Augusztusban több mint ötmillió indiait érintett valamilyen formában az árvíz, több mint kétszázan pedig életüket vesztették az áradásokban. Az árvizet az elmúlt közel száz év legsúlyosabbjaként tartják számon, több milliárd dollárnyi kárt okozott a földeken, az otthonokban és az infrastruktúrában. Az egyre erősödő esőzés arra kényszerítette a hatóságokat, hogy megnyissanak 35 gátat, így szabályozva a víztározókban egyre növekvő vízszintet.

Pathrose és többen azok közül, akik a Perijar folyó közelében élnek, azt mondják, anélkül nyitották meg a gátakat, hogy tájékoztatták volna a folyásirányában élőket, ami óriási szerepet játszott a pusztulásban. A Reuters több mint fél tucat szakértőt kérdezett meg az esetről, és bár abban a kérdésben megoszlott a véleményük, hogy a pusztító áradásban milyen szerepe volt a tározók leeresztésének, abban szinte mind egyetértettek – köztük az Indiai Központi Vízügyi Bizottság is –, hogy a víztározókban a vízszint a katasztrófa előtt is túl magas volt.

„A hanyagságnak köszönhetően a pusztítás mértéke megsokszorozódott” – nyilatkozta a Dél-ázsiai Gátak koordinátora.

A tározók leeresztését több vízügyi szakértő is élesen kritizálta, ráirányítva a figyelmet a víztározók működésére és arra, hogy jobb árvíztérképre és figyelmeztető rendszerre lenne szükség Indiában. Kormánytisztviselők szerint ugyanakkor olyan vihar, ami augusztusban érte el a környéket, évszázadonként egyszer fordul elő, erre pedig nem lehet megfelelően felkészülni. A gátak megnyitásának szerintük csak kis szerepe volt a pusztításban. A Reuters megtudta, hogy a két legnagyobb keralai víztározó – az Idukki és az Idamalajar – évek óta vészhelyzeti akcióterv nélkül működik, noha ez alapvető elvárás lenne a nagy tározók esetében. Egy másik kulcsfontosságú biztonsági protokollt sem követtek: az úgynevezett „szabálygörbe” megmondta volna, mekkora az a vízmennyiség, amit évszaktól függően biztonságosan kezelni lehet.

A Reuters elemzéséből az is kiderül, hogy mindkét víztározóban a maximális vízmagasság 90 százalékán volt a vízszint augusztus 2-án – ez a tízéves átlag duplája. Gátkezelő szakértők szerint az ilyen magas vízállás veszélyes az indiai monszun időszak közepén.

A monszun júniustól szeptemberig tart, és a déli államokat, mint Kerala, általában még októberben és novemberben is heves esőzések sújtják, ahogy a monszunszelek megfordulnak.

Az adatok azt mutatják: ha az áradás előtti két hétben a vízszintet az Idukki- és Idamalajar-gátakban fokozatosan csökkentették volna, hogy megközelítse a történelmi átlagot, a gátak képesek lettek volna megtartani az augusztus közepén leeső vízmennyiséget.

A Keralai Állami Villamossági Testület (KSEB) igazgatója szerint az esőzések nem voltak előre megjósolhatóak, ezért „nem indokolt” a gátak üzemeltetőit hibáztatni az árvízért.

Ennek ellenére a Reutersnek nyilatkozó több tucat, a Perijar folyó mentén élő árvízkárosult azt mondta, hogy a szakadó eső ellenére semmilyen áradást nem tapasztaltak egészen augusztus 15-ig. Ezen a napon kényszerítették a körülmények a KSEB-et arra, hogy a víztározókban felduzzadt víztömeget a Perijarba engedjék.

Vízügyi szakemberek megjegyezték, hogy a KSEB és az állami szervek  július 31-én figyelmeztetést adtak ki az Idukki magas vízállása miatt, ekkor a víztározó 92 százalékon állt, de csak augusztus 9-én, 98 százalékos telítettségnél kezdték el lassan leereszteni a vizet. Az Idamalajar leeresztése szintén augusztus 9-én kezdődött meg, amikor a víztározó már tele volt.

A keralai kormánynál vízügyi tanácsadó bizottsági tisztségviselője azt mondta, hogy nem igazságos a KSEB-et hibáztatni a kialakult helyzetért, mert a keralai tározók az éves csapadék alig a tizedét tudják tárolni, és még kevesebbet extrém esőzés idején.

„Fel kell azonban készülni arra, hogy ilyen esetekben probléma merülhet fel” – mondta és hozzátette, hogy Kerala meredek hegyei és a folyó viszonylag rövid hossza miatt kevés az idő arra, hogy reagáljanak az ilyen heves esőzésekre.

A keralai ellenzéki pártok bírósági felülvizsgálatot követeltek, az állami tisztviselők az Indiai Meteorológiai Hivatalt (IMD) hibáztatták, hogy a rossz előrejelzések miatt kellett leengedni a vizet az Idukki tározóból Mullaperijarban – amit a szomszédos Tamil Nandu állam üzemeltet. 

A Meteorológiai Hivatal is reagált, jelezve, a hivatal időben kiadta a szükséges időjárási figyelmeztetéseket ki. Az indiai folyami mérnökök szakértője szerint a gátak üzemeltetőit arra ösztönzik, hogy a maximális kapacitáson üzemeltessék a víztározókat.

A meglátogatott városok hatóságai azt állítják, hogy evakuálási figyelmeztetéseket adtak. „Hangosbemondón folyamatosan közöltük, hogy a gátkapukat megnyitjuk, és arra kértük a lakókat, hogy meneküljenek az emberek biztonságos helyekre” mondta Aluva város rendőrségi felügyelő helyettese. 

Sokan azok közül, akiket a Reuters megkérdezett, azt mondták, hogy nem kaptak megfelelő tájékoztatást. „Figyelmeztettek, hogy meg fogják nyitni a gátakat, de senki nem mondta, hogy ennyi vízre számítsunk” – mondta K.C. Anupama, aki a neriamangalami iskolában dolgozik. Hozzátette: az iskola 6 méterrel a folyó felett helyezkedik el, és azt is elárasztotta a víz.

„Legvadabb álmunkban sem gondoltuk, hogy ez meg fog történni, senki sem hitte, hogy a víz elérhet idáig.”

Forrás: Reuters 

(Borítókép: Motoros hajt át a sérült hídon Idukki Keralában, Indiában az árvíz után 2018. szeptember 6-án. Fotó:  Sivaram V)