, akinek képeivel rengeteg közösségi oldalon találkozhatnak a fotósok. Az Instagram-sztár fantasztikus, mesébe illő képeivel és egy űrhajóssal hívta fel magára a világ figyelmét. A Space to Roam projektjében ugyanis egy űrhajós áll a középpontban.

A projekt egy űrhajós felfedezésein keresztül mutatja be az űrbéli tájakat, amelyek itt a Földön fellelhetőek: az antarktiszi hatalmas, földön kívüli lényekre emlékeztető pingvinkolóniától kezdve az afrikai ars-szerű tájakig. Az angol nevén Space to Roam sorozat rivaldafénybe helyezi bolygónk szépségét, egy földönkívüli szemén keresztül vezeti végig a nézőt földünk szürreális tájain, amelyek szépségükkel megállítanak, és megbecsülésre ösztönző módon elgondolkodtatnak minden bolygólakót.

A fotós elkötelezettsége Földünk megóvása iránt és annak bemutatása hozta létre ezt projektet, amit saját utazásai során készített. A képein nem használt komolyabb digitális utómunkát.

Tekintse meg a további képeinket

Meglepő képen a természet és az ember olykor bonyolult kapcsolata

augusztus 25., 19:22 Módosítva: 2023.08.26 17:27
24
Áder János ma, 2023. augusztus 25-én megnyitotta Csákváron a FotoKozma nemzetközi kültéri természetfotó-fesztivált, amely az ember és a természet kapcsolatára fókuszál már harmadik éve.

A FotoKozma nemzetközi fotófesztivál idén augusztus 26-tól egészen október végéig várja a látogatókat és a fotózás kedvelőit a Vértes szívében, Csákváron, illetve a környező településeken. Terek, parkok és kirándulóhelyek vannak tele fotókkal, amelyek az ember és a természet kapcsolatáról szólnak.

A FotoKozma fesztivál főtámogatója az idén a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány, amelynek kuratóriumi elnöke Áder János, aki a fesztivál fővédnöke is egyben. A volt köztársasági elnök alapítványa a rendezője többek között a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expo és Élményprogramnak, amely szeptember 27-től októberi 1-ig a budapesti Hungexpón várja a látogatókat.

A Planet Budapest 2023 keretében szakkonfenciákat szerveznek a zöld finanszírozásról, a megújuló energiáról, a természetközeli mezőgazdaságról, a vízgazdálkodásról, valamint a csomagolásról. A szakmai és érdeklődő közönség a fenntarthatóság felé vezető úton megjelenő technikai újításokkal és módszerekkel találkozhat, amelyekkel mindennap többet tehetünk Földünk védelméért.

Tekintse meg a további képeinket

Hongkongban 50 év elteltével sem fakul Bruce Lee öröksége

július 22., 15:22 Módosítva: 2023.07.23 19:22
Rövidre mért földi élete ellenére a sportban és a filmiparban egyaránt mély nyomokat hagyott a hongkongi származású Bruce Lee, aki ötven évvel ezelőtt, 1973. július 20-án hunyt el. Rendkívüli öröksége öt évtized távlatából sem fakul, az egy jóval modernebb, minden ízében megváltozott világban is üzenetet hordoz a mindennapi emberek számára, függetlenül azok foglalkozásától, származásától, nemétől és életkorától.

Hongkongi származású szülők gyermekeként Bruce Lee az Amerikai Egyesült Államokban született ugyan, de miután a család visszatért „az őshazába”, lényegében ő már ott nőtt fel. Édesapja révén hamar, pár hónapos korától szerepelt filmekben, majd gyerekszínészi képességeit a különböző sportágakból – elsősorban a karatéból, de a thai bokszból, az ökölvívásból és egyéb keleti harcművészeti irányzatokból – hozott felépítéssel és mozgáskultúrával gazdagította, illetve kamatoztatta felnőttként. Még nem volt 20 éves, amikor az útját még mindig csak kereső Lee az USA felé vette az irányt, ahol kisebb szerepeket kapott, és tévés sorozatban is szerepelhetett, miközben még kungfut is oktatott, hogy megéljen. Az igazán nagy, földrészeket is meghódító áttörésre azonban vissza kellett térnie Hongkongba, ahol végre révbe ért, megtalálta és kifejezésre juttatta önmagát, életműve pedig kiteljesedett: A nagyfőnök, a Tomboló ököl, A sárkány útja és A sárkány közbelép című alkotásokkal megváltotta magának a világhírnevet! Amit aztán rövid ideig élhetett meg. A hongkongi sárkány földi „szárnyalása” mindössze két évig tartott: rendkívül fiatalon, 32 évesen elhunyt. Bruce Lee legendáját csak fokozták váratlanul korai halálának furcsa, rajongói számára elfogadhatatlan körülményei. Nagy filmjei nemcsak kibírták az idő múlását, hanem egyszerűségük ellenére is a mai napig nézhető, vállalható alkotások, a karatefilmek számára pedig az alfát és ómegát jelentik.

Bár Ázsiától távolodva jelenleg már talán nem jelent annyit egy átlagember számára Bruce Lee neve, mint 10, 20, 30 vagy 40 éve, a sárga kontinensen ez az állítás biztosan nem állja meg a helyét, Hongkongban pedig a mai napig egyenesen virágzik a kultusza. Azon aligha lehet csodálkozni, hogy az őt gyerekként filmvásznon látó, mostanra azonban tisztes ősz hajat viselő, időközben nagyszülőkké váló emberek számára még most is személyes motivációt jelentő sztár, aki annak ellenére hatással van mindennapjaikra, gondolkodásukra, a mindennapos testmozgásukra, hogy már ötven éve csupán az emlékét vihetik magukkal az edzőtermekbe, a sportolásra alkalmas szabadtéri helyekre.

Tekintse meg a további képeinket

Magyar fotósokat díjaztak az AstroCamera 2023-as versenyén

július 15., 19:45 Módosítva: 2023.07.18 14:36
58
A lengyelországi Gdanskban található Hevelianum Természettudományi Múzeum idén a tizenegyedik alkalommal hirdette meg az AstroCamera nemzetközi asztrofotósversenyt. A verseny ötlete a leghíresebb gdanski csillagász, Jan Heweliusz születésének 400. évfordulóján vetődött fel, azóta minden évben Heweliusz születésnapján rendezik a megméretést.

