Nádas Pétert minden évben esélyesként emlegetik az irodalmi Nobel-díjról szóló vitákban, de azt talán kevesebben tudják, hogy a szépírás mellett fotózással is foglalkozik. Sőt, eredetileg fényképésznek tanult, a vegyipari technikum elvégzése után sokáig sajtófotósként dolgozott, például a Nők Lapjának. A hetvenes években vonult vissza a hivatásszerű fotózástól a regényíráshoz, ekkor fordult a csendéletek, portrék, pillanatképek felé. A gombosszegi ház udvarán álló körtefáról több száz képet készített, ezek illusztrálták Saját halál című művét. 2003 óta digitális technikával, elsősorban IPhone-nal fotóz hagyományos képeket. Teljes fényképészeti életművét a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozza ezentúl: a fotóanyagban van szocifotó, portré, természetkép, csendélet, képes tudósítások és minimalista alkotások is.

"Ha a figyelem semleges, ha éppen semmit nem akarunk, még csak nézni sem, akkor önkéntelenül, ösztönösen követjük a fény és az árnyék útjait." (Világló részletek)