Az egész úgy hangzik, mint egy húspiac, amin többezres belépőért cserébe nők sikítva csodálhatnak meg férfitesteket, sőt, ha mázlijuk van, akkor meg is fogdoshatják őket. És egy ilyen műsor olyan is, amilyennek hangzott az előző mondatban, de nem nehéz felfedezni benne a részleteket: a teljesen kifordított erődinamikát, amiben teljes egészében egy férfi irányítja azt, hogyan, mikor, és mennyire érinthetik meg. A játékot a közönséggel, hogy egyenletesen tartsák a sikítozást. A különböző sztereotípiák használatát, akár a figurákban (a nagydarab mamlasz, a piszkosul jóképű, a tetovált rosszfiú), akár a kosztümökben (spártai katonák, rendőrök, tűzoltók). A Hot Men Dance kielégít egy igényt, de még a legelcsépeltebb pillanataiban is rengeteg munka van.
És ennek a rengeteg munkának az irányítópultjában Tímár Péter, azaz művésznevén Pietro Jackson áll, aki Vizoviczki egyik szigetes diszkójában kezdett díszletként táncolni, Dániában diplomázott, dolgozott szakértőként állami beruházásokért felügyelő cégnél és rendezvényszervezőként is, de azt vette észre, hogy a tánc az, ami miatt jön érte a sofőr, és mehet Bécsbe százeurókért egy este fellépni. Ebből nőtt ki aztán a Hot Men Dance, ami megjárt magyar tehetségkutatót, hatodik kerületi szórakozóhelyeket, és tavasszal egy komplett romániai turnét is maga mögött tudhat. Mert a társulat megy haknira, céges bulira, lánybúcsúra, szülinapra, sőt, még jótékonysági rendezvényekre is. Felléptek már Svájcban, Németországban, Ausztriában, Csehországban, Ibizán.
Kisebb-nagyobb megszakításokkal fotósunk egy évig követte a Hot Men Dance-t a különböző magyarországi fellépéseire, és a végén leültünk Tímárral, hogy meséljen arról, miből és hogyan alapította a társulatot, mi a feltétele annak, hogy valaki csatlakozzon hozzájuk, és meddig lehet ezt a munkát egyáltalán csinálni.
„Te hülye vagy, chippendale-műsorra ki megy?” - vágták Tímár fejéhez, amikor 2012-ben elindította a társulatát. Ő hiába magyarázta, hogy valami komolyabbat szeretne, a helyek nem voltak annyira nyitottak. Felajánlották nekik, hogy lépjenek fel fiúk előtt, mert ők jól fogyasztanak. Nemet mondtak. Később viszont már a hely kereste meg őket. A belvárosi New Orleansban kezdtek fellépni először, akkor még vacsora is járt a revü mellé. Aztán akkora lett az érdeklődés, hogy a vacsorát el kellett hagyni, hogy többen beférjenek. Nem sokkal később annyian jártak, hogy a bárpulton is nézők ültek. (Fotó:
Bődey János / Index)
Ő adott volt a csapatban, de kellett még mellé két másik srác. Találnia kellett egy koreográfust, hogy legyen két közös műsorszám, és akkor a többi lehetett csak szóló, ezzel ki is töltötték az időt. Kosztümök és kellékek már voltak Tímár magánfellépéseiből. „Egy millió forintom volt, mintha felraktam volna a piros 7-esre”. A képen középen álló Ferdinánd volt az utolsó. Őt még egyetemista korából ismerte, együtt jártak konditerembe, eredetileg szekusnak vette fel, de amikor egy táncos az utolsó pillanatban visszamondta a fellépést, akkor Tímár a fejébe nyomott egy tűzoltósisakot, mutatott neki pár figurát, a kezébe nyomott egy testápolót és egy tejszínhabot. Azóta a társulat tagja. (Fotó:
Bődey János / Index)
Tímár minden fellépése után megkérdezte a közönség tagjait utána, hogy mi tetszett neki, mit csinálna máshogy, gyakorlatilag egy közvélemény-kutatást végzett elvárásokból és ízlésekből, és ebből rakta össze a saját társulatának imidzsét. Egy dolog nem jött be a magyar közönségnek, amiről azt hitték, hogy be fog: a fekete srácok. „Ha a legjobb műsort is csinálja, nem jön át.” (Fotó:
Bődey János / Index)
2016-ban szerveztek egy világbajnokságot is, amire több külföldi fellépőt is meghívtak. Mi itt találkoztunk először a Hot Men Dance-szel. Pénzügyi szempontból az esemény veszteséges volt, de marketing szempontjából nem: a sajtómegjelenések miatt még nagyobb közönséghez jutott el a hírük. (Fotó:
Bődey János / Index)