Mi az AstroCamera verseny?

Az első három évben kizárólag lengyelek vettek részt a versenyen, 2014-től azonban az AstroCamera a nemzetközi színtérre lépett. A győzteseket pénzjutalom és különlegesen tervezett szobrok várják, amelyeket Tomasz Radziewicz helyi szobrászművész készít. Hűen a hagyományokhoz idén is három kategóriában várták a pályaműveket: mélyég-objektumok, a Naprendszer égitestjei és asztrotájképek. A beérkezett több száz képet idén tíztagú zsűri értékelte, melynek tagjai: Magdalena Maszewska (csillagász, zsűri elnöke), Krzysztof Czart (ESO), Piotr Gnacinski (Gdanski Egyetem), Bogdan Jarzyna (asztrofotós), Wojtek Korsak (Lengyel Fotóművészek Szövetsége), Maciej Mikolajewski (Urania), Bogna Pazderska (csillagász), Przemyslaw Rudz (Lengyel Űrügynökség – POLSA), Sebastian Soberski (Lengyel Csillagászati Egyesület – PTMA) és Magdalena Wiecek-Olszewska (csillagász, volt zsűrielnök).

Tekintse meg a további képeinket

Ezeknek a gyerekeknek van rám szüksége

június 29., 19:01 Módosítva: 2023.07.01 09:33

Az egyik legaktuálisabb téma ma Magyarországon az oktatás, illetve a pedagógusok ügye, amely nagy nyilvánosságot kap, főként a sztrájkoknak, majd a polgári engedetlenségi akcióknak köszönhetően.

A pedagógus-szakszervezetek béremelésre vonatkozó követelésére válaszul a kormány 2022 év elején tíz százalékos ágazati szakmai pótlékemelést hajtott végre, amely bőven a várakozásokon alul maradt. Ennek hatására a szakszervezetek a következő időszakban figyelmeztető sztrájkot és határozatlan ideig tartó munkabeszüntetést is szerveztek.

A kormány tavaly februárban rendeletben fektette le a sztrájk új szabályait, a módosítás később törvényi erőre is emelkedett. A változás komoly felháborodást váltott ki, a tanárok ezután kezdtek polgári engedetlenségbe.Tavasz végén az oktatás ügye átkerült a belügyi tárcához, ősszel pedig elbocsátottak 14 polgári engedetlenségi akcióban résztvevő pedagógust.

A tiltakozás 2023-ban is folytatódott, eleinte amiatt, mert a kormány a régóta követelt 50 százalékos béremelés helyett idén januárban is egy 10 százalék körüli pótlékemelést biztosított. Erre jött még rá a státusztörvény-tervezet, ami újabb tüntetéshullámot indított el.

Virág frissen végzett óvodapedagógusként állt munkába 2022 augusztusában. Egyetemi évei alatt bízott benne, hogy javul a pedagógusi hivatás mind hivatalos, mind társadalmi megítélése, de döntésére kevéssé voltak hatással az olykor nehéz körülmények, mindig is gyerekekkel szeretett volna foglalkozni. Igaz, megélhetéséhez szükség van jelenleg szülői támogatásra, később pedig akár pluszmunka vállalására is.

„Ezt akartam csinálni, most is ezt akarom csinálni, nem foglalkozom a körülményekkel, azzal foglalkozom, ami ott történik, ami nap mint nap feltölt, és amit nap mint a nap a gyerekekkel csinálhatok” – mesélte.

Dolgozhatna egy magánintézményben is, de úgy gondolja, az állami intézményekben lévő gyerekeknek van szüksége arra a pluszra, amit ő adhat, hiszen a pedagógusoknak kevesebb ideje és módja van foglalkozni az oda járó gyerekekkel.

Egyre inkább megerősödött bennem, hogy ezeknek a gyerekeknek van rám szüksége, nem pedig a magánóvodába járó hétfős csoportnak, ahol amúgy is foglalkoznak velük. (...) A pénz talán az egyetlen, ami motivál arra, hogy magán, de amúgy ez egy nagyon jó hely számomra

– tette hozzá.

Tekintse meg a további képeinket

266 ezren a Petőfi utcából

június 25., 06:25 Módosítva: 2023.06.28 06:33
A születése óta eltelt két évszázadban divat volt azon töprengeni, mit gondolna ma Petőfi Sándor. A Pictorial Collective fotósai inkább arra voltak kíváncsiak, hogy ha most indulna vándorútjára, vajon mit látna: hogyan élnek ma a magyarok?

Petőfiről nevezték el a legtöbb utcát Magyarországon, ha egymás mellé tennénk mind a 2800-at, az Atlanti-óceánig is eljuthatnánk. A Pictorial Collective dokumentarista fotóskollektíva kilenc tagja a Petőfi utcák 266 ezer lakóját fotózta az elmúlt másfél évben. A képeiken kirajzolódó, határon túlra is átnyúló képzeletbeli Petőfi utca a mai magyar társadalomról ad szubjektív látleletet.

Petőfi Sándor kultusza már a XIX. században nagyra nőtt, az pedig szinte burleszkbe illő, ahogy az elmúlt kétszáz évben minden politikai rendszer magához próbálta hajlítani az aktualizált Petőfi-képet. A gyorsan nemzeti vátesszé emelt Petőfi iránt senki nem maradhatott közömbös, így az összes rezsim róla nevezett el rengeteg keze ügyébe kerülő művelődési házat, könyvtárat, laktanyát és utcát. A több hullámban futó közterület-átnevezési kampányok pedig elkerülték Petőfit, akiről például a keményvonalas sztálinista Rákosi-diktatúrában is tonnaszámra nevezték át az addig Habsburgokról elnevezett magyarországi utcákat. Persze nem a települések legfontosabb közterületeit, hiszen azokat a kommunizmushoz közvetlenül köthető embereknek és jelszavaknak tartogatták, ezért fotósaink is inkább a falvak és városok mellékutcáiban kutakodtak.

