A tornász Berki Krisztián a villát sem tudta felemelni a reggelinél, annyira fájt a válla. Ezen uralkodott az októberi vb-döntőben, hiszen kislánya nem láthatta a bénázását. Hogy lett a parázsból tűz?

„2014 a visszatérés éve volt, mert eltűntem kicsit tavaly” – ismerte el az olimpiai bajnok tornász, Berki Krisztián, aki harmadik világbajnoki címét szerezte idén lólengésben, és akit csütörtökön az Év sportolójának választottak a fériak között. Hozzátette, milyen érdekes, hogy egy gyengébb év után már a visszatérésről kell beszélnie, de ez is jó, mert legalább mutatja, milyen erős a magyar sport.

Ezt az aranyat tartja a legértékesebbnek az eddigiek közül. Még akkor is, ha a négy évvel ezelőtti az első volt, így természetesen a szívéhez nőtt, még akkor is, ha a 2011-es azért volt kulcsfontosságú, mert azzal megszerezte az olimpiai kvótáját is.

„Három éve megvédtem, megtartottam az első helyem, most kipróbáltam azt, milyen visszatérni a legmagasabbra. Hogy is mondjam, felemelő. Még most is csak keresem a szavakat” – folytatta Berki, akit az újpesti tornászok verssel köszöntöttek hazaérkezése után a reptéren.

„Sok zavaró körülmény volt idén. Ha közvetlenül nem is éreztem, hogy sokan már lemondtak rólam, apró jelek, zöngék, pusmogás utaltak arra, már nem bíznak bennem annyira. Nem mondta senki a szemembe, hogy én már a múlt vagyok, mégis erősödött bennem az érzet. Időszerű volt tehát megmutatnom, hogy van még bennem, az én karrieremnek nincs még vége, nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. Az a csodás ilyenkor, hogy akik már nem bíztak bennem, nyilván ugyanúgy tapsolnak most nekem, és alig várták, hogy megszorítsák a kezem, miután arannyal a nyakamban tértem haza. Itt most nem fontosak a személyek, az arcok, csak az elégtétel”.

Megerősítette, megtalálta végre és újra önmagát. Ezt a mondatot már a vb előtt is hangoztatta, és mivel egy olimpiai bajnokról van szó, vagyis átlag felett sikeres sportolóról, különösen hangzik.

Vett egy nagy levegőt, hogy érzékeltesse, mire is gondolt valójában, hiszen sok minden történt azóta, amióta megnyerte Londonban az olimpiát, amivel élete legnagyobb sikerét érte el. Sok mindent megtanult azóta, például, mennyire és mikor, nem utolsósorban, kit szabad közelebb engednie magához.

Sokat segített neki Lénárd Ágota pszichológus is, mert elhitette vele, már mindent megnyert, fogja fel a jövőjét úgy, hogy ez már csak a ráadás.

A legfontosabb azonban mégsem ez. Teljesen más motivációs töltettel vágott neki a tavalyi évnek, mint az ideinek.

„Tavaly még nem voltam eléggé éhes. Nagyon jól esett az olimpia után a láblógatás, hogy nem volt magnézia a kezemen hónapokon át, és egy kicsit talán siettettem, hogy legyen. Gyorsabban mentem vissza edzeni, mint kellett volna. Nem volt szükségszerű, hogy mélypontra kerüljek, de kivédeni sem tudtam. A tavalyi Eb-n életemben először a saját hibámból elveszítettem az aranyat, mert technikai hibát vétettem, belerúgtam a kápába. Jött a vb, és akkor a bennem lévő parázsból nem jött az a tűz, ami korábban jellemzett. Nem készületlenül álltam ki, azt nem engedhetem meg magamnak, az önbecsülésemnek, az edzőmnek sem. A spicc akkor is spicc és nem pipa, ha nem lángol a tűz. De nem égtem annyira, mint kellett volna, ezt a lelkiállapotot talán még a szemem is visszatükrözte. Nem bántott annyira, hogy leestem, még szükségem is volt rá, mert a rossz élmények csak erősítenek. Sokkal-sokkal érzékenyebben érintett, amikor az augusztus végi magyar bajnokságon dobott le a ló. Kifejezetten bosszantott az a rontás, mert az a szerencsétlen gyakorlat gerjesztette a felém áradó bizalmatlanságot.”