Vannak helyek, ahova azért nem engedik be őket, mert 18+ a műsor. Észnél kell lenni, hogy mikor megy a műsor: február-március jobban megy, akkor a nőnap megdobja az érdeklődést, de szeptemberben, amikor éppen kezdődik az iskola, az anyukák kevesebbet költenek. 2018-at már úgy tervezik, hogy megnézik, hol nem volt telt ház, és ott játszanak a dátumokkal vagy helyszínekkel. Egy fellépéshez nagyjából harminc ember kell, a táncosokon kívül a pultosok, takarítók, technikusok, jegyszedők. A közönség általában 3-400 nő. A kép jobb szélén ő Tímár Péter. (Fotó:
Bődey János / Index)
Egy egri fellépésen a Kepes Intézet kortárs művészeti központ kiállítótere volt az öltöző. (Fotó:
Bődey János / Index)
18 év felett bármilyen korban lehet a közönségük, vannak szülinapok és lánybúcsúk, de volt olyan fellépésük is, amin hetvenéves asszonyok is ültek. Tímár szerint a magyar lányok igényei olyan magasan vannak, hogy ugyanazzal az előadással már bőven megfelelnek külföldön. (Fotó:
Bődey János / Index)
A táncosok szerződése szigorú kitételeket tartalmaz: a jelmezt nekik kell elpakolni, a műsor után tilos a csók, az afterpartin csak beszélgetni lehet, telefonszámot cserélni pedig csak 20 méterre a fellépőhelytől. Két embert ki kellett rúgnia, mert megszegték ezeket, három másiknak pedig pénzlevonásos büntetés járt. (Fotó:
Bődey János / Index)
A társulat tagjait először Facebookról és modellversenyekről halászta össze. „Iszonyú magasra tettem a mércét, mert nagyon féltem a bukástól” - mondja Tímár, aki az első felhívásban még azt is kikötötte, hogy diplomások jelentkezhetnek. Egész konkrétan attól félt, hogyan lehet ezt a látszólag lejárt műfajt, ami tele van rossz sztereotípiákkal és rossz tapasztalatokkal, eladni a magyar nőknek. Tímár szerint két verzió létezik: a táncos, akit ki kell gyúrni, és a gyúrós, akit meg kell tanítani táncolni, bár szerinte a táncosok kevésbé képesek arra, hogy elérjék a kívánt alkatot. (Fotó:
Bődey János / Index)
A legfontosabb mégis az intelligencia. Hiába keresett diplomásokat, rájött, hogy ugyanolyan bunkók tudnak lenni, mint bárki más. A fellépés egyik legkritikusabb része nem is a színpadon zajlik, hanem utána, amikor a vendégek fotózkodhatnak a fellépőkkel. „Amikor mindenki ki van gyúrva, az egy kaptafa. De ha valaki nem úgy szólal meg, akkor vége.” (Fotó:
Bődey János / Index)
Lengyelországban csak alsógatyáig vetkőzhettek, a cseheknél minden mehetett a színpadon, az osztrákok visszafogottak, a svájciak még visszafogottabbak. Februárban és márciusban mennek Erdélybe és Romániába (Fotó:
Bődey János / Index)
Vannak olyanok, akik nem tudják feldolgozni azt, hogy egyik napról a másikra, napról napra háromszáz nő megőrül érte, sokaknak a fejükbe száll, és azt hiszik, hogy sztárok lettek, és nekik fixa ideájuk lesz, hogy konkurens céget alapítanak. ”Húsz évesen, 400 fölött keresni nyolc általánossal, hát nem is tudom.” (Fotó:
Bődey János / Index)
Nemrég tartottak egy nyitott castingot, amit igazából csak azért csináltak végig rendesen, mert bejelentkezett az RTL Klub, hogy forgatna. Nem ez volt az első találkozásuk a csatornával, 2015-ben bejutottak a Hungary's Got Talentbe, de Tímár hangsúlyozza, hogy a csilláronlógós revüestek már azelőtt voltak, hogy főműsoridőben lettek volna egy kereskedelmi tévén. A castingra egyébként egy komplett rockzenekar is jelentkezett. A jelentkezők közül táncolni nemigen tudott senki, és csak pár ember volt, aki alkatilag megfelelt az elvárásoknak. (Fotó:
Bődey János / Index)
Tímár szerint reálisan 40 éves korig lehet ezt a táncot csinálni, bár ő most egy tizessel fiatalabban éppen azon gondolkodik, hogy visszavonul. Szerinte nem az a stressz, hogy fel kell lépni, hanem az, hogy minden mással foglalkoznia kell, a szervezéstől kezdve a tizenkét fős csapat koordinálásáig. „Rocksztárok ezek a gyerekek.” (Fotó:
Bődey János / Index)
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