Az elmúlt két évszázadban rengeteget mozdult előre a világ és benne Magyarország is. Többet fejlődtünk a reformkor óta, mint az államalapítás óta addig eltelt 800 évben összesen. Persze volt honnan, Petőfi korában a társadalom nagy része még írástudatlan zsellérekből állt. A Pictorial Collective mai fényképeit elnézve azért mégis erősen kétséges, hogy „a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet”-e már, és Petőfi valószínűleg nem gondolná ma sem, hogy „megálljunk, mert itt van már a Kánaán”.

A képeken nem a mélyszegénység és a nyomor a szembeötlő, mert nem is ezzel találkoztak leggyakrabban a fotósok országjárásuk során, hanem a szürkeséget szépítgető népi barkácsesztétikával, ami gyakran a létbizonytalanságot hivatott elfedni. Pedig környezetünk folyamatosan visszahat ránk. De vajon a név tényleg kötelez, és működik a genius loci, a hely szelleme? Fontos, hogy kiről nevezzük el az utcáinkat? Hatással van Petőfi szellemisége egy Petőfiről elnevezett általános iskola tanulóira?

Tekintse meg a további képeinket

Melegh Noémi Napsugár nyerte a Hemző-díjat

június 11., 16:17 Módosítva: 2023.06.13 21:15

Melegh Noémi Napsugárt választotta a zsűri az öt finalista közül az idén a Hemző-díjra. Humanizmusa, tudatos alkotói gesztusai, óriási munkabírása és változatos stiláris megközelítése miatt emelkedett ki a tavaly is már finalista fotográfus a nagyon színvonalas mezőnyből 2023-ban. A zsűri azt is nagyra értékelte, hogy bár Melegh Noémi Napsugár éveken át követi egy-egy témáját, de sok új projektbe is belefog, amellett hogy a napi riporteri munkáját is igazán magas színvonalon végzi. 

A díjazott mellett a finalistákat, Mohos Zsófiát, Rostás Biankát, Szajki Bálintot és Zoltai Andrást is méltatták a 2023-as Hemző-díj ünnepélyes átadásán. Az idén már tizedszer hirdették meg a Hemző Károly-díj pályázatát. A 35 év alatti magyar fotográfusnak adható elismerést a Hemző Károly Alapítvány hívta életre azzal a szándékkal, hogy ápolja a nagyszerű magyar fotográfus, Hemző Károly emlékét, és segítse a fiatal magyar fotósokat.

A Hemző Károly Alapítvány kuratóriumából álló zsűri – Lajos Mari, Hemző özvegye, Salvarani Zsófia, a művész nevelt lánya, valamint Korniss Péter, Bánkuti András és Bácsi Róbert László fotográfusok, illetve az alapítvány titkára, Szarka Klára – tizenhárom jelölt közül választotta ki az öt finalistát és közülük a díjazottat. A finalisták és a győztes munkáiban többek között a hátrányos helyzetű vidéki fiatalok élete, a palóc hagyományok, a klímaváltozás és a víz problematikája, a ritka betegséggel élő ember küzdelme és egy zalai buddhista szerzetes sorsa is fókuszba került.

Az idén a díjátadót a Hemző-maraton keretében rendezték meg a Capa Központban június 11-én. A tavalyi nyertes Ruprech Judit kiállítása, a Szelíd szabadság megnyitója mellett vetítés és beszélgetés, valamint filmpremier is várta a közönséget.

Tekintse meg a további képeinket

A diszfunkcionalitás diszkrét bája

május 27., 19:51 Módosítva: 2023.05.31 07:05

„Ott tartunk, hogy a semmittevést is tanulni kell. Legalábbis azt, hogy megengedjük magunknak, hogy a dologtalanságot ne érezzük időpocsékolásnak, és ne szorongjunk, ha épp nem foglalkozhatunk a munkánkkal, nem tanulhatunk, nem tájékozódhatunk a világ dolgai felől ötpercenként. Az információs túltelítettség korszakában, ahol a közösségi média és az okostelefonjaink a figyelmünkkel kereskednek, öt perc az új negyvenöt perc, az új mértékegység, ameddig még talán mindenki tud egy dologra koncentrálni. Legalább nem tizenöt másodperc, ahogy a social media platformokon jósolták nemrég – mostanra ott is igény mutatkozik a kifejtősebb, öt-tíz perces tartalmak iránt.

Standovár Júlia Everyday dilemmas [Mindennapi dilemmák] című munkája a mindennapi kudarcokról, a döntéshozatal lélektanáról, a szorongás különböző formáiról szól. A sorozat kezdődarabja mindezzel összefüggésben szintén a már emlegetett öt perccel foglalkozik. A 5 minute rule [Ötperces szabály] cím egy terápiás beszélgetés során felmerülő, mindennapokban alkalmazható egyszerű módszerre utal, amelynek lényege, hogy ha nehezen indul a reggel, vagy azt érezzük, hogy még az ágyból felkelni sincs motivációk, akkor tegyünk egy kísérletet, válasszunk ki egy feladatot, tennivalót a napi listánkból, és tűzzük ki azt a célt csupán, hogy öt percig csináljuk. Ha azután sem megy, akkor inkább feküdjünk vissza az ágyba (amennyiben megtehetjük), ha pedig beindulunk, akkor meg már rég túl leszünk az öt percen, mire észrevesszük, hogy szinte kész is vagyunk vele. Jó ez az öt perc, jó tudatosítani, hogy az idő ekkora kis szelete is értelmet tud adni egy egész napnak. Az időkorlátokról, a heti bontású naptároldalakról, a karóránkról általában az jut eszünkbe, hogy akadályoznak, beszabályoznak minket, arra már ritkábban gondolunk, hogy mint minden korlátba, ezekbe is bele lehet kapaszkodni.

Tekintse meg a további képeinket

Huszonhét mosoly a világ legnagyobb nyomornegyedében

április 22., 20:19 Módosítva: 2023.04.23 13:46

Helyek és világok, melyeket nem ismerünk, amikkel nem találkozunk nap mint nap. Ha nyakunkba kapnánk a planétát, és elutaznánk olyan országokba, ahol az életkörülmények merőben eltérnek az átlagban megszokottól – mondjuk a harmadik világ országaiba –, kezdetben zavar lenne úrrá rajtunk. Vannak ezekben az országokban olyan helyek, melyektől óva intik az odalátogató turistát, így

kevesen teszik meg, hogy bemerészkednek ezekre a számunkra ismeretlen területekre.

