És amikor működés közben, próbán vagy előadáson látja egy laikus a zenekart, akkor meg végképp nehéz elengedni a katonai hasonlatokat, csak nem takarodó van, cipőpucolás, meg ordítozó őrmester, hanem hangolás, hangszertisztítás, és egy mindenre, de tényleg minden részletre odafigyelő zenekarvezető. Fischer Iván 1983-ban alapított zenekara Magyarország egyik legnagyobb kulturális exportcikke, egy hatékony, szinte egységes élőlényként zenélő regiment. Száz egyéniségből áll, de egy ember csak a kilencvenckilenc másikkal lesz teljes.

A fesztiválzenekar először 1997-ben járt az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztiválon, de 2020-ig egészen biztosan vissza fognak még térni. 2017-ben Mozart Don Giovanniját adták elő, de - egy korábbi, 2009-es előadás alapján - egészen szokatlan színpadképpel. A díszleteket és a kellékeket ugyanis fiatal diákok játszották, fehérre mázolva. Ők álltak össze asztallá, ajtóvá, szoborrá, paddá, ők voltak egy orgiában vergődő embermassza, és ők azok, akik a címszereplőt a pokol tüzeként magukkal rántják az előadás mélyén.

Fischer azzal indokolta ezt a művészeti döntését, hogy a színpadon azt látjuk, ahogy Don Giovanni maga látta a világot, azaz hogy minden tárgy a világon egy test, hajlat, izom, és meghódítandó objektum. A darabot ismerve merész döntés, hogy egy sorozatos erőszaktevő szemével kell látni a világot, de a végére értelmet nyer: ami Don Giovanni öröme az életben, az húzza le őt a Pokolba.

A Budapesti Fesztiválzenekar segítségével megnézhettük, hogyan készülnek a zenekar tagjai az előadásra. Megnézhettük a próbákat, bemehettünk az öltözőkbe, felmehettünk a színpadra előadás közben - olyan helyekre, ahova nemigen lehet.

A Don Giovannit a Budapesti Fesztiválzenekar három alkalommal (szeptember 21., 23., 24.) előadja a Művészetek Palotájában.