Index Vakbarát Hírportál

Udege: ahol Derszu Uzala áll őrt

Gyerekkoromban a nyaramat egy faluban töltöttem a Primorsky Krai nyugati részén, nem messze a kínai határtól. Ezt a falut a régió népei – oroszok és ukránok – lakták. Ám egy napon egy nő beköltözött a szomszédos, félig elhagyatott házba. Hogy mikor és hogyan került a faluba, az rejtély volt. Az egyik felnőtt ekkor azt mondta: „ez egy Udegeika”. Gyerek voltam, és nem értettem, ez mit jelent. A titokzatos szomszéd pár hónap múlva eltűnt, és soha többé nem láttuk. Később, amikor felnőttem, rájöttem, hogy ki az az „Udege” – írja Alexander Gaidalym.

Az udegek az orosz Távol-Kelet bennszülött népe, többségük a Primorsky Krai északi részén él. Udege településeinek hagyományos helye a Bikin folyó völgye. Ezt a folyót „Primorsky Amazon”-nak hívják, a körülötte lévő növény- és állatvilág sokfélesége miatt. A világ egyik legritkább nagymacskája, az amuri tigris itt él a vadonban. A sorozat elkészítéséhez Krasny Yar faluba mentem, amely a Pozharsky kerületben található, a tengerparti tajga sűrű erdőiben, távol a városoktól és más településektől. A környéken több kis falu található. Autóval az erdei úton jutottam Krasny Yarba, az út körülbelül 12 órát vett igénybe. Lett egy útitársam, egy helyi srác, Ivan, aki sok mindenben segített az utam során.

Az udegek vadregényes helyeken telepedtek le a Bikin-folyó partján, és „stalwarships”-eket alkottak, ahogyan korábban nevezték őket. Később ezek a nomád táborok egyesültek és falut hoztak létre. Az emberek egész élete, hagyományai és életmódja szorosan összefügg a természettel.

A megélhetési források főként a vadászat és a halászat. Ez az életmód a globalizáció növekedése ellenére a mai napig fennmaradt, ez abból is kitűnik, hogy minden helyi családnak van vadászterülete a környéken, és minden udvarban van egy hagyományos „Bat” csónak, amelyet horgászathoz és túrázáshoz használnak a folyón.
Fontos volt számomra, hogy megörökítsem az udegeiek hétköznapi életét, mindennapjait. Így amikor tanulmányoztam a témát, gyakran láttam fotókat helyi fesztiválokról, népviseletes emberekről stb. Szerettem volna eltávolodni ettől, és megmutatni ezt a vidéket az ott élőknek is, olyannak, amilyenek valójában – örömeikkel és problémáikkal. Ezt azért tartottam fontosnak, hogy érezzék valódi nemzeti identitásukat.

Az egyik képen egy házaspár, Szergej és Galina látható, akik elvittek sétálni a folyó mentén. Ami megdöbbentett bennük, az a helyhez való mély kötődés, amely érzelmileg is érezhető volt. Ahogy sétáltunk a Bikinen, felragyogott az arcuk. Mintha először beszélnének erről a helyről, miközben már sokszor jártak itt. Elképesztő volt számomra.

A fiatal udegek általában a középiskola után elhagyják falujukat, hogy a városokban tanuljanak, de vannak, akik maradnak. Például a társam, Iván, aki szintén egyetemista Usszurijszkban.
Félévente egyszer hazajön.

Nem sokakról hallottam , hogy tanulmányaik befejezése után a faluban maradnának. Ennek oka a munkahelyek hiánya. A fiatalok egyre gyakrabban mennek dolgozni városokba vagy szezonális munkára a Távol-Kelet más régióiba.

Az elmúlt öt évben az udegeiek egy másik problémával is szembesültek: a 2015-ben létrejött Bikin Nemzeti Park vezetésének diszkriminatív döntéseivel.
A Bikin Nemzeti Park Oroszország egyik legnagyobb nemzeti parkja. A probléma az, hogy a park területe többek között az udege nép hagyományos élőhelyén található. Azok, akik a jövőbe tekintenek, és megpróbálják felmérni a park kezdeményezéséne
k következményeit, attól tartanak, hogy gyermekeik, a következő generáció, elveszti hagyományait és a nemzeti park látogatóinak turisztikai látványosságává válnak.



Rovatok