Mégis, az ottani emberek – ellenséges reakció helyett – sokszor éppoly értetlenséggel tekintenek a mi kultúránkra. Számukra az a szokatlan, miért érdeklődünk az ő mindennapjaik iránt. Ezt a kontrasztot mutatja meg egy frissen megnyílt budai tárlat.

Tekintse meg a további képeinket

Homokhátság: fotóesszé a pusztuló dél-alföldi tanyavilágról

április 15., 20:49 Módosítva: 2023.04.17 07:05
A Fotóriporteri Életműdíjat 2023-ban Németh György fotográfus kapta a kuratórium egyhangú döntése alapján. A Szegeden élő fotográfus, grafikus, karikaturista és tanár fiatalon a Szegedi Fotóklub KONTAKT alkotócsoport tagja volt. Amatőrként mindig profi szeretett volna lenni, és az is lett.

A Capa Központ indoklása: „Németh György az MTI fotóriportereként több évtizeden keresztül tudósított képeivel a Csongrád megyei eseményekről. Ott volt mindenhol, ahol történt valami, jött-ment, meg sem állt. A napi- és hetilapok kérésére külön munkákat is elvégzett, és ezt tette mindig magas színvonalon, az adott médium igényei szerint, kilépve a hírügynökségi sémákból. Rengeteg tanulás és megfigyelés van a jelentős életmű mögött. A fotóriporteri tevékenységén kívül Németh György nevéhez szorosan hozzátartozik elmélyült, jelentős fotódokumentarista munkássága is. Egyszerűen, a természetes fényeket és a természetes mozdulatokat, a »valóságot« fotózta. Olyan fotográfiákat készített, amelyek segítenek továbbgondolni a történeteket, vagy ahogy ő fogalmazott: olyan képeket készített, amelyek tovább mozognak. A lét és az elmúlás pillanatai érdeklik: ami éppen van. Számára a fotózás a világ megismerését és a világon való elgondolkodást jelenti. Németh György így fogalmaz: »Ha felemelsz egy gépet, gyakorlatilag bekeretezed a világ egy részét egy bizonyos pillanatában. Szó szerint ellopod, kiválasztod, márpedig, ha választ az ember, akkor gondolkodik«.”

A Fotóriporteri Életműdíjat a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ alapította a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Fotóriporteri Szakosztályának szakmai partnerségével 2018-ban. A díjat első alkalommal 2018-ban Urbán Tamás, majd 2019-ben Szebeni András, 2020-ban Rédei Ferenc, 2021-ben Benkő Imre és 2022-ben Fejér Gábor kapta.

Tekintse meg a további képeinket

Más, mégis ugyanaz

április 8., 20:02 Módosítva: 2023.04.09 20:39

A Budapest FotóFesztivál Erzsébetvárossal együttműködésben hagyományteremtő céllal pályázatot hirdetett 35 év alatti fotográfusok számára csoportos kiállításon való megjelenésre. Az évente meghirdetett pályázaton a nyertes alkotók munkái által a K6 Galériában, a BPF kiemelt eseményeként mutatkozik be a kortárs magyar fotográfia legifjabb generációja. A tematikailag kötetlen felhívás arra keresi a választ, hogy mi foglalkoztatja most a fiatal fotográfusokat, melyek azok a tematikák, kérdések, melyek mentén sorozataik / portfóliójuk formálódik. A kiállítás kurátorai főként az eredetiséget, a nem konvencionális látásmódot, megközelítést részesítették előnyben a témák és a koncepciók tekintetében is.

A Fresh Meat idei válogatása a fiatal felnőttek útkeresésével szembesít. Útkeresés: más, mégis ugyanaz generációról generációra. Szembenézés a múlttal, ismerkedés a testünkkel, az anyasággal. Reflexió az elmúlt években mindent meghatározó járványra, a felgyorsult, követhetetlen világra. Saját magunk és a környezet kizsigerelésére, a táj és magunk közé húzott ideiglenes (?) falakra.

A hét bemutatkozó fotós alkotásai 2023. április 23-ig a Klauzál6 Projekt Galériában láthatóak.

A kiállítás kurátorai: Mucsy Szilvia és Somosi Rita.

Tekintse meg a további képeinket

Csigaszem és rókapuszi: tavaly is varázslatos volt Magyarország

április 5., 12:02 Módosítva: 2023.04.07 16:44

A Varázslatos Magyarország átadta a 2022-es természetfotó-pályázatának nagydíját, és megnyitotta idei fotókiállítását a Magyar Nemzeti Múzeumban. A pályázaton kilenc kategóriában, csaknem négyezer képpel versenyeztek a fotósok.

A természetfotó-pályázatok között különlegesnek mondható a Varázslatos Magyarország, hiszen a fotósoknak a havi pályázatok mellett egész évben teljesíteniük kell, hogy pontszámaik alapján a ranglista élére kerüljenek. Az évad legsikeresebb fotósa Daróczi Csaba lett, aki a magyar természetfotó nagydíját és az azzal járó Arany Daru szobrot is megnyerte. Második helyen Kaszás Norbert, harmadik helyen pedig Kocsis Ferenc végzett.

Daróczi Csaba a Varázslatos Magyarország pályázatát hetedik alkalommal nyerte meg, idén kizárólag a kompakt kategóriában versenyzett, így csak mobiltelefonnal és GoPro kamerával készült fotókkal pályázott.

Az előző évadban zsűritag voltam a pályázaton, és már akkor megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék egy kísérletet csinálni, hogy lehet-e az embernek esélye, ha csak telefonnal és akciókamerával készít képeket. Leginkább azt szerettem volna demonstrálni ezzel, hogy egyszerű eszközökkel is lehet jó képeket készíteni, csak megfelelő kreativitás kell hozzá. A profi felszerelés a lehetőségeket növeli, több mindent le tudsz fényképezni vele, de ha megtalálod a megfelelő témát, akkor azt egy telefonnal is meg lehet jól csinálni

– mondta Daróczi Csaba az Indexnek.

