Eördögh András elérzékenyülve nézi mintegy tucat csikóját, ahogyan az állatok vidáman ugrálnak, és rúgják a port a gazda udvarán. A halk szavú, 66 éves férfi, aki gyakran tanítja lovagolni a helybéli gyerekeket, azon mereng, hogy ehhez fogható szárazsággal még nem szembesült, pedig már vagy 30 éve gazdálkodik. Most valószínűleg el kell adnia az állatokat, mert nem fogja tudni etetni őket. 150 hektáron tenyészt lovakat és teheneket, illetve termeszt búzát és zöldségfélét.

Ez a térség, a Homokhátság a Tisza és a Duna között fontos mezőgazdasági terület, ahol zömében kukoricát, búzát és napraforgót vetnek. Évente 550-600 milliméter csapadék szokott hullani. Azonban az Országos Meteorológiai Szolgálat összesítése szerint 2022 első fél évében mindössze 120-150 milliméternyi eső esett.

Egy másik gazda, Szepe Ferenc éppen a kockás füzetét nézegeti, amelybe mindig feljegyzi az esős napok számát, és azt mondja:

Sokan felhagytak az állattenyésztéssel az egyre nehezebb körülmények miatt. Én lovakat szeretnék tenyészteni, nem tevéket!

Minden csontszáraz.

Az agrártárca jelentése szerint a magyar gazdák soha nem látott szárazságról számoltak be, amely mintegy 550 ezer hektárnyi területet érint. A klímaváltozás szinte a teljes magyar termőterületet érinti, de a Homokhátság kifejezetten sérülékeny – mondja Bartha Károly, a Szegedi Egyetem kutatója. Hozzáteszi, a Homokhátság a Duna és a Tisza szintjénél magasabban fekszik, és homokos talaja jóval gyorsabban kiszárad.

A Jászszentlászlón található tó, ahol idősebb helyiek gyerekkorukban úszni tanultak, már évekkel ezelőtt kiszáradt.

Öt éve Jászszentlászló és két másik település polgármestere összefogott néhány gazdával. A térséget keresztül-kasul behálózó, több száz kilométer hosszú csatornarendszert szakaszonként lezárták, hogy felfogják az egyre ritkuló mennyiségű esővizet. A csatornák még a szocializmus idején épültek, elsősorban azért, hogy lecsapolják a térség vizes részeit, így növelve a termőföld nagyságát.

A terv ugyan sért egy régen hozott törvényt, amely értelmében a csatornákat szabadon kell tartani, hogy a fölös vizet elvezessék a Dunába vagy a Tiszába, azonban a szövetkezett gazdák elképzelését a hatóságok hallgatólagosan támogatják.

Ez az év azonban kivégezte projektjüket. A tél és a tavasz szinte csapadék nélkül telt, és Jászszentlászlónál mindössze egyetlen csatornában maradt víz, az is elpárolgott májusra. 2019 volt az utolsó év, amikor a csatornák utoljára megteltek vízzel, az azóta eltelt három évben csak romlott a helyzet, amit az idei nyári hőhullám betetézett.

Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója azt nyilatkozta még márciusban, a kormány 200 milliárd forintot szán a következő nyolc évben arra, hogy megmentse a teljes kiszáradástól a Homokhátságot. Ennek a munkának – szerinte – már a 10 százalékát elvégezték. Helyi gazdálkodók azonban értetlenkedve néznek, és váltig állítják, hogy ezekről a tervekről őket senki sem tájékoztatta, és amit tudnak, azt is csak a sajtóból tudják.

A 27 éves Lajkó Gergely nem panaszkodik, inkább a megoldást keresi, bár ő is nagyon várja már az esőt. Három éve költözött vissza Jászszentlászlóra a feleségével, ahol vettek egy tanyát és három lovat. Azt tervezték, hogy idén elkezdik bővíteni kis vállalkozásukat, és juhot, disznót és csirkét nevelnek majd, azonban a pokoli szárazság megakasztotta a tervüket. 

Talán utána kellene néznünk, hogy mihez kezdjünk. Mi terem meg a sivatagban? Arab telivéreket tenyésszünk? Vagy kivit? Esetleg tevéket?

– sorolja keserűen a fura lehetőségeket a fiatal gazda.