Aztán jött az októberi vb Kínában, ahol a régi, megújult Berkit láthattuk, aki esélyt sem hagyott másoknak. A Felix Promotionnel együttműködő sportoló nem egészségesen utazott az év legfontosabb versenyére, hanem vállfájással. Azt mondja, ha egy tízes skálán kellene értékelni, mekkora fájdalma volt, akkor a 12-est jelölné meg. Cataflam-kúra után tudott csak felmenni a pódiumra, hogy bemutassa a gyakorlatát. A kis dózisokhoz már hozzászokott a szervezete, semmit sem használt, ezért egy brutális adagot kapott.

„A vállam annyira fájt, hogy már nemcsak torna közben, de a reggelinél is zavart, alig bírtam felemelni a villát. Alig tudtam aludni tőle. Mivel azonban az adrenalin mindent elnyom, a döntőben nem éreztem. És persze nem is akartam is érezni.”

Berki tökéletesen végrehajtotta a gyakorlatot – egy levegővétellel már nem megy neki –, kizárta a külvilágot, az eleganciája is megmaradt. Erre a vele született és fiatalon az edzők által belé vert eleganciára építhet a jövőben is, hiszen nem tud olyan anyagerős gyakorlatot összeállítani, mint a fiatalabb kihívók. Abban kell bíznia, hogy egy vagy két tized hátrányt a tökéletes lábtartással, a magas ollókkal, a ritmussal, a kiapadhatatlan dinamikával fog ellensúlyozni a legnagyobb versenyeken.

„Most komolyan, hogy nézett volna ki, ha a januárban született kislányom azt látja a tévében, hogy az apukája bénázik és leesik a lóról. Nem lehet ez az első tévés élménye rólam” – váltottunk át hirtelen, mi segítette még a fájdalom elviselésében abban az ötven másodpercben, amíg fenn volt a lovon.

Úgy véli, már aznap más ember lett, amikor Liát a kezébe foghatta. Azóta megváltozott az élete – kislánya amúgy jobban élvezi a tornatermet, mint ő –, de ez az arany a harmónia megtalálásában is jelentősen segített.

„Hogy nem volt akkora tűz bennem a tavalyi vb-n, ez is közrejátszott. A gondolataim a feleségemnél, Marcsinál jártak, már nem úgy utaztam el a versenyre, mint bármikor máskor, egy más jellegű felelősség volt rajtam. Miután az ember ehhez hozzászokik, már könnyebben tudja kezelni, de nekem akkor ezt még nem sikerült a tőlem telhető maximális módon megoldani. Ebben is fejlődtem talán.”

A vállfájdalma pillanatnyilag tűrhető, de folyamatosan konzultálnak róla az orvosok a sportkórházban, hogyan tudnák műtét nélkül, injekciókkal rendbe tenni a kulcscsont körüli kopását. Attól ugyanis irtózik, hogy a felső testét operálják, mert túlzottan nagy kockázatnak értékeli. Nem biztos benne ugyanis, hogy visszanyeri korábbi formáját. Ő pedig még szeretne nyerni.

„Az olimpia után azt mondtam, hogy 60 éves embernek vannak olyan ízületei, mint nekem. A vállam is korosabb, mint én. Ahhoz képest jól nézek ki, hogy a testem így öregszik, nem?” – kérdezte hatalmas mosollyal.

Új gyakorlata a mostani feljavított és megerősített változata lesz jövőre. Még haza sem értek Kínából, már akkor azon tanakodtak edzőjével, Kovács Istvánnal, min kellene változtatni. A gyakorlást reményei szerint januárban el is tudja kezdeni. A gyakorlatbiztonsága akkor van meg, ha hetente hússzor képes megcsinálni tökéletesen, vagyis egy hónapban 80-szor.

Ha van olyan hét, amikor mindegyik gyakorlata hibátlan, abból lehet építeni az önbizalmát, az nagy lelki erőt ad neki. Onnantól tényleg csak annyi dolga, hogy majd a szombathelyi nemzetközi versenyen, az Eb-n illetve a kvalifikációs vb-n, jövő októberben, Glasgow-ban is képes legyen a legmagasabb szinten bemutatni. Egy vb-érem riói kvótát is jelent egyúttal.

„Nem szoktam gyakorta visszatekinteni, mi mindent értem el, inkább az foglalkoztat, hogy azt az eufóriát, amit néhányszor már sikerült, képes legyek megismételni. És hogy a szurkolók, a hazám is osztozzon ebben az örömben. És persze a feleségem és a kislányom is.”