Tekintse meg a további képeinket

Mellek és fenekek juttatták a csúcsra a cseh remeket

április 1., 18:58 Módosítva: 2023.04.03 11:32
Jan Saudek fotográfus képeiből a Műcsarnokban nyílt kiállítás. A különleges, polgárpukkasztó felvételek alkotója, a lázadó zseni munkásságában a túlfűtött erotika mellett a cseh humor frivol burleszkjelenetei is felfedezhetők.

Annak ellenére, hogy Jan Saudek már évtizedekkel korábban elkezdett fényképezni, az 1990-es években a festészet és a fotográfia világát ötvöző erotikus képeivel dolgozta be magát a köztudatba. Az alkotó világlátására rányomta a bélyegét a második világháború: ikerbátyjával együtt szemtanúi voltak Prága náci megszállásának és a koncentrációs táborok szörnyűségeinek.

Karrierje első harmincöt évében Csehszlovákia diktatórikus légkörében, elszigetelten dolgozott, igyekezett a hatóságok figyelmét nem magára vonni. A hatvanas évek közepéig szolidan elrendezett pillanatképeket készített. Visszatérő témái a gyermekkor ártatlansága és az illúziót vesztett felnőttlét ütköztetése volt.

Az idő múlásával egyre összetettebb képeket alkotott, jelmezekkel, kiegészítőkkel, állandó háttérként használva penészfoltos műteremfalát. Az emberekben meglévő kettősség, a jó és a rossz, a lélek magasztossága és a test bujasága Janus isten két arcaként jelent meg retorikus képein.

Az 1970-es évektől az élet valóságának megragadására törekvő műveiben végleteket, víziókat ábrázolt: ezek a jegyek az elszenvedett traumákra és zaklatott szerelmi életére utaltak. A fotós számára a test nem más, mint az élet vizuális metaforája: egy formátlan, öreg test is kifejezheti a szépséget.

Tekintse meg a további képeinket

Ukrajnai háború, pusztuló környezet, erőszak és szervkereskedelem

március 31., 19:47 Módosítva: 2023.04.01 18:22

A World Press Photo 66. sajtófotó-pályázatán kihirdették a régiós díjazottakat. A versengésben ezúttal 127 ország 3752 fotósának 60 448 képe indult.

Tavaly teljesen megújult a pályázat. A világot hat régióra osztották (Afrika, Ázsia, Európa, Észak- és Közép-Amerika, Dél-Amerika, Délkelet-Ázsia és Óceánia). Ezekben a regionális zsűri választja ki először a négy kategória nyertesét, majd a 24 nyertes közül választ ki végül a World Press Photo verseny központi zsűrije minden kategóriában egy-egy, vagyis négy fődíjast. Fontos megjegyezni, hogy nem a fotós nemzetisége alapján sorolják a nevezett műveket régiókba, hanem a képek készítésének helyszíne alapján. A központi zsűri döntését április 20-án hozzák nyilvánosságra.

Azok a fotók, amelyeket 2022 megjelenítéséhez választottunk, jelzőpontok az időben is, és egyben történelmi dokumentumok. Ezek alapján pedig a jövő generációi majd el tudják dönteni, milyen is volt az az esztendő, és remélhetőleg tanulnak is belőle

– mondta a központi zsűri elnöke, Brent Lewis, a The New York Times képszerkesztője.

Tekintse meg a további képeinket

Guatemalai maja genezis

március 11., 20:35 Módosítva: 2023.03.13 06:43
23

Juan Brenner 1977-ben született Guatemalavárosban, ahol jelenleg is él és dolgozik. Kapcsolata szülőhazájával mindig is terhelt volt. Születése a 36 évig tartó guatemalai polgárháború idejére esett, köztiszteletben álló orvos apja a hadsereget segítette, így a gerillák ellenségévé vált. Az országban naponta tűntek el emberek, merényletek kísérték Brenner gyerekkorát. 18 éves volt, mire a háború véget ért. Ekkor vett egy repjegyet, és az Egyesült Államokban kezdett új életet.

Miután több mint egy évtizedig divatfotográfusként dolgozott New Yorkban, visszatért szülőhazájába. Első monográfiáját, a Tonatiuh-t a 2019-es Paris Photón az Aperture Foundation First PhotoBook Awardra jelölték. Ugyanezzel a projekttel elnyerte a LensCulture 2019 Emerging Talent díját. Munkái olyan kiadványokban jelentek meg, mint az Aperture, a British Journal of Photography, a Le Monde, a VICE, a C-41, az Aint Bad, a Fisheye vagy a Dazed and Confused. A guatemalavárosi Proyectos Ultravioleta alapító tagja.

Az elmúlt 5 évben Brenner munkája nagy része a Guatemalai-felföld néven ismert, különleges és jelentőségteljes terület összetett jelenségeinek megértésére irányult.

Kezdve a 16. századi guatemalai spanyol invázióval és annak következményeivel, a modern kor vívmányait elítélő haladásellenességen át, mely legyőzte és szétzúzta a helyi uralmat, végül elérkezve egy új gyarmati rendszerhez, amely a hatalmi egyensúlyt a megszállók javára mozdította el, sok olyan ötletet gyűjtött, amely kutatása kulcsfontosságú összetevőjévé vált.

Tekintse meg a további képeinket

Már a rendőrség van a pakisztáni tálibok célkeresztjében

március 4., 18:27 Módosítva: 2023.03.06 15:32
1

Haibar-Pahtúnhva Pakisztán négy tartományának egyike, nyugati felén végig Afganisztánnal határos, fővárosa Pesavár. Ez az a törzsi terület, egyfajta senki földje, amelyen úgy járnak át a szomszédos Afganisztánba vagy onnan Pakisztánba a szélsőségesek, mintha hazajárnának. Ez volt az térség, amelynek szélsőségesei 2001 és 2021 között menedéket nyújtottak az amerikaiak által üldözött afganisztáni táliboknak. Amikor 2021 augusztusában az amerikaiak kivonultak Afganisztánból, és a tálibok átvették a hatalmat, Pakisztán kérésére sem voltak hajlandók kiadni az ország területére menekült pakisztáni tálib szervezetek tagjait, vagy leszámolni velük.

