Gaal Miklós visszafelé lépked az időben a fotótechnika fejlődésén, és egy olyan eljárással éri el a ma mobiltelefonos filterekben elcsépelt miniatűr-effektet, amit a nehézsége és kiszámíthatatlansága miatt már alig használnak. Tíz éve foglalkozik ezekkel a különleges, makett-szerű fotókkal.

Ő még nagy formátumú, analóg géppel éri el ezt a képi hatást, ahol az eljárás miatt csak a kép elkészülte után lehet megmondani, mi is lesz (lett) majd pontosan a fotón. Felbukkanhatnak véletlen karakterek, nem várt részletek az előre gondosan megtervezett helyszínekben. Miklós polaroid tesztképekkel véglegesíti a kompozíciókat, és mindig egy előre kitalált éles-életlen ív mentén vezeti végig a képen a nézőit, de a véletlen is döntő szerepet játszik a látványban mindegyik fotón.

A fotókon szereplő részben életlen városi színterek egy távoli perspektívából láthatóak. A képfelület homályos és éles zónákra való tagolása befolyásolja a látvány egészének befogadását, torzítja térérzékelésünket. Míg ez az eljárás tekintetünket bizonyos részletek fokozatos felfedezésére irányítja, addig más területek kihagyására ösztönözi. Egyszerre látunk távolinak, illetve közelinek ható részleteket az egy-egy jelentet ábrázoló felvételeken.

Manapság sokkal egyszerűbben is készíthetünk ilyen képeket, elég csak ráhúzni a megfelelő filtert a mobilos fotónkra Instagramon. Persze a két végeredmény között szemmel látható marad a különbség.

 Gaál Miklós Imitation of Life címő anyaga a budapesti VILTIN Galériában látható a Budapesti Fotófesztivál keretében.