Mányoki Attila hosszútávúszó Görögországban nemcsak egyéni rekordját döntötte meg, hanem magyar csúcsot is úszott. A 86 kilométeres távval mégsem teljesen elégedett, mert a tervezett világcsúcs nem jött össze. Tetőtől-talpig tele volt medúzacsípésekkel, hasmenés kínozta, még a nyelve is bedagadt, végül fel kellett adnia.
Szinte napra pontosan egy hónapja, első magyarként úszta át a Balti-tengert, és szinte azonnal a hosszútávúszás 98 kilométeres világcsúcsát vette célba Mányoki Attila.
Mányoki a görögországi Kalamatából Koroniba szeretett volna eljutni a Földközi-tengeren, de az amúgy is félelelmetes éjszakai úszás alatt belefutott egy medúzarajba, mire észbe kapott, már össze-vissza csipkedték, ezért a tervezett 30 óra helyett 26 után fel kellett adnia tervét.
Az elején minden jól ment
"Nyugodtan vágtam bele, mert jó erőben éreztem magam. Az úszás első harmada volt a legegyszerűbb, csak egyenletesen kellett tempózni. Az első négy óra után megváltozott az áramlat és ellenszélben kellett tovább haladni. Nyolc óra 50 perc alatt értem el a fordítóhoz, ahol csatlakozott a kíséretemhez egy barátom is. A víz 23-25 fokos volt, ami nagyon jónak számít." - emlékezett vissza Attila, aki már előre is az éjszakai szakasztól félt a legjobban, később kiderült, nem véletlenül.
Arra eszméltem, másodpercenként csípnek meg
Bár ő ezt akkor még nem tudta, de éjfél után valamivel belefutott egy medúzarajba, ami végül meg is hiúsította a célba érést. "Nem láttam őket, mikor meg már kapcsoltam, hogy mi a helyzet, úgysem lett volna más választásom, visszaúszni sem lett volna jobb. Az egész fél perc alatt történt, először csak egy csípett meg, de aztán már másodpercenként éreztem magamon a csípéseket. Olyan ez, mint egy darázs: Egy még nem annyira veszélyes, de tíz már igen. Akkor még persze nem tudtam, hogy ez később komoly problémát fog okozni, úsztam tovább."
Éreztem hogy baj van, folyamatosan vécéznem kellett
Próbált nem foglalkozni a csípésekkel, de hajnalban aztán jöttek a tünetek, elkezdte gyötörni a hasmenés. "A szervezetem nyilván védekezett, rámjött a legborzasztóbb, híg, iszonyú intenzív hasmenés, amit természetesen úszás közben intéztem. Az utolsó két órában tízszer kellett így elvégezni a dolgom." Az allergiás reakció miatt először a kezei és az arca kezdett el dagadni, aztán már a nyelve is. "A végén már inni sem tudtam, annyira rossz volt a helyzet. Az orvosom végül azt mondta, annyira durván nézek ki, hogy ki kell jönnöm a vízből. Az bánt az egészben, hogy fizikálisan nem volt semmi gondom, de a tempózás nem ment. A fejemtől a lábamig, mindenhol tele voltam csípéssel. Szombat reggel kellett feladnom, de még hétfőn is be volt dagadva a kezem, meg a lábam.
A tenger annak is félelmetes, aki hozzá van szokva, amikor besötétedik, akkor meg pláne. "Ilyenkor nagyon nehéz úszni, mentálisan nagyon megterhelő, mert félelmetes és nyomasztó, hogy nem látok semmit. A szorongás rá a legjobb szó. Itt 300-400 méter mély a víz, és amikor érzed, hogy valami hozzáért a lábadhoz, az nem túl megnyugtató. Érzed, hogy ez nem a te területed, olyan, mint amikor egy ismeretlen házhoz mész és nem tudod, van-e kuvasz. Olyan az egész, mint ha vakon úszna az ember.
Harmadszorra biztos jobb lesz
Egy éve már próbálkozott a Messini-öbölben, akkor 19 óra úszás után egy vihar miatt kellett feladnia. Azt mondja, most egy ideig biztosan nem fog gondolni a harmadik nekifutásra, de elképzelhető, hogy valamikor újra megpróbálja megdönteni a rekordot. "Nekem ez így is egyéni csúcs, ráadásul tudtommal magyar csúcs is, a Balaton (hosszában) átúszásával én tartottam az eddigi rekordot. Reggel kilenc óra 20 perckor számomra befejeződött ez a nagy úszás. A rám váró húsz kilométert már ilyen állapotban nem tudtam volna teljesíteni. Bánt, hogy fizikálisan és mentálisan is jó állapotban voltam."
Mányoki Attila a GPS adatok szerint a 26 órás úszás alatt 85.6 km-t tett meg.