A pakisztáni tálib Tahrik-e-Talibán (TTP) egy ernyőszervezet, amelyhez számos frakció tartozik. Ezek sok mindenben eltérnek egymástól, de ami közös bennük, hogy a központi kormányzat megdöntéséért és egy saját, keményvonalas iszlám alapokon álló állam létrehozásáért harcoltak. A tálib támadásoknak több tízezer halálos áldozatuk volt az elmúlt évtizedben. Pakisztán vezetése az elmúlt 20 évben, kimondva-kimondatlanul, de támogatta az afganisztáni tálibokat. Nem nyíltan, hanem a pakisztáni titkosszolgálaton keresztül, annak ellenére is, hogy az amerikaiak sokszor hányták ázsiai szövetségesük szemére a burkolt tálib támogatást. Amikor az amerikai erők kivonultak a szomszédos Afganisztánból, az ottani tálibok létrehozták a maguk teokratikus iszlám államát. Ebből erőt merített a Tahrik-e-Talibán is, amely az elmúlt időszakban támadásait a pakisztáni rendőrségre irányította.

Tekintse meg a további képeinket

Hova meneküljünk nyolcvanévesen? Már csak a halálra várunk

február 25., 18:32 Módosítva: 2023.02.27 07:01

A Kovaljov testvérek háza egymás közelében volt. Azonban a háború kitörése után a település, amely a dél-ukrajnai Herszontól mintegy 35 kilométerre található, a két front közé ékelődött, és úgy is maradt. Sztyepán 80, míg öccse, Volodimir 77 éves. Feleségükkel kevéske nyugdíjukból próbálnak kijönni. Házuk romjai között élnek, ahol nincs víz és áram. Élelmet segélyszervezetektől vagy rokonoktól kapnak.

Sztyepán és felesége, Tetyána egy pincében laknak egykori házuk mellett, amelyet hasonlóan falujuk, Poszad-Pokrovszke szinte valamennyi házához, a földdel tett egyenlővé az orosz ágyútűz.

Nyolcvanévesek vagyunk, itt éltünk és itt dolgoztunk a kertünkben, hova meneküljünk már ennyi idősen? Már csak a halálra várunk, mi mást is tehetnénk?

– mondta szomorúan Sztyepán a Reuters riporterének.

Volodimir és Tetyána házuk egyetlen épen maradt, még tetővel fedett szobájában húzzák meg magukat.

2022. február 25-én, tehát egy nappal az invázió kezdete után az oroszok már a falu határában voltak, ott állították meg őket az ukránok, majd ősszel visszaszorították őket, aztán a frontvonalak beragadtak. Volodimir végig a házukban maradt, felesége néhány hétre rokonoknál keresett menedéket velük élő, mozgáskorlátozott unokájukkal, majd visszatértek. Egy októberi napon aztán találatot kapott az épület teteje, és beszakadt. Akkor indult meg az ukrán ellentámadás, amely végül egészen a Dnyeper folyóig tolta vissza az orosz erőket. Ugyan ukrán ellenőrzés alá került a falu, de az oroszok sincsenek túlságosan messze tőle. Így a település gyakorlatilag senki földjévé vált a szembenállók között, lövészárkokkal, eldobált lőszeres ládákkal, kilőtt orosz tankokkal, becsapódott, földből kiálló, de fel nem robbant rakétatorzókkal és aláaknázott mezőkkel.

Tekintse meg a további képeinket

A kis kubai halászfalu, ahonnan eddig a menekültek indultak Florida felé hajóval

február 18., 20:21 Módosítva: 2023.02.19 20:30

Isabela de Sagua egy apró, poros halászfalu Kuba északi felének középső részén. Halászok egy csoportja már kora reggel izgatottan vitatkozik a lehetséges fogásról, a tengerről, az árapályról és a legfrisebb amerikai szabályozásról. Január elején jelentette be Joe Biden elnök, hogy az Egyesült Államok azonnali hatállyal lezárja határát a kubai, haiti és nicaraguai illegális bevándorlók előtt, de biztosítja számukra a legális bejutást. Ennek értelmében az USA kétéves időtartamra vállalja, hogy az érintett országokból havonta 30 ezer embert – az afgánok és az ukránok esetében is alkalmazott bevándorlási amnesztia alapján – beenged. Az elnök arra szólította fel az érkezőket, hogy ne próbálkozzanak az illegális határátlépéssel, hanem válasszák a legális utat, hogy bejussanak az Egyesült Államokba. Akit ezentúl elkapnak, miközben illegálisan akar bejutni Amerikába, az többet nem vehet részt a bevándorlási programban, és Mexikóba toloncolják.

Az elmúlt időszakban a Venezuelából, Kubából, Haitiról és Nicaraguából érkező migránsok száma nőtt a leginkább, 2022 novemberében például több mint 82 ezer embert regisztráltak illegális migránsként a négy közép-amerikai és karibi államból. A Joe Biden által meghirdetett program feltétele, hogy a menekülők előzetesen regisztráljanak, találjanak egy pénzügyi támogatót, és legyen repülőjegyük az USA-ba.

Tekintse meg a további képeinket

Az orosz–ukrán háborúról készült képek vitték a prímet a 41. Magyar Sajtófotó Pályázaton

február 16., 11:16 Módosítva: 2023.02.17 12:57

Ahogy a 2020 21-es évekről a pandémia, a tavalyi évről az orosz ukrán háború jut eszébe a közép-európaiaknak. Hetven éve nem fordult elő Európában, hogy egy állam megtámadott volna egy szomszédos országot. 2022. február 24-ig remélhettük, hogy ez így is marad, ám hajnalban az orosz hadsereg megtámadta Ukrajnát.

A Magyar Sajtófotó Pályázatra ebben az évben 269 fotográfus 2443 pályaművel (köztük 1881 egyedi képpel és 562 sorozattal) nevezett, a beküldött fotók száma ezerrel haladta meg a tavalyit, összesen 6810 volt.

