CímlaponA rovat híreiA rovat cikkei
|
Scud-B ballisztikus rakéta2001. 10. 02., 16:52 | Frissítve: 2003. február 14., péntek 19:37
Szegény ország hosszú botja: talán így foglalható össze a Scud rakétacsalád szerepe. Az SS-1B elvileg taktikai (harcászati) ballisztikus rakéta, de sokkal alkalmasabb a pszichológiai hadviselésre (terrorbombázásra) és egy konfliktus eszkalálására, mint bármilyen katonai célpont megsemmisítésére. Nemhogy pontcélokat, de városokat se mindig lehet eltalálni vele ugyanis.
Eredetileg a szovjetek fejlesztették ki a német V-2 rakétából, de azóta már számos országban készítettek javított, esetleg rontott variációkat a leggyakrabban rendelkezésre álló technika: vasfűrész és hegesztőpálca segítségével. Ezek elsősorban a hatótávolság növelését szolgálják: a szétvágott rakéta tartályait megnövelik, a robbanófej tömegét csökkentik, oszt' annyi. Irak legismertebb saját Scud-változata az al-Husszain; ennek hatótávolsága 650 kilométer. A fegyverzetkorlátozások értelmében Irak csupán 150 km-re hordó rakétákkal rendelkezhet, így az al-Husszain - az arab ország bevallása szerint - már nem áll rendszerben. A Scud rakétákat általában ormótlan MAZ-543-as járműveken szállítják. Az indítás úgy történik, hogy a szállítójármű függőlegesbe fordítja a rakétát, beprogramozzák a célt, és egyenesen felfelé indítják. Ezután a fegyver pályáját nem lehet korrigálni. A hordozó-indító jármű országonként különbözhet. A Scud-leszármazottak utolsó emlékezetes szereplésére az Öböl-háborúban került sor. Néhány példány Szaúd-Arábiában, még több Izraelben okozott károkat; az akkor még friss Patriot ellenrakéták szoftvere nem volt kellőképpen hatékony ellenük. Nem utolsósorban azért, mert a módosított al-Husszain és al-Abbasz rakéták a visszatérő szakaszban simán széthullottak, és a sok szemét közül nehéz kiválogatni a robbanófejet. Ekkor is a politikai feszültség volt a legveszélyesebb eredmény: Izrael a háború szélére sodródott, s ha bekapcsolódik, akkor oda az arab koalíció.
|
|