Ben Oakley, a brit Open University szabadegyetem kutatója hosszú tanulmányban fejtette ki, melyek az ideális körülmények ahhoz, hogy olimpiai bajnokot nevelhessen valaki.
Oakley szerint egy bajnok életében a születés időpontja kulcsfontosságú tényező. Állítását azzal támasztja alá, hogy az európai iskolarendszerben szeptember elseje a választóvonal: akik azután születnek, azokat már egy következő évfolyamba sorolják be. Nekik majdnem egy év előnyük van mondjuk egy júliusban, vagy egy augusztusban született gyermekkel szemben, így azokban a sportokban, amikben a fizikai erőn van a hangsúly, jóval több szeptemberben, októberben, novemberben és decemberben született élsportoló arat sikereket, mint azok, akik az év másik szakában születtek. Az utánpótlás-nevelésben ugyanis Oakley szerint eleve az erősebb fizikumú gyermekeket részesítik előnyben.
Oakley megfigyelései szerint azok az élsportolók, akik átéltek egy komolyabb kudarcot, jobb esélyekkel térnek vissza bajnokként, mint azok, akiknek minden összejött, hiszen szerinte egyrészt a kudarcélmény olyan komoly jellemformáló erő, ami sokat hozzátesz a sportolói mentalitáshoz, másrészt pedig abban is sokat segíti a sportolókat, hogy tanuljanak a hibáikból és kijavítsák azokat.
Példaként többek közt Victoria Pendletont hozta fel: az Athénban enyhén alulteljesítő brit kerékpárosnő az olimpia után szinte minden versenyt megnyert, ahol csak elindult, és Pekingben is aranyérmet szerzett sprintben.
Meglepő, de a vallás is komoly szerepet játszik a sportsikerekben. Oakley egy Matthew Syed nevű kutatót idéz, aki a Bounce című könyvében járta körül a vallás kontra sport problémakörét. Syed állítja: a vallásos sportolók jobban teljesítenek hitetlen társaiknál, éspedig két okból. Egyrészt a vallás kiváló placebo abból a szempontból, hogy egy hívő sportolónál egy néhány perces ima segít fókuszálni a versenyére, másrészt komoly identitásnövelő funkciója is van: ha egy sportoló mélyen hisz abban, hogy Isten akarata az aranyérem, akkor legyen bármilyen furcsa is, de jobban fog teljesíteni.
Oakley utolsó állítása szerint az sem mindegy, hogy az ember milyen környezetbe születik. Megfigyelései szerint a legideálisabb környezet egy ifjú sportoló számára egy ötven- és százezer közti lakosságszámú város. Az annál kisebb települések ugyanis már nem rendelkeznek azzal az infrastruktúrával és sportélettel, ami megfelelő körülményeket biztosítana egy sportolni kezdő fiatalnak. Egy többmilliós megalopoliszban viszont az is előfordulhat, hogy a tehetség elsikkad, mert nem fedezik fel időben. Oakley ezt a teóriáját statisztikai adatokkal is alátámasztotta: amerikai kutatók vizsgálata szerint ugyanis a profi sportolók 15 százaléka érkezik ilyen kisebb városokból, az amerikai lakosságnak viszont mindössze egy százaléka él hasonló helyeken.