A zsűri tagjai voltak: Szlukovényi Tamás (elnök), a Toronto/London székhelyű Archive of Modern Conflict kurátora, a Reuters volt globális fotófőszerkesztője; Stephane Arnaud, 2000 óta képszerkesztője, 2016 óta fotófőszerkesztője az AFP francia hírügynökségnek; Adrian Evans (London, Nagy-Britannia), a Panos Pictures igazatója; Daniela Mrazkova, cseh fotográfiai szakíró, újságíró, kurátor, a World Press Photo, illetve a Pictures of the Year többszöri zsűritagja és Stiller Ákos fotóriporter, a The New York Times, a National Geographic, a CNN, a Spiegel és a Stern tudósítója.

Tekintse meg a további képeinket

Emberéletek tízezreiben mérhető bűnt leplezett le a földrengés

február 11., 18:21 Módosítva: 2023.02.12 16:48
74

Hétfőn rövid időn belül két nagyon erős rengés – 7,4-es és 6,6-es – volt viszonylag közel egymáshoz. A pusztítás török és szíriai területeket is érintett. Mértékét ugyan az ankarai kormány még nem becsülte meg, de a Bloomberg számításai szerint a károk helyreállítása akár a török GDP 5 százalékát is felemésztheti.

Az ankarai kormány most igyekezett viszonylag gyorsan reagálni, talán azért is, mert az 1999-es rengést követő politikai tétlenkedés az akkori kormányzat bukásához vezetett a következő választásokon. Idén pedig májusban lesznek általános választások, így egyáltalán nem mindegy, mit és hogy tesz a helyreállítás érdekében az Erdogan-kabinet.

A nagyarányú rombolást, amelyben újonnan épült, sokemeletes társasházak kártyavárként omlottak össze, az építkezések körüli korrupcióra és a silány kivitelezésre vezetik vissza a bírálók. Az pedig, hogy egy ilyen, gyakori földmozgások fenyegette térségben földrengésbiztos épületeket húzzanak fel, szinte teljesen kizárt. Ennek pedig az az oka, hogy annyira megdrágítja az ingatlanok árát, hogy a kivitelezők inkább „kispórolják” ezt a lehetőséget. Ez pedig emberéletek tízezreiben mérhető hiba, mi több, bűn.

Tekintse meg a további képeinket

Ilyen Amazónia egyetlen gyerekkórháza a semmi közepén

február 4., 07:12 Módosítva: 2023.02.06 16:29
78

A yanomamikról, bár nem érintkeznek a külvilággal, évtizedek óta tudunk. 2016-ban itt írtunk róluk részletesen. Brazília északi részén élnek a venezuelai és a guyanai határ mentén.

Mintegy 35 ezren élhetnek egy nagyjából magyarországnyi területen az őserdőben, és hírnevüket elsősorban az erőszakosságuknak köszönhetik. A kutatók szerint a törzs férfitagjai közül minden második erőszakos halált hal. Mivel rendszeresek a falvak közötti összecsapások, ezeknek fő oka ugyan vitatott, de az világos, hogy az egyik fő motiváció a nőszerzés.

Az újonnan megválasztott brazil elnök kormánya azt állítja, hogy 2022-ben 99 alultáplált, öt év alatti, yanomami kisgyerek halt meg. Luis Inacio Lula da Silva azzal vádolja elődjét, Jair Bolsonarót, hogy a bennszülött rezervátumnak nem biztosítottak megfelelő egészségügyi ellátást, az erdőirtásokat nem állították meg, ahogyan nem akadályozták meg az aranyásók, szerencselovagok belépést erre az érintetlen területre. Valószínűleg ők hurcoltak be mindenféle betegséget és ennek köszönhető, hogy nagy számban kaptak tüdőgyulladást és szenvednek maláriában az alultáplált gyerekek. Luláék egészségügyi vészhelyzetet hirdettek a rezervátumban.

Tekintse meg a további képeinket

Az idő múlásának kegyetlensége

január 28., 19:24 Módosítva: 2023.01.29 20:17
4

„A fényképezés fokozatosan a búcsúzási rituálénk részévé vált; bepakolni a bőröndöket a kocsiba, ölelés és puszi, integetés, majd elhajtás.” 

Deanna Dikeman megható fotókönyve a családról, a meghittségről, a búcsúzkodásról és az idő múlásának kegyetlenségéről mesél. A huszonhét évet felölelő sorozatban Dikeman a szüleit fényképezte búcsúintés közben.

Az első fotó 1991-ben készült, ám ekkor még nem azzal a szándékkal, hogy egy sorozat része legyen, hanem pusztán emlékmentés céljából, azonban az évek során rituálévá vált megörökíteni a búcsúzkodás pillanatát. A dokumentálás talán megkönnyíti a távozás szomorúságát, hiszen sosem tudhatjuk, hogy egy búcsú mikor lesz az utolsó. A könyv látogatásról látogatásra rögzíti az évszakok váltakozását, az évek múlását, a szülők öregedését.

2009-ben Dikeman édesapja elhunyt, de édesanyja még további nyolc évig folytatta a búcsúintést, az utolsó évben már az idősek otthonából. A sorozat utolsó képe 2017-ben készült a fotográfus édesanyjának temetése után az üres kocsifeljáróról.

Dikeman személyes és őszinte munkája nemcsak az idő múlásának melankóliáját ragadja meg, hanem bepillantást enged egy család intim pillanataiba is, azonnal kötődni tudunk hozzá, hiszen mindannyiunk számára ismerős érzelmeket és emlékeket idéz.

Tekintse meg a további képeinket

Anima Mundi

január 21., 18:10 Módosítva: 2023.01.22 18:08
59

„Mivel mindennek, amit valaki lát vagy kimond benne, legyen az bármily csekély, triviális dolog is, köze lehet a történet végső kimeneteléhez, egyetlen mozzanat sem hagyható figyelmen kívül. Minden lényeges; a könyv középpontja bármikor arrébb csúszhat, könnyedén továbblöki bármilyen új fordulat. Bárhol lehet a középpont tehát, s mindaddig nem rajzolható köréje kör, míg a könyv véget nem ér” – görgeti a gondolatmenetet a jó detektívregény ismérveiről a narrátor Paul Auster az Üvegváros című könyvében. A New York-trilógia első regénye egyfajta antidarab, amelynek középpontja a könyv letétele után is mozgásban marad: nem a nyomozás megoldása áll a fókuszában, hanem a nyomozás folyamata és a nyomozó maga.

Bartha Máté új munkája esetében egy hasonló „nyomozás a nyomozás kedvéért” vagy inkább „megfigyelés a megfigyelés kedvéért” helyzet áll fenn. Sorozatában Daniel Quinnhez hasonló módon járja a várost, „néz, figyel, keresi a gondolatot, ahogy gázol a tárgyak és események zűrzavarában, az eszmét, ami mindezt összetartja, ami mindennek értelmet ad”. Olyan urbánus tereket, látványokat gyűjt össze, amelyek a város mindennapi használata során általában észrevétlenek maradnak; felhalmozásuk és egymás mellé helyezésük révén azonban egyfajta megmagyarázhatatlan értelmezési kényszert váltanak ki a nézőjükből. Mit kommunikálnak, és kinek? Kinek az érdekeit szolgálják? Milyen (titkos) rendszer szerint működnek, állnak egybe? Gondolati programjának középpontjában ez a rendszeralkotási inger vagy folyamat áll, amely a jelenségekhez rögtön értelmet társít, és köztük ok-okozatiságot vagy másféle összefüggést vázol fel.

Máté számára a fotó egyfelől a mindenkori, rejtélyekkel teli város képi megteremtésének alapkelléke, másfelől az abban megbúvó összefüggések, rejtett szervezőerők megfigyeléséhez használt segédeszköz is. Az Anima Mundi sorozatban a világ különböző pontjain készült, valós és megrendezett látványokat rögzítő képeiből egy azonosíthatatlan metropoliszt tapaszt össze. Egy virtuális helyszínt, amelyben „a dolgok rendjét vagy az esetlegesség törvényszerűségeit” kutathatja. Visszatérő motívumai a város szövetébe beolvadó különböző rácsszerkezetek mint a rendszerezés, a szerkesztettség metaforái; valamint a plakátok, a köztéri kommunikáció jellegzetes médiumai. A képeken látható raszterek és poszterek azonban egyáltalán nem segítenek az eligazodásban, nem lehet tudni, valójában mit is közvetítenek, milyen logika szerint működnek, merre vezetnek.

Mivel az Anima Mundi a megfigyelés és az értelemadás természetére és működésmódjára fókuszál, egy folyamatosan változó, végtelenségig bővíthető projekt, amely ezzel összhangban mindig valamilyen kísérleti formában kerül bemutatásra. A TOBE Galleryben látható verzió esetében Máté ezúttal testvérével, az alkalmazott és autonóm elektronikus zenei munkákat létrehozó Bartha Márkkal is együtt dolgozik. Márk zenei közreműködése révén a kiállításban a gyűjtés, az urban landscape városi hangmintákkal egészül ki, a galériatérben egy azokból építkező zenei kompozíció hallható  írja Mucsi Emese, a kiállítás kurátora.

Tekintse meg a további képeinket

Az óceán lassan elnyeli egy csodálatos sziget legszebb részeit

január 14., 20:02 Módosítva: 2023.01.16 08:13
20

A Fidzsi-szigeteken található Togoru falu temetőjét már elnyelte az óceán. Nem véletlenül retteg a település egyik régi lakója, Lavenia McGoon, hogy hamarosan az ő háza következik. A 70 éves asszony a klímaváltozással magyarázza a tengerszint emelkedését, amely előbb-utóbb őt is távozásra kényszeríti. Togoru Fidzsi legnagyobb szigetének, Viti Levunak a dél részén található. Egyike annak a több tucat, part menti településnek, amely közvetlen veszélynek van kitéve a szigeteken.

Lavenia McGoon már 60 éve lakik itt egyszerű faházában, áram és vezetékes víz nélkül. Mint meséli, régen a házuk és a tenger között még volt egy kis ültetvényük, amelyből 20-30 év alatt a tenger 55 métert elfoglalt. A helyi temetőben mintegy kétszáz sír volt, valamennyit újra kellett temetni a sziget magasabban fekvő részén, mert a víz elborította a temetőt is.

Fidzsin már korábban elindították a hatalmas áttelepítési programot, amelynek részeként mintegy 600 veszélyeztetett közösséget akarnak átköltöztetni a belső hegyvidéki területekre, ezek közül 42 falu már közvetlen veszélynek van kitéve. A szigeteken lakó 900 ezer ember 70 százaléka él egy öt kilométeres tengerparti sávon belül. 2014-ben a Vanua Levu szigeten található Vunidgoloa volt az első falu a világon, amelyet magasabban fekvő területre kellett telepíteni a tengerszint emelkedése miatt.

Tekintse meg a további képeinket

Az utolsó olasz remete, akit hidegen hagy az európai energiaválság

január 7., 11:12 Módosítva: 2023.01.08 17:54
103

A 72 éves Fabrizio Cardinalit nem vonzzák a csillogó városi fények, hiszen már 50 éve egyedül él messze a lakott területektől, áram, gáz és vezetékes víz nélkül. Egészen pontosan egy kőből épült tanyasi házban lakik Verdicchio borvidékén, Anconától nem messze, Olaszország keleti, Adria menti részén.

Nem akartam a gyorsuló világgal tartani. Inkább odahagytam mindent, a családomat, az egyetemet, a barátokat, a sportot, hogy egy teljesen másféle irányba induljak

–  mondja a foltos kordnadrágot hordó, Karl Marxra vagy az amerikai költőre, Walt Whitmanre hasonlító, hatalmas ősz szakállat viselő férfi. Valamit feladni nem mazohizmus – teszi hozzá –, hanem valamit feladsz, hogy valami számodra fontosat megtarts.

Az elmúlt fél évszázadban teljesen egyedül élt. Ma már van két társa, egy kakasa, három csirkéje és egy macskája. Kis közösségét viccesen Harmonikus diók törzsének nevezi. Cardinali és két társa, Agnese és Andrea, akik nemrég csatlakoztak hozzá, egy fafűtéses sparheltet használnak főzésre és fűtésre, és olyan lámpák mellett olvasnak, amelyekhez a szomszédoktól kapott fáradt olajat használják.

Tekintse meg a további képeinket

Rovatok